Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

mító fejeket, hanem a szépért jóért és igazért hevülő szíveket is igyekezzünk képezni, hogy ne csak a nagyobb anyagi haszonnal összekötött, hanem a kevesebb jövedelemmel bíró, de ideális célok szolgálatában álló hivatalokért is tudjanak lelkesedni gyermekeink. Korunk gyermekeit annyira hatalmában tartja az anyag, a pénz, a hatalom és az ezzel járó méltóság, hogy alig akad ember, a ki a legideálisabb, legszebb, de a tisztességes szegénység ruhájába öltöztetett papi pályára aspiráljon. S ez azon nevelési irány következménye, mely iskoláinkban néhány évtized óta uralkodóvá vált. Iskoláinkban az utolsó évtizedekben csak értelmi oktatás volt, de nem egyszersmind nevelés is. Mintha, mondják talán némelyek, a századok mulasztásait egyszerre kellett volna helyre pótolni. E fölfogás azonban helytelen, mert a prot. egyházban eleitől az volt az egyik főcél, hogy az evangéliumi világosság, az ismereteknek minél nagyobb köre legyen sajátjává a leendő emberiségnek. De míg régebben megelégedtek azzal, hogy inkább kevesebbet, de azt jól tanulja meg az ifjúság, — az ujabb időben rohamosan és sokkal nagyobb körét igyekeztek az ismereteknek a tanulók lelkébe átültetni. S a míg régebben az értelmi képzés mellett gondot fordítottak az érzelmi és erkölcsi nevelésre, szóval igyekeztek nevelni is:-az ujabb időben a nevelés egészen elejtetett s ennek helyét is az értelem fejlesztése foglalta el. De meg is boszulta magát. Soha annyi szerencsétlen, annyi boldogtalan ember nem volt, mint napjainkban, a mikor az anyag az ur mindenek felett. Ez a gondolkozás befészkelte magát a társadalom minden rétegébe, és ha gondolkozását, illetve anyagias vágyait tisztességes úton kielégíteni nem képes, készen áll minden bűnnek az elkövetésére, és ha bűneiért számolni, bűnhődnie kell, nem lévén benne elég erkölcsi erő: fegyverrel, vagy más úton-módon igyekszik szabadulni a földi büntetés elől. A nevelés teheti, teszi is az embert valóban emberré vagy állattá. Az anyagias nevelés állatot és a szellemi nevelés embert formál, még az állatember gyermekéből is. S ezen feladat azoknak a kötelessége, a kik arra szánták magukat, hogy, ha maguk anyagiakban szegények is, de szellemi és erkölcsi tőkéjüket oly formán kamatoztassák, hogy az ő szellemükből táplálkozó gyermek és ifjú nemzedék megtanulja és megértse azon igazságokat, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Elismerés illeti Wlassics minisztert, hogy a tanárokat és a tanítókat az értelmi képzés mellett eszthetikai és az erkölcsi nevelésre buzdítja; de a dologban egyet feltétlenül szükséges hangoztatnunk s a tanférfiak komoly figyelmébe ajánlunk, s ez az, hogy az istenigéjét nem szabad kihagyni a nevelés eszközei közül. Az ember nemcsak okos és értelmes, hanem érző szívvel biró lény is; e két tulajdonságát tehát sohasem szabad figyelmen kivül hagynunk, hanem azoknak öszhangba hozatalára kell a nevelésben törekednünk. Adjuk meg mindkettőnek a magáét. Az ismeretek közlése közben, melyek az értelemnek lesznek tulajdonaivá, igyekezzünk a növendékek szivében vallásos érzelmeket támasztani és azokat megerősíteni, hogy szép és magasztos célokért is tudjanak lelkesedni. A mint ápolják a hazaszeretetet, ügy az Isten, az egyház, a felebarátok iránti szeretet tüzét is ápolgatnunk kellene azokban. Ez ma, meg kell vallanunk, nevelésünkből majdnem egészen hiányzik; de vissza kell abba vinnünk minél előbb. Hiszem, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr törekvései ez irányban is jó gyümölcsöket fognak teremni, s hiszem, hogy minden neveléssel foglalkozó ember szivében visszhangra fognak találni és mindnyájan közre munkálunk a szép cél megvalósítására. Csak sziv jósága, nemessége és tisztasága teheti az embert igazán boldoggá ; csak, ha a lelket fölébe emeljük a testnek, ha inkább a lélek, mint a test számára gyűjtünk, s a Krisztus vallásában lerakott kincscsel töltjük meg a jövendő nemzedék szivét: akkor remélhetünk minden tekintetben boldogabb jövendőt; mert Krisztus ama mondása: »Ahol vagyon a ti kincsetek, ott leszen a ti szivetek is« (Máté 6: 21), igazság marad mindörökké! Keresztesi Samu. TÁRCA. Építsük meg Sionunk kőfalait. Egyházi beszéd* Alapige: Nehem. 2: 17. Az örök élet beszédéből egy panaszos felhívó szózatot olvastam fel előttetek ker. hivek, hogy azok alapján szóljak hozzátok a mai ünnepélyes alkalommal. De mikép lehet azokat elmélkedésünk alapigéjévé tenni ? — kérdhetitek; hiszen ezek a babiloni fogságból visszatért Nehemiás szavai a zsidó néphez! — Igen ; valóban úgy van; — de ha én mégis ezek alapján kívánok hozzátok szólani e mostani ünnepélyes alkalommal, a végre, hogy benneteket általok az Istennek Lelke megvilágosítson, feladatotokat megmutassa s annak megoldására szent elhatározást és erőt adjon : nem követek el Isten igéjén semmi erőszakos magyarázatot. Az alapul vett igék Nehemiás ajkáról hangzottak a zsidó néphez ; de hangoznak azok mi felénk is, 2344 esztendő múlva is; — nemcsak azért, mert az örök életnek beszéde átterjed időn és koron és mindörökké igaz marad, hanem azért is, mert az a kép, melyet ez igék a fogságból megszabadult zsidók helyzetéről felmutatnak, olyan hasonlóságot tüntet fel a mi magyar kálvinista egyházunk mai helyzetének képével, hogy szinte megdöbbenünk annak láttára. Sokan nem látják, sokan tagadják ezt a hasonlatosságot; jertek azért keresztyén társaim, vizsgáljuk meg a két képet, hogy felismervén a hasonlóságot, lelkünkbe hasson Nehemiás panaszos felhívása s álljunk munkába * Elmondatott a budapesti ref. ifj. egyesület december 8-iki közgyűlése alkalmával tartott istentiszteleten.