Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

jogosságot megállapító országos törvényeink megsértését látjuk benne és épen azért kérjük Nagyméltóságodat, hogy említett körrendeletét hatályon kivül helyezni méltóztassék*. Majd kifejezi, hogy semmi észrevétele nincs az ellen, ha a róm. kath. egyház a maga keblében »erdélyi püspöknek* nevezi az erdélyi róm. kath. püspököt; semmi nemű sérelmet nem érez, ha az állam törvényei, vagy kormányrendeletei s intézvényeiben a hazai latin és görögszertartású egyház körén belől a »róm. kath.* vagy »lat. szert, kath.* jelző mellőzésével használtatik az »erdélyi püspök* cím; azonban midőn az említett cím nem felekezeti összefüggésében, hanem abból kiszakítva, önálló közjogi jelentőségben és alakban jelenik meg, — a mikor az állam és hatóságai a törvényesen bevett vallások közötti egyenlőséget biztosító törvények dacára nem interkonfesszionális álláspontot, hanem az egyik vallásnak felekezeti álláspontját foglalják el a többi vallások sérelmére, ezt hallgatással nem mellőzheti, hanem a vallás egyenlőséget biztosító törvényeknek az állam és hatóságai által való megtartása érdekében fel kell emelnie szavát. Fel, mert az »erdélvi püspök* címnek a »róm kath * jelző elhagyásával kötelezővé tételét sürgető törekvésben s így azon cím kizárólagos használatát elrendelő körrendeletben is a felekezeti és nem a közjogi fölfogás jut érvényre. Ez a törekvés közel 200 éves ugyan már, de az erdélyi protestantizmus nem emelte fel ellene tiltakozó szavát mindez ideig; mert az »erdélyi püspök* címet kizárólagossá tenni akaró rendeletek a protestáns ellenes kormányok és kormányszékek által adattak ki. Most azonban, a mikor az az alkotmányos és a felekezeti egyenjogúságot hirdető kormány útján érvényesült, szükségesnek tartja, hogy a felekezeti egyenjogúságot és különösen az erdélyi felekezetközi viszonyokat szabályozó törvények alapján protestáljon az ellen. A memorandum okmányok alapján részletesen bebizonyítja ezután, hogy a reformációt megelőzőleg sem volt az »erdélyi püspök* cím kizárólagos, hanem, felváltva használtatott az »erdélyrészi fehérvári püspökség* és a »fehérvari püspökség* címekkel, s hogy mindezek csak rövidítései valának a teljes »episcopus ecclesiae Albensis Transsilvaniae* cimnek. A reformáció korában az 1556 szászsebesi országgyü'és kitanácsolván Erdélyből Bornemissza Pál püspököt, majd az 1601-iki kolozsvári 'országgyűlés, Náprágyi Demeter püspök száműzetése után kimondván, hogy »ezután is soha efféle püspökség ide ne szállhasson, se püspöksége ne observáltassék*, s ennek megfelelöleg az Appr. Const. P. I. T. 1. art. 9. megállapítván, hogy az erdélyi róm. katholikusoknak csak vikáriusuk lehet: a XVI. század második felétől kezdve az erdélyi róm. kath. püspökség nemcsak de facto. hanem de jure is megszűnt, s miután Erdély a négy felekezetet (reformata evangelica, lutherana, unitaria, eatholica vagy pápista) teljesen egyenjogú vá tette, természetes dolog, hogy a róm hath. egyház vikáriusa sem tekintetett »Erdély püspöké'-nek, hanem annak helyébe az egyes püspököknek felekezetük után való denominációja lépett. Az erdelyi róm. kath. püspökségnek eme »dejure« megszüntetését teljességgel nem másíthatta meg az a körülmény, hogy a magyar királyok címzetes »erdélyi püs pököket* neveztek ki. Bármi történt is e kérdésben Erdélyen kivül, ez a magyar királyok által is önálló s független államnak elismert Erdélyt belügyeiben, szuverén törvényhozásának intézkedéseit törvényi érvényükben nem érintette. A magyar királyok által eszközölt »erdélyi püspök «-cím osztogatás a független Erdelyre nézve semmi jelentőséggel nem bírt és a vallások egyenjogúságáról alkotott közjogi alaptörvényeit, az ezek alapján kifejlődött egyházi állapotokat nem illethette és módosíthatta, a mit elismer és megerősít a Leopoldinum diploma is, a melynek első pontja az erdélyi, közjog vallásügyi törvényeit, az Appr. és Comp. Constitutiók egészével elfogadja, a vallasügy statusquoját elismeri, s azoknak megtartását ünnepélyesen biztosítja; a mi által tehát a címzetes püspökök kinevezésében fentartani állított jogfolytonosság önmagától erejét veszti s elenyészik. A róm. kath. reakció idejében III. Karoly 1715-ben visszaállította ugyan, az erdélyi rendek megkérdezése nélkül, a gyulafehérvári róm. kath. püspökséget s ettől kezdve a királyi kinevezési oklevelekben, valamint a kormányszélek rendeleteiben ez a püspökség »erdélyi püspökség* cím alatt említtetik ugyan : de ez az abusus jogot nem alkothat, annyival kevésbé, mert ha az erdélyi országgyűlések elismerték is a gyulafehérvári püspökség restitucióját, azt soha sem tekintették restitutio in integrumnak, hanem mindenkor őrködtek a felekezeti egyenjogúság megóvása felett, s a visszaállított püspöki székben ülők címe nem >erdélyi püspök*, hanem »római katholikus* vagy röviden: »katholikus püspök*. Az »erdélyi püspök* cim kérdését a folyó században, 1854-ben Haynald Lajos bolygatta fel újra, s kieszközölte az abszolút osztrák kormánytól e cím kizárólagos használatát ; dacára annak, hogy az erdélyrészi helytartótanács reámutatott arra, hogy a püspökség újra felállítását magaban foglaló 1751. I. törvénycikkben a gyulafehérvári püspökség »episcopus romano-catholicus Transsylvaniensis* címen neveztetik. Kieszközölhette, mert az absolut kormány egyebekben sem vette semmibe Magyarország és Erdély alkotmányos törvényhozási intézkedéseit, s mint tudvalevő, épen nem lelkesedett a protestantizmusért, a melyben hatalmas ellenfelet talált mind beolvasztó, mind germanizálo, mind katholizáló törekvéseivel szemben. Mindezek alapján reámutat a memorandum arra a tényre, hogy a Gyulafehérvárott székelő róm. kath. püspöknek »erdélyi püspök* címe a XVIII. századtól fogva csakis azon uralkodók s kormányok rendeleteiben s okirataiban rendeltetik, illetőleg használtatik, a melyek a protestáns egyházak iránt ellenséges vagy legalább is barátságtalan indulattal viseltettek, s a melyek a róm. kath. vallás érdekei1

még a törvények mellőzésével is előmozdítani feladatuknak tartották. Ellenben azok az országgyűlési törvények, melyek a gyulafehérvári püspökkel és püspökséggel foglalkoznak, valamint az országgyűléseknek irományai, jegyzőkönyvei a püspökség újból való felállítása óta »erdélyi róm. kath püspöknek« nevezik az illető püspököt. — Az 1868. évi 4b. t -c. 14. §-a pedig érvényben hagyván, újból megerősítette Erdély mindazon törvényeit, melyek >a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymásktözti viszonyait s illetőleg hatáskörét biztosítják«, — kétségtelen, hogy az erdélyi róm. kath püspöknek oly címe, mely nem csak hogy a hazai érvényes törvényekben nem gyökerezik, sőt ezek épen ellenkezőleg határozottan és világosan más címmel élnek; — oly címe, melyről apodiktikusan ki lehet mutatni, be lehet bizonyítani, hogy az a törvényekkel ellenkező, ennélfogva a törvények erejénél fogva, legalább ezen részökben érvénytelen kormányrendeleteken nyugszik ; — oly címe, mely alkotmányosságunk új korszaka óta csak is elnézésből és tévedésből kerülhetett a királyi kinevezési okmányokba és egyéb okiratokba; az erdélyi róm. kath. püspöknek olyan címe, mint az • erdélyi püspök* cím. a jogegyenlőséggel biró, fundamen-18