Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Az >Evang. szövetség« (Bund) október 9—12. napjain Nürnberg városában tartotta rendkívül népes, ezúttal 12-ik évi nagygyűlését. Szándékosan a bajor Nürnberget választotta gyűlése helyéül, mivel az utóbbi időben leginkább Bajorországban mozgolódik az ultramontanizmus s Nürnberg is a maga 40 ezer pápás emberével nem az az ősi prot. város többé, a melyet a történelem ismer. Tudvalevőleg itt csinál propagandát Miksa szász herceg s a bajor ev. papság is kevés rokonszenvet mutatott eddigelé az ev. szövetség iránt; sőt mi több, maguk az egyházkormányzatok is idegenkedtek annak ügyétől. A lelkészi, tanári és világi körök elitje látogatta a nagygyűlést, és erdélyi szász atyánkfiai is képviselve voltak dr. Teutsch Fr. tanár személyében. Két nagy esti gyűléssel kezdődött október 9-ikén a nagygyűlés. Az egyiken dr. Kröber lipcsei lelkész a toleranciáról és Baum schwabachi lelkész az ev. ker. hazafiságáról; a másikon Zeitler dékán a prot. jellemhiányról és Meyer zwickaui szuperintendens a paritásról értekezett. Október 10-ikén a tagok zárt ülésén Witte tanár évi jelentését terjesztette elő. A mult évnek két fontosabb eseményét! Hoensbroech gróf kilépése és az osztrák »Los von Rom« mozgalma képezi. Az osztrák mozgalom 1897 végén még tisztán nemzeti jellegű volt, azóta azonban hogy a Bund röpiratai Ausztriában a legszélesebb körben elterjedtek, .a nemzeti mozgalom teljesen vallásos mederbe terelődött. Felette sajnos, hogy a Bundnak nem épen üdvös konkurrenciát csinál Luthardt lapja, a Gotteskasten s a Gusztáv Adolf egyesület, a melyekkel bizonyos megállapodásra jutni a Bund egyik legszorgosabb kötelessége. A jelentés tájdalommal konstatálta, hogy az egyes fő- és fiókegyletek adósak maradtak az évi jelentések beküldésével s nem eléggé éberek és munkásak a Bund szolgálatában. Statisztikailag kimutatta, hogy az egyes fiókegyietek többet tehetnének. Egyháztartományonként sorra ismertette azután a jelentés az egyes egyletek mult évi működését. A nyilvános esti gyűlésen dr. Buchwald lipcsei lelkész és ismert nevű Luther-tudós Luther személyiségéről« szólott »a jelenkorra vonatkozó jelentőségében.« Luther jelentősége hitében és szeretetében rejlik. Hiténél fogva a Krisztusban nyilvánuló isteni kegyelem volt az ő vallásos életének a központja, s ebben a hitben gyökerezett az ő szilárd lelkiismerete, rettenthetlen bátorsága, imádkozásának ereje. Szeretete viszont az ő német hazafiságában, az ifjúságról való gondoskodásában s a szűkölködők iránti jótékonyságában nyilvánult. Jellemének e kettős oldalánál fogva hatalmas intő jel Luther alakja korunkra nézve is. Mit adna ma Róma, ha Luther nevét és művét törölhetné az egyház és a népek történetéből! Luther a kutató emberi szellemnek megnyitotta a világot a midőn a szerzetesség és világmegvetés római ideáljával szemben a szellemi világuralom prot. ideálját állította fel. Luther felszabadította az államot a pápai vazallusságból és megteremtette az Isten kegyelméből való államot. A protestantizmus, a történet és a statisztika szerint a népek életének, a romanizmus ellenben azok halálának a vallása, a miért is Wittenberg és Róma között kompromisszumról szó sem lehet. Ezt követőleg Trümpelmann magdeburgi szuperintendens >a német nép gondviselésszerű vezetéséről a reformáció óta«, Lutze lelkész >a római propagandáról Berlin külvárosaiban«, Scholz tanár »az osztrák ev. mozgalomról* és Fliedner madridi lelkész »a spanyol protestantizmusról« értekezett. Mindezek az előadások a »Bund« ismeretes kiadványai és ^röpiratai* között fognak egymásután megjelenni. Október 11-kén, a második nyilvánosjnagygyűlésen Wintsingerode gróf elnöki megnyitójában rövid szemlét tartott a római s a prot. egyház jelen állása fölött az egyes országokban, s arra a meggyőződésre jutott, hogy a prot. kultura mindenütt érettebb és intenzivebb a pápás kulturánál. Majd a szokásos üdvözlések után Berger tanár tartott nagyobb előadást *a humanizmusról és a protestantizmusról^. Azzal kezdte, hogy lelkiismereti dolog ennek a kérdésnek a fölvetése, és közelebbről vizsgálta Németország szellemi mozgalmait a középkor végétői kezdve egészen a reformációig és napjainkig. Humanizmus alatt az értelem elvének uralmát érti a prot. akaratelv uralmával szemben. Az értelem a középkor óta harcban van az akarattal, és különösen Erasmus, Luther, az ortodox dogmatikusok, Kant, Goethe, a romantikusok s mai természettudósok egyéniségeiben jut kifejezésre ez az ellentétes harcias mozgalom. Végül két rezoluciót is fogadott el a nagygyűlés, a melyek egyike az osztrák prot. mozgalom hathatós támogatását, másika pedig a pápának azt a tilalmát érinti, a melynél fogva a római ápolónőknek megtiltotta, hogy a prot. haldoklókhoz illetékes lelkészeiket oda bocsássák, sőt egyenesen, a térítést tette kötelességökké. Az »Evang. Bund« nürnbergi nagygyűlésének kétségtelenül egyik legfontosabb ténye a bajor föegylet megalakítása. Ennek a védő evang. szövetségnek különösen Bajorországban való létesítésére azért van szükség, mivel ott legmerészebb az ultramontanizmus és a pápás propaganda fészkelődése, s azért is, mivel a bajor protestantizmus, felekezeti zárkozottságánál és politikai kisebbségénél fogva sok tekintetben izolált helyzetbe jutott. A bajor egyházkormányzat, eddigi tartózkodásával ellentétben a leglelkesebb támogatást igérte meg az evang. szövetség igaz prot. ügyének, — nagy boszűságára a pápás romanizmusnak ! * * * »A pápa vegykonyhájából« c. alatt érdekes dolgokról értesít Beyschlag a »Magdeburger Zeitung< okt. 10. száma nyomán a maga lapjában. A pápa ugyanis a közelálló jubileumi évben (a melynek demonstrálására a mi 96