Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

nak, ha annak forintjaiból, avagy krajcárjaiból az arra valóban rászorult azon egyházak segélyeztetnek, melyeket sem egyházmegyéjük, sem egyházkerületük nem tud segélyezni ; — most is ezt tartom igazi célnak. Álláspontomat különösebben indokolni nem tartom szükségesnek, hisz maguk a kiáltó tények beszélnek. Az egyházi kis birtokok után kivetett nagy adók, a gyülekezetek szemmel látható egyháziatlanodása és a többi épen úgy ez álláspont helyességót igazolják, mint a már megvalósulás küszöbén álló kongrua es a hovatovább emelkedést mutató túlszeróny, korpótlókkal vagy államsegélylyel, legalább a törvényes minimumig kiegészített tanítói fizetések. De kérem szeretettel, ha nem úgy áll a dolog, hogy csak az arra rászorult egyházköz sógek segélyeztetnek, hanem azok belhívatalnokai közül az az egyik, ki a segítségre csaknem minden esetben rászorult ugyan, de mégis sokkal türhetősebb viszonyok közt mozoghat, mint az a másik, a kire valóban égből alá szállott ajándék vol na az a, közalapi kis segély: akkor s addig, míg ez a szerintem meg sem okolható állapot fennáll: mindig ós mindenütt sürgetem ós hirdetem, hogy a tanítónak is adjatok a domesztikából, melynek megteremtésében ő is fáraclott, melynek fejlesztéséhez nemcsak saját fillérjével, hanem eszével-szivével is hozzájárult, mert az a tanító a segélyre szorult szegény lelkésznél szegényebb egyházi szolga. S ha a nagyméltóságú Konvent nem látta elérkezettnek az időt még most sem arra, hogy a tanítók közalapból való segélyezése mikéntjét, arányát, a lelkészi segélyezésekhez mérten megállapítsa, akkor hívjuk fel egyházkerületeink figyelmét erre a mi sérelmünkre s kérjük, hogy jegyezze elő zsinati tárgyul, miként a tiszántúli egyházkerület a belhivatalnoki adó fizetése, vagy nem fizetésére vonatkozólag tette, s hiszszük, hogy a zsinat nem fog kitérni e sérelem orvoslása elől. Csurka István. ISKOLAÜGY. A prot. középiskola tanárainak fizetésosztályai. (Folytatás és vége.) Im hát egyik intézetből a másikba való átlépés hosszú időkre meg van nehezítve. Az államsegélytől pedig azt is reméltük, hogy az új tanárnemzedék — egyformák lévén az anyagiak — egyformán oszlik majd meg intézeteink között. Valójában, ha csak egészen kezdő tanár nem akad, miként öt értesítőnk panaszolja a mult iskola év végén: nagy ígéretekkel III. ad, IV.-ad éves egyetemi hallgatót kell az üres kathedrára felkéregetni Ezek aztán ritka kivétellel: a sok dolog s az önálló alkalmaztatás körülményei miatt legtöbbször évek sorára visszamaradnak tanulmányaik köteles bevégzésétől ... a diploma megszerzésétől. A mi közvetlenül csak nagyobb kár a gyakorlati haszonnál; közvetve meg a középiskoláink tanárainak «jellege» címen vezetett statisztikának. Teljes középiskoláink tanárkarait átlag 14 rendes tanár alkotja. A mai állapotot tekintve, ebből a számból 20 éven felül szolgál — szintén minden tanárkarra számítva az átlagot —3; ezek közül a nyugdíjazáshoz közel 1—1. A tanárkarok zöme már az 1*80, 1883—1896. évek tanár -nemzedéke. Tehát a szolgálati évek száma 18 és 2 között hullámzik; úgy azonban, hogy 14—8 »szolgálatévvel* aránylag legtöbben működnek. Azokban a tanárkarokban, melyek az 1876—83. és 883—96 évek tanárnemzedékéből alakultak : legszembetűnőbb a mai rendszer félszegsége és igaztalansága. Középiskoláink legutóbb, az államsegély elnyerésekor rendezték tanáraik fizetését. A fentartó hatóság összesen hat középiskolánkban kötött ki a magasabb fizetés-osztályok számára úgynevezett szolgálatév-minimumot. Minden bizonynyal azért, mivel az illető tanárkarok két, — egymástól távolabb eső nemzedékből alakultak. E minimum az 1400-as fokozatra átlag a második ötévnek betöltése. A többi tanárkar, a mennyire a szolgálati éveket tekintő méltányosság engedte, minden további aggságoskodás nélkül megosztozott a fokozatokon úgy, a hogy a tanárkar tagjainak számát illetőleg a szerződés meghagyta. Ezt annyival inkább tehették, mivel a legalsóbb fokozat a fiatal és kezdő tanárokkal tényleg betelt. Ám a szerződések rendes megállapodása, hogy «míg az alsóbb osztályok betöltve nincsenek, magasabb osztály be nem tölthető«. Azaz, ha a felsőbb osztályokban üresedés akad is, a soros tanár az üres helyre csak úgy emelkedhetik, ha a legalsóbb osztályra pályázó találkozik. Ha azonban csak helyettes pályázó kerül, úgy a törvény betűje szerint a soros tanár is elakad. És várhatna — úgy lehet — »az emberi kor legvégsőbb határáig«, ha maga a fentartó testület nem tágítana a paragrafus békóin. A bajt egyik-másik intézetünk már fölismerte. Úgy iparkodik megszüntetni, hogy a soros tanárnak a magasabb fizetésosztály megfelelő többletét pótlék címen adja mindaddig, míg az illető osztályba tényleg bekerül. így kárpótolják azt az idősebb tanárt is, ki máshonnan, esetleg az 1400-as osztályból kerül a tanárkarba — a törvény értelmében a fizetésfokozatban legutolsónak. Mindenesetre nagylelkű intézkedés. Ámde ez rendkívüli segítség; a nyugdíjban tehát »nem számit*. Esetleges nyugdíjazás alkalmával e pótlékot az illető elveszteni kénytelen. Egy intézetünk sebírja ki, hogy — legyen bár még oly humánus és igazságos is — ilyen összeggel a nyugdíjast élete végéig segélyezze.