Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

/ hanem Istennek erejétől (Ján. 1: 13); de emberi testben. Kétségkívül nagy titka ez a hitnek, de ez a nyitja a valódi keresztyénségnek. Ez a kulcsa annak a nagy világtörténeti ténynek, hogy Jézus és az ő evangéliuma mindig és mindenütt meggyőzte a világot, a mikor és a hol őszintén hittek benne. Először csak néhány igénytelen zsidó hitt a Jézusnak ós az ő evangéliumának üdvözítő erejében, azután mind többen és többen a zsidók ós a pogányok köréből. Hittek őszintén, hirdették bátran, hogy nincs senkiben másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban (Csel. 4 : 12), s hogy más fundamentumot senki sem vethet azon kivül, a mely a Jézus Krisztus. Tanították nyilván s élőtökkel is bebizonyították, hogy az evangélium Istennek ereje minden hivő üdvösségére s hogy az evangélium a föld sava, a világ világossága s az emberiség kelesztő kovásza. Es az első keresztyének szivében erőteljesen meggyökerezett s életökben példásan gyümölcsözött isteni erők feltartóztathatlanul vonultak be a kimerült ó világba; mennyei világosságot, megifjító erőt, megszentelő szeretetet, erkölcsi tisztaságot plántálván be az elvakult, elvónült, elridegült ós boldogtalan világba. Háromszáz évig tartott meddő küzdelem után meghódolva rakta le fegyvereit a diadalmas Krisztus előtt Hellas és Róma büszke filozófiája és hatalmas államrendszere, elernyedt ethikáj a es kimerült mythológiája, kiélt társadalma ós elzüllött családi élete, elerőtlenült eszménye és elfajult művészete. Ez a magasságból való csemetének első nagy győzelme a világon, a melylyel bebizonyította jóslata igazságát: higyjetek bennem, ón meggyőztem a világot; a melylyel igaznak bizonyult a kedves tanítvány ama bizonyságtétele, hogy valakik a Krisztust bevevók, ada azoknak oly móltóságot, hogy Isten gyermekeivé lennének (Ján. 1 : 12.) Es azóta szüntelen aratja diadalait a világon ós azóta szüntelen bizonyságot tesz arról, hogy a hol igazán hisznek ő benne ós szilárdul követik az ő nyomdokait, ott erkölcsi tisztaság, igazság, béke, szeretet, haladás, szabadság, földi jóllét és mennyei boldogság költözik az egyénekbe, a családokba, a nemzetekbe és a népekbe. Ott az emberi lélek az Ő isteni Lelke által megnemesítve tényleg meghozza az apostol jósolta gyümölcsöket: a szeretet, öröm, bókesóg, türelem, kegyelmesség, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség (Gal. 5 : 22.) gyümölcseit. A hol hit által megszületik a lélekben az isteni Krisztus, ott ma is, mint két ezer óv óta mindig és mindenütt az a csodálatos átalakulás megy véghez az emberen, melyet a Pál apostolok, Ágostonok, Lutherek póldáj a s a számtalan megtértek ós ujjászülöttek esete mutat; ott a népek életében is mindenütt bekövetkezik az a gyökeres átváltozás, melyet az evangéliumhoz megtért nemzetek története a vallási megújulás, az erkölcsi megtisztulás, a szellemi föllendülés, az anyagi fölvirágzás s általában a szellemi és anyagi haladás eme nevezetes tényeiben fölmutat. Amint már Macaulay bebizonyította, egyedül ós kizárólag a Jézushoz ós az ő evangéliumához való hűség emelte a protestáns nemzeteket (Anglia, Skócia, Németország, Svéd- és Norvégország, Egyesült-Államok stb.) hitbuzgóságban és erkölcsi tisztaságban, tudományos ós művészi erőben, politikai szabadságban és gazdasági jóllétben, szóval a szellemi és anyagi élet minden ágában ama degenerált keresztyónségű népek fölé, a melyek az isteni Krisztus helyett az ő állítólagos földi helytartójára, a tiszta evangélium helyett zsinat- ós pápa-csinálta emberi dogmákra hallgatnak és az Ur Lelke-adta szabadság helyett emberi vélemények felemás igájába kónyszergetik a lelkeket. Az élő Krisztushoz való hűség ós szeretet oly nemesítő és emelő erőket plántál az emberi életbe, a minőket a legkiválóbb emberi tudomány ós bölcselet is még csak meg se közelít. Karácsony ünnepén, Krisztus Urunknak áldott születésén jó minékünk arról elmélkedni nemcsak a templomban, hanem otthonunkban is, hogy valamint az »idők teljességében« nem ember akaratjából, hanem az Isten mennyei erejéből született a világ üdvözítője, úgy ma és mindenkoron földi ós mennyei dolgainkban ne csak önmagunktól, ne gyarló emberektől, ne véges kútfőkből kérjük ós várjuk az óletnemesítő és tökéletesítő erőket, hanem a Magasságosnak, a Mindenhatónak tökéletes erőiből. Ha a földi életre nézve elismerjük ós érvényesítjük azt a nagy élettani törvényt, hogy élet csak életből keletkezhetik, nemesebb óletfaj csak nemesebb életből, s ezért növényeinket, állatainkat a nemesebb fajokból szüntelen beoltatjuk és kereszteztetjük : avagy miért vonakodunk elfogadni és követni a szellemi világ ama teljesen analóg törvényét, hogy lelki életünk is csak nemesebb lelki életből nemesíthető, emberi élet igazán csak isteni életből, és élet által tökéletesíthető, s a kimerült, elgyengült lelki erőt csak a teljesen ép, szent ós tökéletes isteni erők képesek ujj ászülni, meggyógyítani és megszentelni. Vajh mikor fogunk egyszer már végleg szakítani az önmegigazítás, az önujjászülés, az önmegszentelós ós az önüdvözítés ama pogányos és zsidós bölcsesógével, a melyet az Úr Jézus oly határozottan elitólt ós haszontalannak nyilvánított a Nikodómussal való beszélge-