Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

V. A hospitálás, a) A hospitáló tanár a tanításba ne avatkozzék, véleményt ne nyilvánítson, b) Az igazgató mint ellenőrző, kérdéseket tehet, de a tanítást gátolnia nem kell. c) A tanító tanár a kellő köszöntésen kivül a látogatóval ne közlekedjék. 11. Ezen, sokak előtt talán aprólékosoknak tetsző, az iskolai élet minden legkisebb mozzanatát is bölcs körültekintéssel felölelő rendszabályoknak lehet tulajdonítani ama, csaknem hihetetlen dolgot, hogy a mult évre fölvett 782, illetve 777 vizsgázott tanulónak fegyelmi és erkölcsi állapota olyan kielégítő volt, hogy ilyen kontingensből csak négy kapott kevésbé szabályszerűt, s oly súlyos fegyelmi eset, melyben a tanári széknek kellett volna intézkedni, az egész éven át egy sem fordult elő! Épen ilyen megnyugtatónak, sőt örvendetesnek lehet feltüntetni a tanulásbeli előmenetelt is, midőn ugyancsak 777 tanulóból csak 65 kapott kettőnél több elégtelent, — szemben 31 és 70 egy s illetőleg két elégtelennel osztályozott tanulóval, a kik előtt a javítás és tovább haladás útja épen nem volt elzárva. Pedig a tanári kart elnézéssel vagy kedvezéssel vádolni nem lehet, mikor -a június havi érettségi vizs­gálati eredményből azt látjuk, hogy a középiskolai tanítás színvonalának megőrzése, vagy a gimnázium elébe tűzött cél elérése végett a VIII. osztály különben is nagy lét­számából (53-ból) javításra 9 és ismétlésre 2 utasíttatott. Más bírálat alá esik, hogy az osztály törzs-számához járult még a megelőző évről részint ismétlésre, részint javításra 16 (kik nagyobb részint nem is Debrecennek voltak növendékei, hanem épen a nagy létszámba bízva innen-onnan odasereglettek.) Ezen 16-ból 5 érettnek nyil­váníttatván, 8 javításra utasíttatott; ellenben 5-öt végle­gesen meg kellett buktatni, miután ezek »szerencséje* másodszor, illetőleg harmadszor sem succedált. Eme ter­mészetes ok miatt a főgimnázium tanulmányi előmene­telére alaptalan következtetéseket hozni ki: egyértelmű volna vagy a roszakarattal, vagy a tájékozatlansággal — a mi a következőkből még jobban ki fog tűnni. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár. TÁRCA. Az angolországi evangéliumi szabad­egyházak új katekhizmusa. Körülbelül két és félévvel ezelőtt az angolországi szabad egyházak, áthatva az »egy akol és egy pásztor* gondolatától, bizottságokat küldöttek ki egy új katekhiz­mus összeállítására. A bizottságok megfeleltek a reájok bízott feladat­nak s ez év elején közzétették a munkálatot, a melyet a szabad-egyházak katekhizmus gyanánt fogadtak el. A bi­zottságban képviselve voltak a kongregacionálista, wes­leyanus, methódista, a baptista, a primitív methódista, a presbiteriánus, a methodist new connection nevet viselő egyház, a bibliai keresztyének és a methódista szabad egyház nevet viselő protestáns felekezetek. A katekhizmust első formájában dr. J. Oswald Dykes a cambridgei presbiteriánus főiskola elnöke fogalmazta, s miután több bizottság kezén keresztül ment, azt a neve­zett felekezetek képviselőiből alakult nagygyűlés is elfo­gadta. Azt hiszszük, nem végzünk felesleges munkát, ha a magyar protestánsokkal is megismertetjük ezt az új kate­khizmust. Hátha egy porszemmel ez is hozzá fog járulni az unió nagy munkájához. 1. Kérdés: Mi a keresztyén vallás? Felelet: Az a vallás, a melyet a mi Urunk és Meg­váltónk, a Jézus Krisztus alapított, ki a legtökéletesebben ismertette meg velünk Istent és az örök életet. 2. Kérdés: Mint kell vélekednünk Istenről ? Felelet: Isten az egyedüli örök lélek; minden dol­goknak teremtője és gondviselője; Ő a szeretet, végetlen a bölcseségben és hatalomban; tökéletes a szentségben, irgalomban és igazságban. 3. Kérdés: Hogy tanította Jézus, hogy miként nevez­zük őt? Felelet: Mennyei Atyánknak. 4. Kérdés: Mit tanulunk meg az Atyának e ne­véből ? • Felelel: Azt, hogy Isten minket az 0 saját képére teremtett; hogy Ő bölcs gondoskodással gondot visel reánk, s hogy Ő jobban szeret minket, mint bármely földi atya. 5. Kérdés: Mit mondd Jézus önmagáról? Felelet: Azt, hogy Ő Istennek fia, kit az Atya nagy szeretetéből küldött a világra, hogy lenne bűneink­ből megváltónk. 6. Kérdés: Mi a bűn ?. Felelet: Bűn mindaz a gondolat és érzés, szó és cselekedet, a mely vagy ellenkezik az Isten szent tör­vényeivel, vagy meg nem felel annak, a mit az kíván. 7. Kérdés: Mondd meg, röviden, mit kíván az Isten­nek törvénye? Felelet: Azt, hogy szeressük Istent teljes szivünk­ből és szeressük felebarátunkat, mint magunkat. 8. Kérdés: Képesek vagyunk mi ezt önerőnkből megcselekedni? Felelet: Nem, — mert bár az ember elsőben ártat­lannak teremtetett is, de engedetlenségbe esett s ettől kezdve senki sem képes az ő saját erejéből megtartani az Istennek törvényét. 9. Kérdés: Mik a bűn következményei? Felelet: A bűn elválasztja az embert az Istentől ; megrontja természetét; kiteszi számtalan fájdalomnak és Mnatnak és hiába bánkódik, át kell esnie a halálon. 10. Kérdés: Megszabadulhatunk-e önerőnk által a bűntől és annak következményeitől ? Felelet: Egyáltalában nem, mert nem vagyunk képesek sem szivünk megtisztítására, sem bűneink helyre­hozására.

Next

/
Thumbnails
Contents