Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Az énekügyi előmunkálatok VI. füzetéről. (Folytatás.) A füzet 2-ik csoportját — mint említettük is — a dicséretek képezik, még pedig 19 átdolgozott és 33 új darab. Ezekkel kapcsolatban így ir az egyetemes ev. ref. énekügyi bizottság elnöke, a már szintén méltatott Tájéko sásában: »Ezúttal még többet nem közölhetek, mert bár úgy a magyarországi, mint az erdélyi énekeskönvvből kijelöltem és nyilvánosan közöltem azokat az énekeket, a melyek programmunk szerint javítást és átalakítást igényelnek, de ügy látom, hogy ezzel a javítási munkával sem foglalkoznak felettébb az ahhoz értő egyének. A mi munkát kapok, fájdalom, azokat többnyire oly kezekből kapom, a melyek költészettel talán sohasem foglalkoztak és mintha csak az ének volna az, a melyet költői kéz nélkül is lehetne megcsinálni*... A munkatársak buzgósagának vagy hivatottságának hiánya miatt készítette tehát ezeket a dicséreteket is — »az egyetlen szerző*, irányadóul, mint mondja, »hogy legalább is ilyet, vagy jobbat kell adni annak, a ki a reform-munkában részt venni kiván«. Ugyanaz a lélek hozván elő ezeket is a maga tárházából, a mely a zsoltárokat: — az eredmény is ugyanaz. Az átdolgozott és újonnan készített dicséretek közt is van néhány igazán irányadó, sok minta gyanánt is beváló termék, a mely valóban ünnepi óra gyümölcse. Az átdolgozás vezérelvei ugyanazok itt is, mint a zsoltároknál. A mi hosszú, elnyújtott, azt rövidebbre vonja; a mi kirívó, túlságosan szines vagy kelleténél erősebben dogmatikus, azt szelídíti, eszményíti, s a gyülekezet általános gondolkozásához közelebb juttatja, tehát mint egy népszerűsíti. Nagy gondja van itt is a zenei ritmusra s ennek követeléseire, s ez okozza aztán, hogy közkedveltsegnek örvendő dicséreteinknek szinte vérünkké vált sorait és versszakait is megnyesegeti, új formára kényszeríti s majdnem a felismerhetetlenségig átalakítja. Valami tiltakozás félét érzünk bensőnkben az ilyen reform ellen; pedig ez csak egy észszerű törvény alkalmazása. Hogy alkalmazandó-e azonban mindenütt és minden esetben ? — e felett még gondolkozhatunk és dönthetünk is. A biblia revíziójánál egy némely kiválóbb s már-rnar példabeszédszerűvé vált verset úgy hagyták meg a revizorok — közmegállapodás szerint — a mint Károli Gáspár, vagy valamelyik buzgó munkatársa megalkotta; pedig az átalakítást, a grammatikai és exegefikai törvények szerinti azok is elviselték voina, sőt kívánták is. . . Az igaz, hogy az olvasás és az éneklés két dolog és igen különböző két dolog ! . .. Régi dicséreteink közül az 1., 7., 13., 15., 19 , 34., 49,, 61., 64., 67. 68., 72., 73., 140., 164., 179. és a 190-ik van e füzetben átalakítva, az erdélyi énekeskönyvből pedig a 30. és 35-ik. Az új dicséretek között van hat kezdőének (virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, aldozócsütörtöki, pünkösti és karácsonyi), egynek kivételével valamennyi a »Szent Isten noha néked* mintájára, az 5-dik dicséret dallamára. Van továbbá egy virágvasárnapi, három húsvéti, egy áldozócsütörtöki, pünkösti, egy adventi, egy karácsonyi, hat vasárnapi, három köznap reggeli, négy köznap estvéli, egy úrvacsorai ének, s végül három a reformáció ünnepére, egy az év utolsó napjára, s egy ú. n. alkalmi ének valamely nemzeti ünnepre, a milyen volt p. o. a millenáris ünnep. Láttuk, hogy az átdolgozó s illetőleg a szerző valósággal irányt akar jelölni és mintákkal kivánt szolgálni ; ezért terjeszkedett ki annyira a különböző alkalmakra, a mint azt az iménti sorozat bizonyítja. Hogy a régi dicséretek közül épen a felsoroltakat vette átalakítás alá, azzal igazolni óhajtotta talán, hogy még az ilyen megszokott s jónak vélt énekekre is ráfér bizonyos mértékű javítás, ha már egyszer énekeskönyvünket igazán reformálni akarjuk. Az 1-ső dicséret első három versén csupán egyetlen szót változtat; a 3-dik versszak utolsó előtti sorában »lemennek« helyett, az oda-illőbb betelnek* szót alkalmazván. A 4—8. verseit azonban már összevonja kettőre eképen : Áldd meg, óh Úristen e hazának drága földjét; Virágozzék rajta a boldogság és a jólét; Legyen a népek közt egyesség; Hogy az igazság és békesség Egymást csókolva ölelgessék. Áldd, meg óh Úristen a mi gyülekezetünket! Hozz ránk víg esztendőt, eltörülvén könyeinket; Legyen áldott házunk, családunk S ha majd a földtől meg kell válnunk, Add, hogy legyen boldog halálunk ! Kedves és tartalmas ez így is, s ha csak a 4. és 5 versek esnek áldozatul, kevesen is tudnának azon felakadni; de hogy elessék a 6., 7., és 8-dik vers is: az ellen sok buzgó éneklő érzése fog tiltakozni; mert azokban annyi az édes közvetlenség, a lélek alkalmi felbuzdulásának olyan hü tolmácsolói azok. hogy veszteség volna csak azért megválni tőlük, mert rövidebb ének is elég az eléneklésre. Nem is egészen szerencsés a 4—6. versszak egybevonása; mert abból, hogy »a népek közt egyezség legyen« nem következik az, »hogy az igazság és békesség egymást csókolva ölelgessék». Az »igazság* az eredetiben a király és elöljárók ékessége gyanánt van említve, s úgy és ott egészen helyén is van az ; de itt nincs igazi benső kapcsolatban az előzőkkel és következőkkel. Itt csak a szeretet állhatna helyette, mint a szent egyesség egyik legfőbb feltétele vagy gyümölcse és biztosítéka. — Részünkről a 6—8 verseket, de mindenek felett a 7. és 8-dikat megtartásra méltónak ismerjük és valljuk. A 6-dikban talán »a hab közt hánykódó hajó* képezhet valami különlegességet, a mi nem mindenkor jellemző sem a mi küzdő anyaszentegyházunkra, sem a mi szeretett hazánkra. Egyébként pedig ez a versszak is megállhat, főként ha a >kiktől néped úgy legeltessék* — sort ilyenformán módosítjuk : A kik néped úgy legeltessék . . . A 7-dik dicséret öt verséből négyet alakított az átdolgozó. Átlátszóbbá kivánta tenni s a szivünkhöz akarta közelebb hozni a nehezen érthető s nagyon is az értelemre támaszkodó éneket. Törekvése tiszteletet követel ; de az eredmény nem teljesen kielégítő. Az első versszakot meghagyta egészen, a másodikat némi módosítással a nélkül azonban, hogy az eredeti versszakok között szorosabb összeköttetést hozott volna létre, a mi pedig azokra nagyon felférne. A 3—5. verseket így változtatta meg: Óh! áldott Jézus, ki birsz a világgal, Jöjj mi hozzánk is alázatossággal; Tégy tulajdon népeddé bennünket, Vezéreld jóra egész éltünket.