Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

ifjak vehetők fel, a kik elismerik, hogy ők leikök és életök nyugodalmát Istentől nyerték meg a megváltó Jézus Krisztus által. 3. Fogadalmunk teljesen evangéliumi és nem más, mint az igaz keresztyén Istennel kötött szövetségének igazán méltó kifejeződése. Magában foglalja az gyakorlati formában a világ összes ifjúsági egyesületei által elvállalt kötelességeket és egyszersmind arra is kiterjed, hogy támogassa a konfirmáltakat konfirmációi fogadalmuk teljesítésében. 4. Alapelveinknek megfelelőleg mind egyen-egyen hívek maradtunk ahoz a gyülekezethez, a melyhez tartozunk, még azon esetben is, ha félreértenének bennünket s szövetségünknek minden egyes tagja kötelességének ismeri, hogy gyülekezetének Isten igéjével összhangzásba hozását sürgesse. 5. A János ev. 17, 21-ben olvasható főpapi imádságra tekintettel kifejezzük ama meggyőződésünket, hogy a ker. közönségnek, hivő egyházi közösség által való ápolása az egyetlen Úrral és Megváltóval való személyes közösség gyümölcse és hogy az Isten e tekintetben is nagy feladatot szabott az ifjúsági egyesületek szövetsége elé. A munkanélkülieket segitŐ németországi egyesület a mult hónap végén tartotta meg 17-ik évi gyűlését Berlinben. Az egyházi beszédet Kritzinger udvari lelkész mondta, a ki érdekesen mutatta fel az egyesület kicsiny kezdetét és az általa már eddig is elért óriási eredményt. Az egyesület munkáját 1882-ben öt egyszerű ember kezdte meg, a kik október 22-én az utcákon csavargó hajléktalanokat istentiszteletre hívogatták. Hivogatásuknak akkor 16 ember engedett, a kiket istentisztelet után 9 márkából meg is ebédeltettek. Az első 26-ból azóta több lett 200 ezernél és az egyesület több mint 25,000 márkát osztogatott már ki közöttük. KÜLÖNFÉLÉK. * A M. Prot. Irodalmi Társaság m. t. tagjait tisztelettel fölkérem, sziveskedjenek tudomásul venni, hogy a debreceni nagygyűlés Emlékkönyvében a hátralékos tagok kimutatása a folyó 1899. évre szól és az 1898. év sajtóhibából maradt a hátralék-jegyzékben. Egyúttal tisztelettel kérem a m. t. tagokat, hogy hátralékukat nálam sürgó'sen törleszteni sziveskedjenek. Budapest, 1899. november hóban. Bendl Henrik (IV.. Deáktér 4. sz.) a M. P. I. Társaság pénztárnoka. * Személyi hirek. Bornyánszky Aladár ó-budai vallástanár, Lapunk kiadójának testvére, a Pukánszky Béla halála által Pozsonyban megüresedett ószövetségi theologia tanári tanszékre helyettes tanárul hivatott meg. A jeles fiatal theológust szivesen üdvözöljük tehetségének és készültségének megfelelő új munkakörében. — Biberauer Richárdot, a budapesti Bethesda kórház és diakonissza-intézet lelkészét az angol Traktátus-társaság londoni központi bizottsága a Breslauba távozott Gladischeszky K. helyébe a traktátusügy magyarországi ügyvezetőjévé nevezte ki. Örömmel látjuk fiatal barátunkat, volt jeles tanítványunkat a magyar traktátusügy élén és reméljük, sőt elvárjuk tőle, hogy e fontos irodalmi megbízatásában a magyarországi viszonyok és szükségek gondos figyelembe vételével s a magyar egyházirodalmi körökkel együttműködve fog eljárni. * Az »Erdélyi Prot. Lap« válaszolva múltkori feleletünkre, hosszú cikket közöl a belmisszióról. A cikk alapgondolatai röviden a következők. Rosz és kárhozatos belmisszió az, a mit Budapesten csinálnak, jó és egyházias misszió az, a mit Kolozsváron az »Erdéliyi Prot. Lap« hivei nem csinálnak. * Ötven éves találkozó. F. hó 7-én adtak egymásnak találkozót azok a már megőszült férfiak, a kik 1849-ben írták alá a debreceni ev. ref. kollégium törvényeit. Előzőleg a háznagyi hivatalnál gyülekeztek össze. Onnan elmentek a nagytemplomba, hogy felemeljék lelküket s hálát adjanak az idők Urának azért, hogy megengedte nekik, hogy félszázad leteltével is még láthassák egymást ők, a kik 95 aláirt társ közül életben maradtak. Az Isten előtt kiöntve a megteljesedett szív hálaérzetét, kifejezték aztán ezt még élő tanáraik Tóth József Tóth Ferenc és Menyhárt János előtt is, meglátogatván őket sorba. Mindenütt Szabó János esperes fejezte ki méltóképen érzelmeiket. Délután egy órára közebédre gyűltek össze, hol a vendéglátó házi gazda Áron Miksa volt. Megható jelenet volt itt, mikor az ebéd kezdetén felolvasták az 1849-iki subscribtusok névsorát s egy-egy már elhalt társuk nevénél fájdalommal hangzott el: nincs itt — meghalt. És ragyogott arcukon az öröm, hogy ők még élnek és boldogok, hogy láthatják lelki testvérségben az emlékezésben soha meg nem szakadt barátságukat. A pohárköszöntőkben is ez a hála és szeretetérzés nyert kifejezést, amelyek sorát Bernáth István kezdte meg. Dr. Kola János köszöntőjében érdekes kitérést tett, a jelenkori iskolázást az ő korukbelivel hasonlítván össze, a mely összehasonlításban azon eredményre jutott, hogy a mai iskolázásban sokat tanulnak s túlterhelik az ifjút, de kevésbé nevelnek, míg a régi iskolázásban kevesebbet tanítottak, de nagyobb mértékben neveltek — jellemet képeztek — s azon közhelyesléssel fogadott meggyőződését fejezte ki, hogy jobb volt így! Ebéd után azon kötelező ígérettel vettek búcsút egymástól, hogy a kik élnek — öt évre — ismét Debrecenbe kívánkoznak. Kívánjuk, hogy mindnyájan éljenek és ismét találkozzanak ! — A jubilált tanulótársak névsora: Kola János ügyvéd, orszgy. képviselő, Szabó János esperes, Csillag Lajos lelkész, Czeglédv Ferenc földb., Borbély Samu nyug. jegyző, Áron Miksa földb. Nagy Károly lelkész, Losonczi József földb. dr, Konrád Dávid orvos, Bakos Antal hajdúmegyei irnok, Osváth Gyula jegyző, Gál Ferenc nyug. lelkész, Beretóy János tak. pénzt, tisztviselő, Kémeri Gábor fő-számvevő, Vecsey Viktor magánzó, Eszenyi Sándor nyug. tanító, Bige Sándor nyug. törvényszéki biró, Bajza Antal lelkész, Bernáth Istán földb., Báthory István lelkész, Varga Sándor nyug. tanító, Baráth Imre lelkész, Bujdosó Lajos kol-