Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
a kik elfáradtak, mielőtt munkálkodtak volna; a kiknek egyrészt; megveti a családi élet örömeit és kedves kötelességeit, mert a vér iudnlata tiltott élvezetekre űzi. a másik része pedig, ha megnősül is, nem talál egyensúlyt lelkének; a kiélt test nem élvezi az egészség örömeit. Isten a megmondhatója, hány ifjút kergetett halálba a mértékletlenségből eredő kötelességmulasztás és hány iíjú sinylődik a mertékletlenség ásta börtönben. Ha mindez így van, pedig csakugyan ezt látjuk napnap után, — kell-e várni a mértékletességi munka megkezdésével ? Nem, még ha ezen a téren egyedül állana is az egyesület, — még akkor sem. De hála az Égnek, van már hasonló munka az országban. Ott van jó példának a »kék-kereszt« müve, mely keresztyén alapon indult meg s épen most nyitja meg az első mértékletességi kávéházat hazánkban. Társadalmi úton keres orvoslást az a törekvés, mely országszerte megindult és a melynek visszhangjaképen Hontvármegyének határozata, utána pedig Csanádvármegyének védekező rendelete tűnik elénk. Kezemben van egy róm. katholikus egyesület munka-propagáló füzete, a mely a Krisztus nevével indult harcára. Mindezek bátoríthatnak, s egyúttal inthetnek bennünket, hogy mi is kezdjünk munkához. És én, bízva a t. közgyűlésnek Istenben vetett hitében és keresztyéni szeretetében, a következő javaslatot terjesztem elő. kérve annak tárgyalását és elfogadását: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a mértékletességi ügyet, mely kiváltképen a szeszes italoknak mértéktelen élvezete ellen irányuló küzdelmet jelenti, az ifjúsági egyesület munkaprogrammjába felveszi. 2. A munka ápolására, a mértékletesség ügyében buzgólkodni óhaj lók részére az eddigi összejöveteli napok egyikén, legalább havonként egyszer alkalmas felolvasásokat, előadásokat, beszélgetéseket tart, 3. Mihelyt az egyesület alkalmas helyiséghez jut, a hol t. i. nagyobb összejöveteleket rendezhet, ott a közönség előtt is agitál az ügy érdekében. 4. Minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál, a hol ezen a téren segítséget adhat vagy nyerhet, hogy a mértékletesség ügyét elősegítse; különösen azonban az Isten igéjével harcol a diadalért. Kováts László. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. A »Chronik der Ghristl. Welt« f. évi 47. számában »Aus Ungarn und Siebenbürgen« cím alatt egy erdélyi szász atyánkfia megint animózus támadást intézett ellenünk. A pápás katholicizmusnak hazánkban való erősödéséből kiindulva megemlékezik a jezsuiták legújabbi tömegesebb bevándorlásáról; Majiáth >erdélyi püspök* kihivó magaviseletéről; a kolozsvári Mária-kép 200 éves jubileuma alkalmával rendezett »vallási demonstrációról* s általában a magyarországi ultramontánizmus hódító hadjáratáról. De fájdalommal konstatálja tudósító szász atyánkfia, hogy ily nyilt »provokáciő« sőt »at.tentátum« dacára sem haladhatnak együtt hazánkban a magyar és a német (értsd szász) protestánsok. A magyarok »tüzes nemzeti sovinizmusa* lehetetlenné teszi az együttes föllépést és haladást. S ennek igazolásául hivatkozik arra, hogy a magyar protestánsok »vak gyűlölettel« viseltetnek a szegény tót és német evangélikusok ellen. I^y p. o. az »ofenpester Lehrkörper« (sic!) kitiltotta a német nyelvet az iskolákból; dr. Baltik Frigyes püspök a nógrádi esperesség egyházaiban tett vizitációja alkalmával »kizárólag magyarul prédikált«; s mint >magyarizátor nagyobb súlyt fektet a hazafias dicséretekre, mint egyházközségeinek lelki épülésére.« De különösen azzal vádolja tudósítónk (s itt hallatlan valótlan dolgokat állít) a magyar protestánsokat, hogy »lehetetlenné tették az erdélyi szász ifjaknak a németországi prot. egyetemek látogatását.* (Pedig tudhatná, hogy p. o. a halle-wittenbergi egyetemen az erdélyi szászok szedik el a magyar ifjak elől a nekik épen nem szóló magyar ösztöndíjakat!). Ilyen viszonyok között — úgymond a szász tudósító — »ist ein Zusammengehen aller Protestanten Ungarns vorláufig nicht möglich« — Végül utal a Honterus- és a Teutsch-ünnepélyre, mint a melyek bizonyságául szolgálnak az erdélyi szász vallásos-erkölcsi élet megerősödének és mélyülésének, úgy hogy manapság a régebbi racionálizmus hanyatlóban van. Az új énekeskönyv is ennek a latitudinárisrationalisdogmatikai álláspontnak következetes kiküszöbölésére törekszik. — Valóban sajnálatos, hogy az erdélyi szászok továbbra is folytatják a németországi protestáns sajtóban ellenünk való vádaskodásaikat. Rút hálátlanság részükről ez az eljárás, a melylyel úgylátszik következetesen és tervszerűen el akarják vonni tőlünk magyar lutheránusoktól a Gusztáv Adolf-egyesületnek eddigelé hálásan tapasztalt jóindulatát. Fricke tanárra és Pauk lipcsei szuperintendensre célozva meg is említi, hogy a magyar protestánsoknak jó barátjaik is vannak a külföldön, és magán úton tudjuk, hogy nagy nehézségbe is kerül a szászok által terjesztett balvéieményeknek az eloszlatása. Egygyel több ok arra, hogy a jövőben gondosabban ápoljuk és fejleszszük a németországi s általában a külföldi protestánsokkal való egyházi, tanulmányi és irodalmi összeköttetéseinket. Németország kulturális előhaladására örvendetes világítást vet az a körülmény, hogy az utolsó számlálás szerint a porosz újoncok között az analphabeták száma a minimumra szállott alá. Az utolsó évben csak 134 nem tudott közöttük irni és olvasni. 1880/8l-ben még 2.37 volt az irni és olvasni nem tudó újoncok százaléka, a mult évben azonban már e szám 0,09 %"r a szállott alá. Az analphabeták legnagyobb száma keleti Poroszországban (52), Posenben (28), Sziléziában (17), nyugati Poroszországban (12) és a rajnai tartományban (11) található. Mint nálunk Magyarországon, úgy itt is a nemzetiségi vidékeken legtöbb az analphabeták száma. — Az írástudók száma nálunk is örvendetesen emelkedik; de sajnálatos, hogy hazai közoktatásügyi budgetünk még máig is oly | csekély, hogy utána már csak a spanyol következik. Pedig tudjuk, hogy épen a szellemiekben és lelkiekben való eme föltűnő elmaradottságának köszönheti Spanyolország a maga végleges bukását. Mert hát »elvész az a nép, a mely tudomány nélkül való.« Franciaország elő példa arra nézve, hogy a jezsuitizmus veszedelmére van a népeknek és nemzeteknek. Kezdik ezt már magok a franciák is belátni és a nagyobb politikai lapok is, mint p. o. a »Siécle», komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan lehetne sikeresen szembe szál-
