Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

egyházi viszonyokról szóló ismertetései a német protestáns sajtónak és irodalomnak tele vannak a legnagyobb kép­telenségekkel, s főleg a methodizmus valóságos mostoha gyermeke a német prot. theologiai irodalomnak. Szer­zőnk szerint e téren 'tendenciózus a német protestáns theológia.« Kellemetlen sokakra nézve Németországban a methodizmus, s hajlandók (mint nálunk Magyarországon is) minden evangelizációi mozgalmat azonnal a rosz ér­telmű methodizmus nevével illetni. Pedig a theológia objektív tudományos jellege szükségessé tenné a metho­dizmus lehető objektív és forrásszerü megítélését is. Leg­alább is annyi komolyabb studiumra tarthatna igényt a methodizmus, mint az őskeresztyén vagy középkori egy­háznak bármely szektája. Végül a »szekta* elnevezése ellen is kifogást emel Nuelsen és kimutatja, hogy az Amerikában az »egyház« vagy a »denomináció« elneve­zéssel azonos, s csakis mellékize miatt kerülik. Egyúttal kijelenti, hogy cikkével nem akart propagandát csinálni a methodizmusnak, hanem csakis rá akart mutatni a német prot. theol. irodalom felületességére. S hogy az író nem hiába fáradozott, igazolja az a körülmény, hogy Rade,a »Christl. Welt« szerkesztője máris kilátásba helyezte az amerikai egyházi életnek egy amerikai szakiró tollából való ismertetését. A legújabb egyháztörténetnek eme ke­vésbé ismert darabját is figyelemmel fogjuk kisérni. A jubileumi vagy szent évvel (mely nálunk a római katholicismusnak 900 éves jubileumával esik össze), s az azzal összekötött ünnepélyességekkel, devóciókkal és római zarándoklásokkal van most elfoglalva a pápás sajtó. A »Christliche Welt* 5. száma igen érdekes és tanulságos egyháztörténeti áttekintést nyújt a jubileumi évről. Kelet­kezését és tovább kifejlődését a következőkben ismerteti: A jubileumi évben Rómába zarándolók ú. n. teljes jubi­leumi búcsúban részesülnek. Mai érvényében minden 25-ik évben ismétlődik, s a római zarándokolás alól csakis a betegek, aggastyánok, szerzetesek és apácák vannak kivéve. Rendkívüli jubileumi évek csak rendkívüli alkalmakkor tarthatók. Egyik legnagyobb jubileumi év volt az 1300-iki; de már reákövetkezőleg a századvég helyett minden 50-ik, később minden 25-ik. sőt 20-ik év­ben rendelték el azt a pápák. A jubileumi év igen becses jövedelmező forrása a kúriának, a miért is igen külön­bözően intézkedtek a pápák a jubileumi évek megtartása tekintetében. A szent kapu megnyitásával járó szertartá­sok a hirhedt VI. Sándor pápára vezethetők vissza, ki a jubileumi bűnbocsánat kiterjesztése tekintetében is intéz­kedett. A mai pápa már a XII. Leó idejében 1825-ben tartott jubileumon is részt vett. Pius pápa hosszas ural­kodása alatt két izben is akadályozva volt a válságos politikai viszonyok miatt a jubileumi ünnepélyek meg­tartásában. A jelenlegi pápa egészségére való tekintettel az ünnepélyek Rómaban nem az esti. hanem a déli órák­ban folynak le. Közel négy millió zarándokra számítanak Rómában, miáltal bizonyára bőven lesz kárpótolva a sze­rényebb Péter fillér! Egy amerikai prot. szt. Kristóf rendről értesít a >Chronik der Christl. Welt« legújabb száma. Mult év november havában szervezkedett New-Yorkban. A prot. egyházak tagjait (s e tekintetben nem köti magát a fele­kezetiséghez) hivatalnokokká és segédekké akarja nevelni a fogházakban s más helyeken s főleg, az iszákosság meg­törésére fekteti a fősúlyt. Belmissziói-szocialis feladatait tekintve tehát követi a hamburgi »Rauhe Haus« intéz­ményeit és intézkedéseit. Mindkét nemből sorozza tagjait és pedig tekintet nélkül a fajra vagy nemzetiségre. A Krisztus szolgálatára kötelezik magukat. Rövid hitvallá­sukban megfogadják az engedelmességet s az odaadó szolgálatot. Egészség, jó népiskolai nevelés és öt egyén ajánlása az egyik szükségs feltétel. A noviciátus hat hó­napig tart, a melynek letelte után bárki is elhagyhatja a rendet. Szülei beleegyezés nem szükséges. Ha hat hóna­pon túl henmarad, tovább intézkedik vele a »direktor testvér*. Három évi szolgálat után »szabad testvér* lesz s a rend »ajánló levelében« részesül, azaz obsitot kap. De ha elhagyja is a rendet, az továbbra is ellátja őt étellel, ruhával, lakással, könyvekkel, orvosi ápolással és havi 20 márka zsebpénzzel. A rend teljesen önkéntes adományokból tartja fenn magát. Jelen igazgatójának neve Round New-Yorkban. Mint látjuk, az amerikai szt. Kristóf­rend kevésbé rendnek, mint inkább az Ur különös hi­vatásszerű szolgálatában állók szövetkezésének mondható. Az amerikai keresztyén diákszövetség immár 20 éve áll fen. Ma tagjainak száma meghaladja az összes hason­célú keresztyen egyleteket. Északamerikának több mint 600 felsőbb tanintézeteiben vannak fiókjai, a melyeknek tagjai meghaladják a 35 ezeret. A liatal embereknek az egyház szolgálataira való nevelése a fődolog. Legújabban a katonai akadémiák ifjúsága körében is vannak tagjai. A tagok legnagyobb számát a tanítói szemináriumok adják, de azért 50 orvosi főiskolán is vannak buzgó és áldozatkész hívei. Az egyháztól való elidegenedéssel szem­ben, főleg a műveltebbek körében hatalmas segítőtársa akadt e diákszövetségben az egyházaknak, mert a tapasz­talat azt mutatja, hogy e szövetség tagjai mindvégig hívek maradtak az egyházhoz. 1895. óta az amerikai diákszövetség a keresztyén diákok nemzetközi szövet­ségének is tagja. Örvendünk az evang. keresztyén eszmék hódításának a diákság körében. Követhetnők a pestiek módjára mi is e példát. Assisi Ferenc alakja és története máig is a közép­kori egyháztörténeti kutatás legcsodásabb alakja. Hozzá méltó klasszikus rajzát adta régebben Hasz, a jénai nagy prot. egyháztörténetíró, ujabban pedig a francia Sabatier, a német Krauss (ki »Spectator* neve alatt irott »egy­házpolitikai leveleiben* benne látja »a vallási róm. katho­licizmus ideálját a mai politikai róm. katholicizmussal szemben*), s a magyar Bcrzeviczy Albert. Művéből ide iktatjuk Ássisi Ferencről adott következő remek jellem­rajzát* ... Ma egyszerűen hihetetlennek látszanék ez a történet, lehetetlennek az az alak, még ha lefejtjük is róla mindazt a csodaszerű elemet, a mivel kortársainak és követőinek rajongása körülövezte. Egy vagyonos polgár­nak meglehetősen léha életmódhoz szokott fiát egyszerre vallásos ihlet és hitterjesztői hivatás tudata szállja meg; eldobja magától minden földi javát, dacol atyja és csa­ládja haragjával, szakít ifjúsága minden örömeivel és re­ményeivel ; a koldusszegénység és a minden földi gyö­nyörről való lemondás apostolává lesz, és ellenállhatatlan ékesszólásának varázsától elragadtatva seregestől lépnek nyomába azok, a kik úgy, mint ő, örömüket csak az imában, büszkeségüket csak a szegénységben, reménysé­göket csak a túlvilági üdvben keresik és találják. Ehhez az apostoli szerephez hű marad élte végpercéig, noha egy szavára, keze egy intésére városok, országok népe mozdul meg és hódol neki. Ünnepelt hitszónokokat a mi korunk is ismer s gyakran csodálatával jutalmaz; de pró­bálnák meg csak ezek egy szent beszéd áhítatos meghall­gatásán kivül egyéb követelményekkel is lépni föl híveikkel szemben ; próbálnák meg őket arra szólítani föl, hogy az anyagi jólétet önként cseréljék föl a nélkülözéssel: vájjon há­nyan követnék őket ezen az úton ? Igaz, hogy ma e tekintet­ben a valódi példaadás is hiányzik. Míg Szent Ferenc és társai nemcsak hirdették a földiekről való lemondás elvét, lianem önmagukra kérlelhetetlen szigorral alkalmazták is

Next

/
Thumbnails
Contents