Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
giai szempontból teljesítené és a tiszteletdíjat csak ezek egybehangzó véleménye alapján adnák ki. A képek forgalomba hozatalának költségét a kiadó födözné, a kire a vállalatot az állam rábízná; természetesen megszabva a képek árát és kikötve bizonyos ingyen mennyiséget a szegény iskolák számára. A kiadót az állam nagyobb megrendeléssel támogatná. Az osztálytanácsos részint költségvetési, részint a tanításterv életbeléptetésével járó nehézségek miatt egyelőre csak a népiskola felsőbb csoportja számára javasolja elkészíttetni a szemléltető képeket. Hogy a hazai művészek tájékozódjanak a külföldön, Angol-, Francia- és Németországban használt ily szemléltető képekről, a miniszter a képeknek megszerzéséről és itthon alkalmas módon való kiállításáról gondoskodott. — Az értekezlet tagjai közül Beöthy Zsolt, Hock János, Kaciányi Ödön, Kammerer Ernő, Malonyay Dezső, Waldapfel János, Lázár Béla, Péterífy Sándor, Grósz István, Földes Géza, Láng Mihály és Révhegyi István szóltak a kérdéshez s mindnyájan elismerőleg nyilatkoztak a miniszter tervéről. A miniszter összegezvén a felszólalásokat és azokra megjegyzéseit részletesen megtevén, köszönetét fejezte ki az élénk érdeklődésért és a tanulságos eszmecseréért. Kijelentette azután, hogy a szemléltető képeket a hazai legjelesebb művészekkel fogja elkészíttetni, mert biztosan számít a művészek hazafias ambíciójára is A kivitelre nézve egy bizottságot fog kiküldeni, melynek föladata lesz a részleteket megállapítani. A budai pedagógium új igazgatója. A vallás-és közoktatásügyi miniszter a budai pedagógiumban a Gyertyánfy István nyugalomba vonulása folytán megürült igazgatói állásra, a tanári kar egyhangú ajánlata mellett dr. Kiss Áront nevezte ki. — A szép, de megérdemlett kitüntetéshez igaz örömmel gratulálunk s kívánjuk, hogy a budai pedagógium hosszú évek során ál állhasson dr. Kiss Áron bölcs vezetése alatt. Ünnepelt tanár. Lehr Albertnek, a budapesti ev. főgimnázium nagynevű és nagyérdemű volt tanárának tiszteletére, abból az alkalomból, hogy a mult tanév végén nyugalomba vonult, volt tanítványai igen szép búcsú ünnepélyt rendeztek, f. hó 24-én a Deák-téri evang. főgimnázium nagytermében. Délelőtt féltizenegy óra tájban díszes közönség gyűlt egybe. Ott voltak: Szúy Kálmán és Zolnai Gyula akadémikusok, Csiky Kálmán egyetemi tanár, Bachát Dániel esperes, Schrantz lelkész, Hermán Ottó, dr. Králik, Lajos. dr. Kiss István, és számosan. Még messze vidékről is eljött az ünnepelt több régi tanítványa, a kiket egy emberöltő előtt tanított. Az ünnep a Himnusz eléneklésével kezdődött. Ennek hangja mellett lépett az ez alkalomra szépen földíszített terembe Lehr Albert. Mögötte az ünnep rendezői: Kozma Andor, Győry Loránd, Kovács Jenő. Az ének után Győry Loránd lépett elő s beszéddel üdvözölte Lehr professzort. Utána Csiky Erzsike mondott üdvözlő beszédet a női tanítványok nevében. Majd Kozma Andor olvasta föl alkalmi költeményét, melynek cime: A régi diákok nevében. Végül Vámossy Mihály az országos nőképző-egyesület igázgatója mondott üdvözlőbeszédet az intézet tanári kara és elöljárósága nevében. A beszéd után az ünnepelt megköszönte az ovációt. Önérzettel hivatkozott múltjára, emberöltőnél hoszszabb időre terjedő munkásságára. Végül pedig meghatva köszönte meg azt a Toldi-szobrot, a melylyel tanítványai lepték meg. Ez a bronzszobor Stróbl Alajos tanár műve. A Toldi-alak hasonló az Arany-szobor alakjához, de az elhelyezése más; fehér karrarai márványon ül Toldi, háta mögött repkényes szikla nyúlik föl a magasba, rajta Arany János relief-képe és e szavak: Lehr Albertnek hálás tanítványai, 18l)9. Lehr Albert ünnepeltetéséhez mi is teljes szívvel járulunk és óhajtjuk, hogy a derék tudós még sok éven át munkálkodhassék hazai tudományosságunk és prot. tanügyünk javára. A reformáció emlékünnepének az iskolákban megtartása érdekében dr. Baltik Frigyes dunáninneni evang. püspök az evang. egyházi iskolaszékekhez a következő felhívást intézte: »Örömmel tapasztaltam, hogy több egyházunkban a reformáció napja az iskolai ifjúsággal is megtartatik. A mennyiben pedig az iskola feladata nemcsak tanítani, de főkép nevelni, és ág. hitv. evang. iskoláink arra hivatvák, hogy jó evang. keresztyéneket neveljenek, nagyon is helyes, hogy ezen nap, mint iskolai ünnep is megtartassék. A hitélet fejlesztése céljából ezennel felhívom iskoláink t. elöljáróságait, szíveskedjenek a most bekövetkező október hó 31-ik napját a tanuló ifjúsággal ünnepélyesen megtartatni úgy. hogy ezen a napon a tanitás szüneteljen, a tanuló ifjúsággal istentisztelet, tartassék s annak utána a tanteremben is a nap fontossága nekik megmagyaráztassék. Az ünnepély programmja a helyi viszonyokhoz mérten állapítandó meg. Minden iskolaszék kötelességévé teszem, hogy nekem az esperesi hivatal útján erről t. évi november hó 10-ig jelentést tegyen, a mely jelentések hozzám eredetiben beküldendők. Hitrokoni üdvözlettel Balassa-Gyarmat, 1899. évi október hó 11-én. Dr. Baltik Frigyes püspök*. — Szívesen üdvözöljük ezt a bölcs intézkedést, annyival is inkább, mivel lapunk mult heti számában mi magunk is szükségesnek jelentettük ki a ref. emlékének iskolai megünneplését. EGYESÜLET. A budapesti ref ifjúsági egyesület f. hó 28-án reformációi emlékünnepélyt tartott. Az ünnepélyről jövő számunkban bővebben megemlékezünk. A Luther-társaság új alelnöke. Bachát Dániel esperes a Luther-társaságban viselt alelnöki tisztéről végleg lemondott, mivel részint gyengélkedése, részint másnemű nagy elfoglaltsága miatt e nehéz és egész embert igénylő megbízatásnak kellően megfeleni magát képtelennek érzi. — A társaság sajnálattal vette tudomásul a lemondást s a f. hó 18-án megtartott rendkívüli gyűlésen alelnökévé Horváth Sándort, a pesti magy. evang. egyház lelkészét választotta meg. GYÁSZROVAT. f Sztehlo Endre esperes, a magyarországi evangélikus egyháznak egyik legöregebb, érdemes papja f. hó 23-án nyolcvannégy éves korában Budapesten meghalt. — 1816-ban született a torontálmegyei Lajosfalván. Iskoláit Uj-Verbászon, Mezőberényben, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Két évet a jenai egyetemen töltött. 1841 —43-ig Szeberényi János szuperintendens mellett volt Selmecbányán segédlelkész, onnan Eperjesre, majd Dobsinára hívták meg rendes lelkészül. 1856-ban losonci lelkész s a következő évben a nógrádi egyházmegye főesperese lett. 1865-től 1873-ig a budai hitközség papja volt, de ekkor betegeskedése miatt lemondott. Ezután családjával Budán élt, a hol sok tisztelője volt az agg