Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

dig megtaláltam a vigasztalást az élet nehéz küzdelmeiben és bajaiban. S még most is fülembe csengenek az imának áhítatos szavai, a melynél talán édes anyám búcsuesókja sem eshetett jobban. Dr. Harsányi István. KÜLFÖLD. Két újabb német prot. nagygyűlés. A németországi protestáns-egylet mult hó 26—28. napján tartotta Hamburgban 20- ik évi nagygyűlését. Ennek az egykoron nagy szerepet játszó protestáns-egyletnek kiválóbb képviselőiből időközileg többen elhunytak, a kikről a nagygyűlésen Grimm lelkész kegyelettel megemlékezett. így elhaltak: Hoesten tanár, Zittel dékán, Fresenius udvari tanácsos s Frickhöffer lelkész. A nagygyűlés alatt húnyt el Schröder igazságügyi tanácsos is, ki éveken át buzgó elnöke volt a protestáns-egyletnek. A nagygyűlés ideje alatt a Nikolai-templomban dr. Hasencleaer freiburgi lelkész prédikált, ki I. Kor. 15., 58. alapján azt a gondolatot fejtegette, hogy munkásságunk legyen szilárd a hitben, hű a gyarapodásban és örvendező a reménységben. A meggyőződés szabadságát s a positiv hitépítő igehirdetést mondotta a szónok — szerintünk is helyesen — a protestantizmus erejének, a melylyel szemben a katholicizmus üres fénye és külső egyháziassága hidegen érinti a vallásos keblet. A kath. egyház zárt rendszere— úgymond — alapjában véve gyengeséget jelent, míg a protestantizmus szakadozottságában van élet és erő, mivel vallásos-erkölcsi egyéniségeket teremt. Már pedig azon fordul meg a dolog a vallásos keresztyénségben. A nagygyűlést szept. 27-ikén Kniss Hugó nyitotta meg, ki Rothe-ra utalva, őt kegyesnek és szabadnak s olyannak mondotta, ki évek hosszú során át megjelölte a protestáns-egylet útjait és céljait. Áz első nagyobb előadást Fischer berlini lelkész tartotta »Az igazságról az egyházban« címmel. Azzal kezdte, hogy az embernek igazságérzése egyúttal a vallásos ember szükséglete, s összeütközésről csak akkor lehet szó, ha valamelyes független világi tudás fejlődik ki. E konfliktust nem tagadnunk, hanem megoldanunk kellene, a mi csakis úgy történhetik, ha a hagyományos egyházi tant a modern világnézettel s a tudományos igazság követelményeivel egyeztetjük össze. A ker. tant újjá kell alakítanunk az egyházban és theológiában egyaránt, a mi csakis szabad, igaz s valóban tudományos kutatás által lehetséges. Mint látjuk, a vallásos és a tudományos ismeretnek hiányos fogalma jellemzi az előadót, holott Bitscht theológiája itt is megtalálta a közbeneső faktorokat. De hogy ker. vallásunk a valódi tudományos műveltséggel ellentétbe nem kerülhet, közös gondolata ma az ev. protestantizmus összes árnyalatainak. A másik nagyobb előadást Bohde karlsruhei lelkész tartotta »az egyházközségi szervezés jelen állapotáról* címmel. A gyülekezetekhez intézett kérdőívek adataiból kitűnik, hogy a városi egyházközségek óriási arányban nőnek. Ma Németországban átlag egy ev. lelkészre 2000, egy pápás papra ellenben 1000 lélek gondozása van bízva. A városi gyülekezetek között ritkák azok, a hol 4—5 ezer léleknél kevesebb jut egy lelkészre, — rendszerint nagyobb a lélek szám, sőt vannak lelkészek, a kikre 16—18 ezer hívőknek gondozása van bízva. Ha 5000 lelket vennénk fel átlagul, akkor is 350 új lelkészi állomásnak szervezésére volna szükség. Ezen a bajon csakis a Sulcze drezdai lelkész által kiválóan képviselt egyházközségi elv (»Gemeindeprincip«) segíthet, a mely azt hangsúlyozza, hogy elkülönített községi képviselettel és lelkiismeretesen gyakorolt kura pastorálissal helyi egyházközségeket kell teremtenünk. (Erre bizony nekünk magyar protestánsoknak is égető szükségünk volna nagyobb alföldi gyülekezeteinkben, mert mindeneknek hűséges lelki gondozása csakis helyesen szervezett lokálparochiák űtján lehetséges. Akkor aztán volna magyar prot. egyháztársadalom, a mi ma sajnos nincsen.) 1890. óta haladás észlelhető e téren. 45 nagyobb városnak van ma már Németországban szervezett kura pasztorálisa, a mely egyedüli feltétele az ev. egyházközségi élet kifejlődésének és erősödésének. A kura pasztoráiisnak individuálisnak kell lennie, és különösen szervezett beteg- és szegényápolásban s a hívek vallásos-erkölcsi gondozásában kell nyilvánulnia. A sajtóban s az egyházi értekezleten ezzel a kérdéssel kellene mielőbb és mindenütt nekünk is foglalkoznunk. Csináljunk statisztikát s lássunk a helyi parochiák szervezéséhez. — E valóban ránk nézve is tanulságos előadásnak behatása alatt a protestáns-egylet hamburgi nagygyűlése üdvözlő táviratot is küldött Sulze drezdai lelkésznek, mint a kitől ez életrevaló eszme származik. Azt hiszem, soká nem térhetnek ki előle. S csak az elerőtelenedettnek tartott protestánse-gylet éber figyelme mellett tesz bizonyságot, hogy ezt az életrevaló gondolatot újból fölvetette. Vegyük fel mielőbb mi is a napirendre! Sapienti sat! A nagygyűlés második napján felolvasták az üdvözlő táviratokat és átiratokat. így Nippold jenai tanár azt irta, hogy a protestáns-egylet egyházszervezeti ideálját az erdélyi szászoknál találta megvalósítva. (Nem tudom, mit mondanak e bókhoz a mi szász atyánkfiai?) Majd a nagygyűlés legfőbb kérdésére, a jelenkori vallásellenes áramlatok tárgyalására került a sor. Elsőbben is Revinke kiéli tanár a természettudományoknak a valláshoz való viszonyáról értekezett. Hamis nézetnek tartja, mintha a természettudományok ellenséges viszonyban állanának manapság a vallással. A »Kraft und ÖtofT«- féle művek s a szociáldemokrácia naturalistikus theismusa rosz hirbe hozta a természettudományokat. Jogosulatlan a természettudománytól való félelem, mert a természettudomány kutatásai egy magasabb lénynek létére vezetnek. Csak a naturalizmus és a vallás közötti ellentét nincs áthidalva. Csak egy ősrégi filozófiai nézet vallhatja azt, hogy a természetben csak mehanikus cselekvőségről s az anyagok vonzásairól és taszításáról van szó. Ezzel a mehanikus dogmával nem oldjuk meg a természet talányait, mert minél mélyebben hatol a kutatás, annál kevésbé elégséges a fizikai, mehanikus vagy dinamikus természetmagyarázat. E tekintetben a fiziológiai kutatás más eredményre vezet. Darvin a célszerűség elvét a létért való küzdelem theóriájára alapította, de a naturalisták ebből tőkét nem kovácsolhattak. Az életerő és az életanyag viszonyát a naturalizmus meg nem határozhatja. Fogadhatja az intelligens okokat, de az emberek intelligenciáját meg nem tagadhatja. S ha van intelligencia, így magasabb világintelligenciának is kell lennie. Tehát csak a theológiai világnézet vezethet sikeres eredményre s a vallással való békére a természettudományoknál. Azután Hulemann a szocializmusnak a valláshoz való viszonyáról értekezett. Közelebbről a szociáldemokráciának a valláshoz való viszonyáról szólott. Anglia és Svájc nem tudnak ellenséges viszonyról, s Németországban sem lépett fel nyíltan vallásellenes irányban. Sőt inkább Krisztusban a munkások tömege socialdemokratát lát, s az egyházi keresztyénségnek a szociáldemokráciával való összeegyeztetésére törekszik. A szociáldemokrácia