Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerillet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiarfó-tiivatal : Hornyánazky Viktor lcönyvhereakedése (Akadémia bérháza , hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik miudeii vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor.; egész évre : 18 korona. Eyyes szám ára 40 fll. Hol az igazság? Rövid reflexió Ugrón Gábor beszédére. »Mámorító hatással beszélt Ugrón Gábor a kath. kongresszuson. Nemes tüzeket gyújtott s a lángok fényesen lobogtak a hallgatóság szemében. Magával ragadott öreget s ifjút. Ki látott már püspököt tapsolni? Itt az is megtörtént. A ki ott volt, soha el nem feledi ezt a varázslatos beszédet«. E szavakkal kezdődik az a lelkesült hangon irott vezércikk, melyben Bartha Miklós Ugrón Gábor febr. 5-én tartott kongresszusi beszédét méltatja, a »Magyarország« f. évi 37-ik (febr. 7.) számában. Tehát: mámorító hatású, gyújtó, lángoló volt e nagy beszéd?! Eszembe jut két sorocska Madách örökszép művéből, »Az ember tragódiá«-jából : A mámor elszállt, a festék lement; Itt oly hideg van: jobb-é odalent? Talán elszállt azóta a nagy beszéd okozta mámor is ; utána, mint szokott a mámor után, borzongató hideg maradt, sőt — a festék is lement, a mi bőven volt a beszéden. Lehet, hogy a kik ott voltak a kongresszuson, csakugyan nem feledik el ezt a varázslatos beszédet ; de nagy szükség van rá, hogy mi, a kik nem voltunk ott, mi protestánsok se feledkezzünk el róla, mert sok szó volt benne mirólunk is ; nem annyira egyenesen, mint mellékesen ; nem kifejezetten, de leplezetten. Nem terjeszkedünk, mert nem terjeszkedhetünk ki Ugrón egész beszédére; csakis azokat a pontjait fogjuk érinteni, melyek minket közelebbről érdekelnek. Megtaláljuk az alábbi idézetekben a farkas ós bárány legújabb meséjének feldolgozását. »Nem vették-e észre a t. kongresszusi tagok — mondá Ugrón — hogy az alkotmányossági aera óta a kath. társadalom, annak tagjai, a katholikusok, a közéletnek minden terén szemmel tartatnak, üldöztetnek? (Úgy van ! Úgy van!) Egész életemben semmiért sem szenvedtem anynyit, még függetlenségi és 48-as pártiságomért sem, mint a mennyit szenvedtem azért, mert katholikus vagyok.« (Elénk éljenzés és felkiáltások : Úgy van ! Úgy van ! Sajnos !) Tehát 1867 óta hazánkban a r. katholikusok a közélet minden terén üldöztetnek s maga Ugrón Gábor is r. katholikus vallásáért szenvedett, sok szenvedései közt a legtöbbet?! Sokáig, napokon át törtem a fejemet azon, hogy vájjon miben áll hazánkban a r. katholikusok üldöztetése? Végre is, abban a feleletben tudtam megállapodni, hogy az egyes egyedül abban nyilvánul, hogy nem lehet nekik a nem r. katholikusokat üldözni. És az Ugrón szenvedései? Becsületében, tekintélyében, befolyásában, vagyonában szenvedett vallása miatt? Vagy börtön, száműzetés, gályarabság lett osztályrésze hitéért?! Nem tudunk róla semmit. Mit és miben szenvedett tehát? Ha meg tudja mondani : erit mihi magnus Apollo ! . »A politikai életben ós a társadalmi életben a nagy pozíciókat elfoglalók mind azok kö zül kerültek ki, a nagy állások mind azok kezében vannak, a kik nem úgy gondolkoznak, mint mi, nem úgy éreznek, mint mi, ós ellenséges indulattal viseltetnek velünk szemben, hitelveinkkel és felfogásunkkal szemben.« (Úgy van ! Úgy van !) Uram Isten ! hogy lehet mindezeket komoly arccal elmondani, helyeselni, erősíteni ós megtapsolni?! Nem épen az ellenkezője áll-e mindezeknek? Méltóság, tekintély, befolyás és vagyon dolgában nem épen a r. kath. magas klérus áll-e nálunk legeiül, úgy a politikai, mint a társadalmi életben ? Kezdve a miniszterelnökön, folytatva a feltétlenül r. kath. vallás- és köz-