Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
tettökkel a protestáns árvaügy legnagyobb jóltevői közé emelkedtek, 1200 frt költséggel művészi kivitelű síremléket állított, mely Róna J. szobrász műve. Az emlékoszlop felső részén a Blahunka pár sikerült domborművű arcszobra látható, alján pedig egy imádkozó árvaleány életnagyságú alakja, az intézet egyenruhájában. A szobor felavatása október 31-én folyt le a kerepesi-úti temetőben, hol ez alkalommból megjelentek az árvaház növendékei, tanulói és választmányából Kovácsy Sándor elnök, Wagner Géza alelnök, Szőts Farkas tanügyi elnök, Bachát Dániel, Beliczay Béla, Horváth Sándor és Kovácsyné, Zsigmondyné, Domanovszkyné, Luxné választmányi tagok. Jelen volt az ünnepélyen a Blahunka-pár családja, fia, menye és unokája is. Az árvák szép kétszólamú éneke után Horváth Sándor lelkész mondott lendületes alkalmi beszédet, melyben a Blahunka-pár keresztyén humanizmusát és áldásos munkáját magasztalta, mely ércnél maradandóbb emlék. A hangulaos ünnepélyt az árvák újabb karéneke fejezte be. Itt említjük föl, hogy az egyesület választmánya a Blahunkaalapítványra már az idén két árva és züllésnek kitett gyermeket vett föl, kiket neveltetés végett a rozsnyói árvaházban helyezett el. A budapesti ref. ifj. egylet reformációi emlékünnepét okt. 28-án este 7 órakor tartotta meg. Az ünnepély lefolyása a következő volt. A vegyeskar Kovács Lajos vezetése alatt elénekelte az »Erős vértanunk «-at, Bach gyönyörű letétében. Az ének után Forgács Gyula emelte buzgó imában Istenhez a közönség szívét, mire Gergely Antal lelkész mondott emlékbeszédet. A megújulásról, a lelki megújulásról beszélt. Hangsúlyozta, hogy megjavulni, lelkünkben megujulni mi magunk nem tudunk. Ép úgy képtelen a megújulásra a család, a nemzet, az egyház önerejéből, mert az »Isten újít meg mindeneket* ; csak ő támaszthatja fel a halottat, csak ő adhatja vissza a betegnek egészségét, csak ő teheti a boldogtalant boldoggá, csak ő teheti és irgalmából, kegyelméből teszi is a gyarló embernek lelkét az örökélet hazájának polgárává, ha a gyarlóember megtér és igazán követi Krisztust. Az emlékbeszéd után Palócz Imre adta elő Sántha Károly gyönyörű költeményét: »Luther a wormsi birodalmi gyűlésen* ; Makay Lajos theologiai szenior pedig felolvasást tartott »A protestantizmus erősödése Budapesten« címen. A budapesti ref. theol. akad. ifj. önképzőköre, miként az előző években, úgy most is vidéken tartotta reformációi emlékünnepét, azon nemes célzattal, hogy a vidéki hívek szivében éleszsze, erősítse azon lelki kincsek iránti szeretetet, a melyet Isten segedelmével dicső reformátoraink szereztek meg. Két helyen: Duna- Vecsén és Ocsán rendeztek ünnepélyt az ifjúság kiküldöttei. — Vecsére hat theologus ment, kik közül d. e. Mészáros János III. é. tartott alkalmi beszédet. Délután pedig — a a rendes istentisztelet keretébe illesztve — a következőleg folyt le a nagy számban egybegyűlt közönség előtt az emlékünnepély. A 37. dics. 7. versének eléneklése után Kájel István III. é. imádkozott, ezután Kozma László III. é, szavalta el Gáspár István »Október 31.« című költeményét. Majd Forgács Gyula III. é. mondott emlékbeszédet, melyet Nyári Pál III. é. szavalata követett. Ezután az iskolás gyermekek elénekelték az »Erős várunk«-at; Böszörményi Jenő I. é. pedig Kecskeméthy István »Jairus leánya* cimü költeményét adta elő. A szépen sikerült ünnepélyt Mészáros János III. é. imája és a XG. zsolt. eléneklése zárta be. — Nem hagyhatjuk említés nélkül a vecsei gyülekezet és presbitérium vendégszeretetét és ifjúságunk önképzőköre iránt való jóindulatát sem, a mennyiben a perselypénzt, 15 frtot, annak pénztára javára kiutalványozták.— Ócsán délelőtt Gzucza János III. é. mondott alkalmi prédikációt, délután pedig Megyercsy Béla II. éves tartott emlékbeszédet. Kontra Aladár theol. és Lászlófalvi Eördögh Árpád ügyvédjelölt egy párbeszédes, »Farel és Kálvin« című költeményt szavaltak el nagy hatással. Végül, miután a 137. dicséret 7. versét a közönség elénekelte, Csűrös István püspöki titkár mondott buzgó és ihletteljes imát. A reformáció emlékünnepe az iskolákban. A budapesti állami és községi iskolákba járó reform, és evang. gyermekek ünnepélyes istentiszteletekkel ülték meg a reformáció emléknapját. Az evangélikus gyermekeknek a deáktéri templomban tartott istentiszteletén Klaár Fülöp vallástanár mondott alkalmi beszédet; a közistentisztelet után pedig a konfirmált növendékek úr-asztalához járultak. — A ref. gyermekek részére hat helyen volt istentisztelet. A kálvintéri templomban Bocsor Lajos, Budán Haypál Benő és Fábián János, Zuglóban Péntek Ferencz, Kőbányán Török József, a Rózsa-utcában Tóth Sámuel, a Tűzoltó-utcában Kóhréh Endre végezték az istentiszteleteket. A Kálvin-téri templomban, az állami és községi iskolás gyermekeken kivül jelen voltak a Ludovicaakadémia ref. növendékei is; Budán pedig az istentisztelet után úrvacsora osztás is volt a konfirmált gyermekek részére. A budapesti ref. főgimnázium ifjúsága szép ünnepély alakjában ünnepelte meg a reformáció emléknapját. Az ünnepélyen, a melyet az intézet dísztermében tartottak meg, a tanuló ifjúságon kivül szép közönség vett részt. Legelső sorban az ifjúsági énekkar énekelte el Luther hatalmas énekét, azután Csordás E. szavalta el Miklós Elemér VIII. oszt. tanuló szép költeményét. Ünnepi beszédet mondott Miklós Elemér; szavalt Szakáll Imre VIII. o. t.; Bene Kálmán VIII. o. t. felolvasást tartott Kálvin hatásáról a genfiek erkölcsi életére; Kormos Tiva -dar és Nemes Elemér VIII. o. tanulók »Farel és Kálvin* című hatásos párbeszédes költeményt adták elő. A szép és sikerült ünnepélyt az ifjúsági énekkar és dr. Vásárhelyi József imája zárta be. A Luther-társaság XIII. közleménye, mely az 1898. évről szóló kimerítő jelentést foglalja magában, a napokban jelent meg. A jelentést a szarvasi régi templomnak, a főgimnáziumnak és a milleniumiúj templomnak képe díszíti. A jelentés magában foglalja Zsilinszky Mihály közoktatásügyi államtitkárnak és társ. elnöknek Sopronban, 1898. szept. 24-ikén tartott és akkoriban a sajtó által behatóbban is méltatott, valóban evang. szellemű szép elnöki