Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

az egyházközségektől felterjeszttetnek ; intézkedik a lelkész és a gyülekezet között felmerült kérdésekben ; elintézi a a gyülekezetek közötti vitás ügyeket; határoz a gyülekezetek kölcsönkötéseiben; üj gyülekezeteket szervez, vagy a hol szükség van, újra szervezi azokat, de ha kell meg is semmisíti. Az egyházmegye évenként rendes gyűlést tart; de az elnök rendkívüli gyűlést is hívhat össze, annyiszor, a a hányszor a szükség kívánja. Az egyházmegye határozata ellen az egyházkerülethez lehet fellebbezni. Az egyházmegye szervezete tehát ott sokkal egyszerűbb, mint nálunk. Itt nincs hosszabb időre vagy épen életfogytiglan választott esperes és egyházmegyei gondnok. Nincsenek tanácsbírák,' kiknek jelenléte a mi egyházmegyei gyűléseinket arisztokratikus színezetűvé teszi. Az elnökség minden évben változván, esetleges zsarnoki hajlamait senki sem érvényesítheti. Jelen lévén minden egyes gyülekezetnek a képviselője, az itteni egyházmegyei gyűlések egészen demokrata színezetűek. Bridgeport Conn. Kalassay Sándor, (Folyt, köv.) ev. ref. miss. lelkész. BELFÖLD. Levél Mezőtúrról. Február 17-én, a ref. főgimn. és a ref. olvasóegylet meghívása folytán, városunkba érkezett Fermaud Karoly, az evangéliumi ifj. egyesületek központi választmányának titkára, ^ budapesti ref. ifj. egylet II. titkárának kíséretében. Vasárnap, a reggeli istentisztelet után, d. e. 10 órakor a főgimn. dísztermében gyűlt össze az ifjúság és tanári kar. Imádság után Fermaud Károly ismertette igen érdekesen és tanulságosan az ifjúsági egyletek célját, buzdította az ifjakat ilyen egylet alakítására. Hasonló szellemben szólt kísérője is, meggyőzőleg serkentve az ifjakat amaz igaz bölcseség szerzésére, Dán. I. 8. és 17. alapján. Befejezésül a főgimn. énekkar egyházi éneket, majd Fermaud kívánságára a hymnust énekelte. A beszédek az ifjakra mély benyomást gyakoroltak. Kijelentették, hogy boldogoknak érzik magukat, ha ilyen egyletnek tagjai lehetnek, s egyúttal abbeli kívánságukat fejezték ki, hogy Fermaud útján az athéni ifj. egyletet görög levélben üdvözlik. D. u. 2 órakor ismét a nagytemplomba gyülekezett a közönség, még a délelőttinél is nagyobb számban, valláskülömbség nélkül. Ott volt ismét az egész tanuló ifjúság, minden felszólítás nélkül; a gimn. és állami felsőbb leányiskola tanári kara, az iparos ifjúság testületileg stb. A rendes ima ulán Vékony Sándor vallástanár bemutatta Fermaudt a közönségnek, ki lelkes beszédben ismertette az ifj. egyesületeket. Rámutatott arra, hogy nagy szükségünk volna ezekre nekünk magyar protestánsoknak, ha élni akarunk, ha, mint a múltban voltunk, úgy a jövőben is előharcosai akarunk lenni a lelkiismereti és polgári szabadságnak; ha biztosítani akarjuk hazánk egészséges fejlődését; biztosítani a magyar faj hegemóniáját, szemben a nemzetiségekkel. Utána útitársa szólt a különféle ifjakról, kikről az írásban szó van; egyfelől felmutatva azoknak szolga állapotát, kik hitetlenek, másfelől feltüntetve azok királyságát, kiket Jézus megszabadít, szoros kapcsolatba hozva a vallásosságot, hazaszeretet, egyesek és családok boldogságával. Ha szeretitek ifjak — úgymond — magatokat, szüleiteket, szeretitek hazátokat, s azt nagygyá, boldoggá, szabaddá kívánjátok tenni: akkor szeretnetek kell a Krisztust, szeretnetek kell a tiszta evangéliumot is, mert csak ez adhat az embernek igazi erkölcsi erőt, bátorságot, kitartást, minden bajjal, minden veszedelemmel szemben; ez tehet igazán boldoggá, szabaddá, királyivá, a kinek nem parancsol senki! Sem ember, sem a saját bűnös szenvedélyei, hanem csak a maga jó lelkiismerete, meggyőződése. Nem hajt térdet, nem alázkodik meg senki előtt, — csak Isten és az ő Szent Fia előtt. S csak az a nép, az az ország lehet igazán boldog, hatalmas, virágzó, melynek ilyen fiai vannak! Templom után a ref. olvasó egyletet és az iparos ifjak önképzőkörét látogatták meg. s tartottak ismét mindkét helyen beszédeket, lelkes hangulatot keltve ujolag. Másnap (19-én) reggel az áll. felső leányiskola ref. vallású növendékeit látogatták meg a gimn. tanári kar nagy részének kíséretében. Fermaud Mária és Mártha példáját fejtegette, társa meg arról beszélt, mit köszönhetnek a ker. nők a Krisztusnak, mikép szereti Krisztus a gyermekeket s hogyan kell azoknak is a Krisztust szeretniök. Hétfőn délben távoztak körünkből, kedves emieket hagyva maguk után. Még aznap d. u. tartott ülésében a gimn. tanári kar elhatározta, hogy vendégeinkhez köszönő levelet intéz, kifejezve abbeli reményét, hogy még máskor is meglátogatják iskolánkat. A tanári kar ugyanis abban a véleményben van, hogy a hallott beszédek ifjúságunkra maradandó üdvös hatást gyakoroltak. S csak sajnálni tudjuk, hogy többi iskoláink nem éltek a kedvező alkalommal. Mert bizony-bizony elkelne, hogy ifjainknak egészséges evangéliumi szellemben való nevelésére minden kínálkozó eszközt megragadjunk. — Elhatározta továbbá az olvasó egylet, hogy ref. ifjúsági egyesületet alakít, — bevonva abba a gimn. felső osztályú tanulóit, az iparos és íöldmívelő ifjakat. — A tanári kar pedig megígérte, hogy az egyletet szellemileg és anyagilag támogatni fogja. S most már megírhatom azt is, hogy az ifjúsági egyletet meg is alakítottuk, s abba mindjárt az első alkalommal, a tanuló ifjúságon kivül 50 iparos és földmívelő ifjú lépett be. S mindezeket az evangélium erejével mivelték vendégeink,melyet nem szégyenlettek. Nem szónoki mesterkedés. de az evangéliumról való tanúságtétel volt a szólásuk. Épen ez az, a miért mindezt megírtam. Távol volt tőlem még a gondolata is annak, hogy az illetőket magasztaljam, hogy egyeseknek hízelegjek. Hisz csak kötelességüket teljesítették; kamatoztatták a nekik adott talentumokat! Hanem elmondtam igenis azért, mert örvendetes, kézzelfogható bizonyítékát látom az említettekben annak, hogy lehet a bibliával hatni a mai modern társadalomra is; hogy elég erős fegyver ez a protestantizmus kezében a r. katholicizmus fegyverei, óriási anyagi -erejével szemben is, csak igazi hittel kell azt kezeinkbe vennünk. S bár ezt tennők mi magyar kálvinisták: papok, tanárok, tanítók, világiak minél elébb s minél többen, a sok panaszolkodás helyett! Mert csak ez védhet meg bennünket, ez biztosíthatja jövőnket! Ime ezt a tudósítást, körülbelül ugyanezen szavakkal küldtem be két héttel ezelőtt a »Debr. Prot. Lap« tek. szerkesztőségének, s erre a nevezett lap legközelebbi számában a következő izenetet kaptam: »Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy cikkét nem használhatjuk fel. Meg van nekünk ebben a dologban a magunk nézete.