Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

szociális bajokon a városi misszió felvilágosítások megadásával (nyilvánosság, hatóságok, parlamentek) van hivatva segíteni. Igehirdetés és diakónia oly szervesen függ össze, mint a test és a lélek az emberben. A lakásszükségen az építési és takarékossági egyletek segíthetnek. Valóban egységesen szervezett és öntudatosan vezetett városi beimissziókra volna nekünk is égető szükségünk, különösen Rudapesten. E tekintetben üdvösen mozog a ref egyház a fővárosban. Az ev. egyház is foglalkozik a városi belmisszió szervezésének kérdésével? Szóljunk hozzá és cselekedjünk mielőbb és gyorsan! 2. A falusi belmisszió kérdésével és feladataival Scriba erbachi lelkész foglalkozott. Az egyházközség és annak elöljárósága annak organuma. Feladatai a presbitérium segítségül vételével volnának legjobban megoldhatók. 3. A harmadik értekezleten Alberts frankfurti lelkész a belmisszióról és a korcsmaiparról szólott. A korcsma az erkölcstelenség tulajdonképeni szülőoka, mert feloszlatója a családnak és a vasárnap megünneplésének. A pincér és a pincérnők megmentésére otthonokat kell létesíteni, bár eddigelé nagy eredményre nem vezettek. Vasárnap délelőtt szabadok legyenek, állásukat emelni kell, reájuk iratok áttal kell hatnunk. Gondolatai különben Lapunknak »A pálinka« c. vezércikkének keretében mozogtak. Hisz' Rudapesten és vidékünkön még borzasztóbbak a viszonyok, mint a műveltebb külföldön. E tekintetben közel állunk Sodorna és Gomorha állapotaihoz, a melyeken segítenünk kellene egyháznak, államnak, társadalomnak és egyeseknek egyaránt. 4. Zsúfolásig telt teremben értekezett Hering hallei pr-ofeszor helyett Simon hallei lelkész a belmisszióról és a tanuló ifjúságról. Annak missziónálására van égefő szükség, mert sok benne az iszákosság- és erkölcstelenségre, az istentől való elidegenedésre, sőt teljes egyháziatlanságra való hajlandóság. Ker. ifjúsági egyesületeket kell alkotnunk s a ker. diákszövetség üdvös eszméjének a szolgálatába kellene állanunk. így a lipcsei és a heidelbergi ker. közösségi életet ápol és szoros összeköttetésben áll a diák missziói egyesületekkel. E tekintetben nálunk dicséretes törekvés a ref. ifjúsági egyesület Rudapesten. E kérdéshez többen is hozzászólottak. Abban egyeztek mindannyian, hogy becsületre, testi és lelki tisztaságra, műveltségre és vallásosságra kell szoktatnunk és nevelnünk az akad. ifjúságot. Ker. kérdéseket kell előttük tárgyalni, és bennük fejleszteni a ker. családias és közösségi érzületet. Csakis »hazám« ilyen »ifjúságán« épül föl és virul a nemzet! Végül a menedékházak s a katonai misszióval foglalkozó speciális értekezletek után a második főgyűlésre került a sor, a melyen Wurs'er heilbronni városi lelkész az evangélizációról s a belmisszióról értekezett. Wichan szellemében hangsúlyozza, hogy a belmisszió egyik főfeladata az igehirdetés az elidegenedtek között. A rendszertelen ú. n. vad evangélizációnak nem" híve. Tömegeket az egyház meg nem hódíthat, hanem csak a megkeresztelteket. A népies igehirdetéshez arra való erők kellenek A belmissziónak fel kell karolnia az evangélizáció ügyét is. Annak szolgálatában állhatnak az apologetikai előadások, a melyeknek célja nem a keresztyénség beigazolása. hanem az akadályok elhárítása és a vallásos érdekek felköltése. Az evangélizáció művére egető szüksége van napjainknak. Stöcker szerint, ki e kérdéshez is szólott, a szociális munkásságot is az evangélizáció szolgálatába hajthatjuk, s Krieg tanár is az evangélizáció s a belmisszió szoros összefüggése értelmében nyilatkozott. A kérdés további előkészítése a központi választmányra bízatott. Valóban e belmissiói kongresszus is hit- és életerős tanulmányokban és a való életből merített tapasztalatokban gazdag volt. Tanuljunk abból mi is belmissziói munkásságunknak extenzívebbé és intenzivebbé tételére az egész vonalon. Itt az ideje, hogy álmainkból fölserkenjünk, mert különben elsodor minket >az új rend« árja. Mentsük meg a prot. egyént, a prot. társadalmat, a prot. családot s a prof. irodalmat, mert azzal hazai közművelődésünknek is megbecsülhetlen szolgálatokat tehetünk! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. Római hírek. Az ultramontán sajtó a pápára nézve nagy nyereségnek tekinti, hogy a délamerikai püspökök konciliumot tartottak nem régen Rómában. > Ötvenhárom püspök jött össze — írja a Croix — különböző nemzetektől, kik közül némelyek Franciaországnál nagyobb diocezisek felett uralkodnak a rengeteg területű Délamerikában. Közülök egynek sem volt a többiek felett annyi tekintélye, hogy szavára összegyűltek volna. XIII. Leo Petertől örökölt hatalmánál fogva így szólt ezekhez a püspökökhöz: Jöjjetek Rómába! s itt mindenekre nézve utasítást nyertek, hogy felhasználjátok dioceziseitekben. És ők a hónapokig tartó fáradságos és költséges utazástól vissza nem riadva, útra kelnek a messze földekről, átkelnek a tengereken, hogy engedelmeskedjenek a fölhívásnak ; jönnek az egyenlítő alól, jönnek a sarkvidékekről. Némelyiknek van elég jövedelme, hogy útra kelhessen, a másik elvonja önmagától is, az útiköltség kiteremtése végett eladja ősi házát, vagy házrólházra járva koldulja össze azt«. A gyűlés nem húzódott hosszú időre, a zsinati atyák néhány ülésen 1000 kánont állapítottak meg s azokat január eleje körül fogják kihirdetni. Szabályokat hoztak a spanyol-amerikai klérus erkölcsi életére vonatkozólag, de ezeket nem hozzák a nyilvánosság elé, hogy a botrányos állapotokról mitse tudjon a világ. De volt a dolognak politikai háttere is. Kitűnik ez abból, hogy a Vatikán lapjai már hirdetik, hogy ezen spirituális és tisztán egyházi tárgyalásokkal együtt ügyesen szervezték azt is, miként lehetne egy amerikai latin és katholikus szövetséget teremteni az angolszász és protestáns Amerika ellensúlyozására. »Délamerika mindezen köztársaságai (a mióta Rrazilia köztársaság,:

azóta mind az) keveset érintkeztek egymással, s ekkor is ellenséges indulattal. De ime püspökeik által sikerült közöttük a közeledés és először is egy egyezség jött létre már régebbi közeledések után ezek közt az államok közt. Az 53 püspök gyűlése felhívta Délameríkát, a mikor csaknem elnyelte őt az Egyesült-Államok, hogy egy egészszé tömörüljön katholikus zászlaja alatt, mint az Egyesült-Államok egy mindent elnyelő egészszé lett a csillagos lobogó alatt.«