Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

•* NEKROLOG. Szűes János. 1817—1899. A dunántúli ev. ref. egyházkerület vezéralakjai közül 1893 óta az enyészet ölébe szálltak Szilágyi József, Pap Gábor, Véghely Dezső, Móricz János, László József, Kis Gábor; s hogy szivünk fájdalmas sebei be ne hegedjenek, f. hó 10-én reggeli 4 órakor síri nyugalomra hajtotta fejét Szűcs János mezőföldi esperes, enyéngi lelkész is, s enyésző porrészeit immár az enyéngi temető felszentelt hantjai borítják. 83 évet élt a megdicsőült, — de azért az ő távozása mérhetlen bánatot és sokáig pótolhatatlan veszteséget jelent. Bánatot, mert a páratlan jó atyai sziv melegét az ő távozásával, a sebzett szívű gyermekekre nézve e földön nem pótolja semmi; veszteséget, mert az ő egész hosszú élettevékenysége s 56 évi hü és buzgó lelkészi szolgálata, — alkotást, új irányt, erőt, virulást, igazságot, szeretetet, és boldogságot teremtett mindenütt, hol forgolódott. Mélyedjünk bele e dicsőén megfutott életpálya szemléletébe, szívjuk magunkba az ő nagy kálvinista jellemét, s az ő nyomdokain járással őrizzük meg kegyeletesen drága emlékezetét. Csajághon született, hol tisztes őseinek porladó sziveit lágyan pihenteti a felszentelt határ, — hol a szülei ház falai még állanak, melyről mondogatta a költővel: »Te láttad az én bölcsőm ringását, csecsemő ajkaim édes mosolygását, szülém forró szivét.* A pápai főiskolában végezte tanulmányait, melyről hangsúlyozva mondotta: »Ezen intézetnek köszönöm kiképeztetésemet s így multamat jelenemet és jövőmet*. Ezen intézet iránt a hálaérzete töltötte el és vezette szivét, melyet szellemileg és anyagilag kitüntetett mindenkor haláláig. Mikor tanulói pályáját bevégezte, Pápán 3 évig mint tanár, az akkor életbe léptetett szakrendszer kiviteléhez segédkezet nyújtott egész odaadással. Később midőn az intézet nyilvánosan íámadtatott s létfeltétele megingattatott, ő akkor mint csajághi lelkész tekintélyes összeget gyűjtött össze és sietett vele az intézet megmentésére. Majd a székesfehérvári, akkor egyesült protestáns egyház élén jelenik meg, hol mint lelkész 3 évet töltött. — Ezen időre esik azon dicső korszak, melynek említésénél minden magyar szív nagyot dobban, a mely a történelem lapjain arany betűkkel van feljegyezve; fájdalom, ezen időre esik vissza azon szomorú időszak is, a melynek felemlítésénél minden szem könyekre fakad. Ezen időben Szűcs János nem félve a hatalmasok tekintetétől, a szuronyok villogásától, megmaradt szilárdan a kisded egyház mellett, nem hagyta el azt; hanem mint hű pásztor megvédelmezte. Ott, mint szent lelkesedéstől áthatott ifjú lelkész — egy magas műveltségű és hitbuzgóságú egyháztanács támogatása mellett — a gyakorlati lelkészet minden terén teljes lelki és testi erejével és szeretetének vonzó, lebilincselő hatalmával valódi missziót teljesített, S mindig imával ajkán és szivében gondolt a múltra, a jelen időben, midőn már a székesfehérvári ev. reform, gyülekezet a dunántúli szuperintendencia egyik gyöngyét képezi. A háború fergetege dúlt kedves hazánk felett, mikor Csajághra, szülőföldjére ment; de a háború fergetege dult és gyuladt ki az egyházban is, mi utóbb az egyház hivatalnokai ellen fordította élét; kik üldöztetésükben kénytelenek voltak Debrecenbe az akkori kormányhoz menekülni és csak karhatalommal léptek vissza azon községbe. Ezen feldúlt helyzet megszüntetésére, a rend helyreállítására vállalkozott tehát ő ifjű erővel, abban az időben, midőn a csajághi lelkészséget elvállalta. Hidegség fogadta, mert hiszen elmondták: »Egy próféta sem kedves a maga hazájában. Ismerjük apját anyját, mikép származhatik ebből valami?* Azonban jánosi szelídséggel, páli bölcsességgel sikerült neki a hivatalt betölteni. Rendet hozott a községbe, rendet kozott az egyházba s ez a rend felállván, 6 évi áldásteljes működés után nyugodtan hagyta el ezen jó renden levő egyházat a további virágzás reményével. És ezután bevonul ő a reá s híveire nézve egyiránt igéretföldére Enyéngre. Istentől provideálva volt ő arra, hogy a kálvinista mezőföldnek szivén 45 éven át ő tartsa kezét s Enyéng városának anyagi és szellemi felvirágzását lakóinak puritán jellemét, józan felvilágosodott vallásosságát, világosan látó agyával és jézusi szeretetével ő irányítsa és emelje a lehető tökéletességre. Már jó édes anyja, imáival ostromolta az eget s altató dalaiban az az óhajtás zengedezett: vajha a csajághi szülői házhoz látszó enyingi templomban lehetne] a szeretett kedves gyermek pap! Ez óhajtásba nemesen fejlő ifjú előtt is sokszor megujult, a boldog szülék ajkán. Annyira, hogy ez az ambiciózus ifjú szivében tökéletes törekvéssé ért. Mígnem 1854-ben az enyéngi gyülekezet elöljárósága által e tekintélyes gyülekezet lelkészévé választatott. S hogy az óta itt mit munkált, mit mivelt?Hü választ ád e kérdésre az a szép ünnepély, melyet 1893. okt. 12-én a mezőföldi egyházmegye és az enyéngi egyház rendeztek Szűcs János 50 éves lelkészi jubileuma alkalmával. Elébe járultak ekkor a szeretvetisztelt lelkésznek és esperesnek: a dunántúli ev. reform, egyházkerület, — a pápai főiskola, a mezőföldi egyházmegye egyházi és világi kara, — az enyéngi egyház, — Enyéng község képviselő testülete, — a székesfehévári egyház, — a csajághi ref. egyház, — ez enyéngi izr. hitközség, az enyéngi takarékpénztár és több intézmény illusztris küldöttsége, — kik mindannyian az ő hasznos és áldásos alkotásaira és nemes jellemére hivatkozva üdvözölték őt. — És méltán. 56 évig volt lelkész, 38 évig volt az egyházmegyének hivatalnoka, 20 évig gyámpénztárnok, 17 évig esperes. Az esperesi hivatalt az előző körülmények és események miatt nem