Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

hogy a székes-főváros szétszórtan fekvő iskoláiból ne kelljen most ide, majd oda, néha az egymástól egy órai távolságra is fekvő iskolákba futkosniok a katekhétáknak. Jövőre az Egyházi Bizottság (az egyháztanácsnak a szorosabb értelemben vett egyházi-ügyekre felügyelő bizottsága) az egymáshoz közeleső iskolákból vallástanítói köröket alakít, a mi által megszűnik az a sok időpazarlás, a mit eddig a vallástanítók elfecsérelni voltak kénytelenek. 2. Nagyon fontos reform az is, hogy az állandó vallás tanítók jövőre az országos tanítói nyugdíjintézetbe lépnek, mi által vége szakad annak a bizonytalanságnak, a melyben eddig a családos tisztviselők voltak, hogy úgy szólván lebegtek a lelkészi és tanítói állások között, mert az országos lelkészi gyámintézet nem vette be őket, a tanítói státushoz való jogviszonyuk pedig rendezetlen volt. Most már, ha a tanítói nyugdíjintézetbe bejutnak, a nyugdíjjogosultság megszerzése által ez a bizonytalanság úgy a magok személyére, mint a családjok tagjaira nézve megszűnik. 3. Előnyös reformnak ígérkezik a szabályrendelet 78. §-ában tervezett tanítói tanácskozmány is, mely által a vallástanítók között egészséges testületi szellem kifejlődése, a vallástanításban pedig egységes tanítási szellem s a nevelésben egyöntetű szakoktatás kialakulása remélhető, a mire az egészen különleges viszonyok között levő fővárosi iskolák és tanulókkal szemben szintén nagy szükség van. Más oldalról meg az által, hogy a vallástanítók az Egyházi Bizottságban képviseletet nyertek, mert folytonos és eleven összeköttetés állandósul a vallástanítást végző tanítói testület és az egyházat kormányzó presbitérium között, a miből mind a két félre nézve csak jó várható s a vallástanítás intenzivitása is előnyöket nyerhet. Ebben a reményben csak örömmel üdvözöljük a budapesti egyháztanács vallástanítási szabályrendeletét s még inkább fogunk örülni, ha a vallásos nevelésnek nagyfontosságú ügye e szervezet alapján a munkások buzgósága által a kívánt sikerhez minél közelebb jut. Váradi F. TÁRCA. Szombat esteli ének. Dallam: Örvendj egész föld az Istennek! Ajánlva nagyt. Fejes István egyet, énekügyi biz. elnök úrnak. 1. Búcsúra int az áldozó nap, Visszaverődő sugara; Búcsút intünk a lenyugvónak Mi is míg még leszállana; S a tünő idő e mesgyéjén Tisztelettel áldjuk neved Óh nagy Isten! ki örök lévén Uralkodol ég s föld felett. 2. Szent imádat, hála érzet zeng Ajkinkról fel az égre, Hozzád, ki itt alant és ott fent Intézesz mindent jó végre. A jövendők ködét kutatva Kicsiny hitünk hányszor remeg, S elfeledjük óh legjobb Atya 1 Hogy te állsz őrt sorsunk feletf. 3. Hányszor ingott meg csak e héten Gyarló hitünk, bizodalmunk, Nem tudva, hogy vége mint lészen: Megérjük-e, vagy meghalunk? S lám, míg aggódtunk, tépelődtünk : Te gondoztál kegyelmesen; Borút derűt váltva felettünk, Nagyobb veszély nem ért egy sem. 4. Hála, hála Te szent nevednek, Hogy nem nézted gyönge hitünk! Ha tévedénk: bocsásd, engedd meg S oktass hogy csak benned bigyjünk! Legyen sziklán épült a házunk Mit szél s vihar meg nem ingat, Óh ne engedj, ne tétováznunk, Bármi födje utainkat! 5. Óh szállj le hozzánk, óh fedezz hé Szent erőddel mint paizszsal. Ne rettentsen, ne! a sötét éj; Örömre költsön a hajnal. És felöltvén legszebb ruhánkat: Az alázat szent köntösét, Zengjen ismét buzgó imádat Ajakinkról Atyánk! feléd. Köznap reggeli ének. Dallam: Örvendj egész föld az Istennek! 1. Jó Istenem, hogy felvirradott: Tied első gondolatom; Megköszönve ezt az új napot Áldó imám buzogtatom. Áldott legyen, áldott jóságod. Melylyel gondot viseltél rám, Távol tartván bút és bánatot A pihentető éjszakán. 2. Tied vagyok, tőled mindenem: Életem, javam mind a mim van ; Por voltomat mélyen érezem ; — Erőtlenség tagjaimban . . . Oh csak reád, reád tekintek, Légy hát erőm, légy megáldom; Te adhatod a legfőbb kincset: Ne légy ma sem megalázóm!