Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

A dunamelléki ref. egyházkerület egyházi értekezlete. Mint rendesen, s a hogy az alapszabályok is előírják, az egyházkerületi gyűlés alkalmával gyűltünk össze egyházi értekezletre, f. hó 23-án, délután 4 órakor Budapesten, a ref. főgimnázium nagytermében, hogy fontos kérdésekről barátságos eszmecserét folytatván, tovább folytassuk az értekezlet megkezdett munkáját, a mely céljául nem tűzött ki s nem vallott soha mást, mint magyar ref. egyházunk s közelebbről dunamelléki ref. egyházkerületünk felvirágoztatását és boldogítását. A korábbi évek megkezdett nemes munkája valóban méltó folytatást nyert a f. hó 23-án tartott értekezleten, mert mind a megjelentek nagy száma, mind az elhangzott előadások és az azok nyomában támadt felolvasások eszméltettek, buzdítottak mindnyájunkat az Isten országa érdekében folytatandó működésre, — s meg vagyunk győződve a felől, hogy az értekezlettel űjra közelebb jutottunk a cél hoz s újabb munkásokat nyertünk meg az egyházépítés szent ügyének. De tartsunk rendet, s kezdjük az elején, hogy az értekezlet lefolyásáról hű képet adhassunk. Az értekezletet megelőzőleg a választmány tagjai jöttek össze, hogy megbeszéljék a teendőket s előkészítsék a plénum elé terjesztendő javaslatokat s csak ez után nyilt meg a gyűlés. Négy órára már telve volt a nagy terem, részint az egyházkerületi gyűlés, részint a budapesti prot. egyházak tagjaiból, a theol. ifjúságból és a vidékről egyenesen a végből felrándult érdeklődőkből összegyűlt lelkes férfiakkal, s már ez is tanúságot tett a felől, hogy az értekezlet mély gyökeret vert egyházi életünkben s hogy célja, irányzata megnyerte a tetszést közelben és távolban, s hogy az iránta való érdeklődés az évek haladásával nem hogy csökkenne, sőt fokozódik. Mielőtt tanácskozásainkhoz hozzákezdtünk volna, lelkünket a kegyelem Atyjához emeltük fel buzgó énekkel buzgó imádsággal. Elénekeltük a XXV. zsoltár első versét; utána pedig Szabó Péter esperes mondott imádságot, Isten világosító Lelkét és áldását kérve a tanácskozásokra. Szilassy Aladár elnök meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, sajnálattal jelentette be, hogy értekezletünk egyházi elnöke, Baksay Sándor, akadályoztatása miatt nem jelenhetett meg, és reményét fejezte ki, hogy jelen értekezletünk is egyházunk javát fogja előmozdítani. Az elnöki megnyitó után Ssöts Farkas titkárunk tett jelentést az egyházi intenzivebb élet terén történt örvendetes mozzanatokról s a választmányhoz utalt ügyekről. Örömmel jelentette, hogy értekezleteink hatása üdvösen érvényesül egyházi életünkben, s ha nem teremt is egyszerre bámulatra méltó átalakulásokat, de mind szélesebb köröket von be az egyházépítés szent munkájába. Különös örömünkre szolgált hallani a jelentésből, hogy a már régebben megalakult egyházi értekezletek virágzanak; sőt az elmúlt évben számunk is szaporodott. így a külsősomogyi egyházmegye egyházi értekezlete is megalakult s mar meg is tartotta első összejövetelét, a melyen Kálmán Gyula ságvári lelkész tartott egy lelkes, az értekezletek feladatát, szükségét feltüntető felolvasást, a mely e lapok hasábjain már meg is jelent. Budapesten szintén alakult értekezlet »Belmisszió értekezlet« cím alatt, a mely nemcsak abból a tekintetből fontos, hogy az intenzivebb egyházi életet és tevékenységet igyekszik szolgálni, hanem azért is, hogy a reform, és az evangélikus egyház lelkészi és világi tagjait egyesítvén, szorosabbra fűzi közöttük a testvéri kötelékeket s erejöket egyesíti a munkára. Majd a választmányra bízott ügyekről referált a titkár. A mult évi értekezlet utasításul adta a választmánynak, hogy tanulmányozván a kérdést s figyelembe véve a mult évi értekezlet tanácskozásait és határozatait, részletes javaslatot terjeszszen elő az egyházi adóreform és az egyházi tűzkárbiztosítás ügyében. Miután azonban ezeknek a nagyfontosságú kérdéseknek a megoldását a hivatalos egyház vette kezébe, a választmány a kivánt javaslatokat nem készítette el, hanem bevárandóknak tartja a hivatalos úton elkészítendő tervezeteket.. — Bejelentette, hogy a választmány, illetve az elnökség elkészítette a jelen értekezlet programmját, a mely szerint Lévay Lajos sárkeresztúri lelkész »A szórványok lelki gondozásáéról, Gergely Antal budapesti fogházi lelkész pedig »Az egyesületek az egyház szolgálatában* cím alatt fog előadást tartani. — Jelentette, hogy a tavalyi értekezlet megbízása folytán az értekezlet emlékkönyve, továbbá Farkas József felolvasása kinyomatott és a gyülekezeteknek megküldetett. A Farkas József felolvasásának elárúsításából eddigelé 58 frt 26 kr. gyűlt be, a mely az értekezleti határozat értelmében aLorántffy Zsuzsánna-egyesület és a Nagypénteki társaság közt megosztatott. Az értekezlet vagyona, a folyó szükségekre, a tavalyi pénztármaradvánvnyal és a tavalyi értekezleten begyűlt adományokkal együtt 232 frt 88 kr., — a melylyel szemben, az értekezleti emlékkönyv és a Farkas-féle felolvasás kinyomatására és szétküldésére 145 frt 95 kr. volt a kiadás. így a folyó szükségek pénztárában 86 frt 93 kr. van. — A szeretetházi alap, a tavalyi pénztármaradványnyal és a mult évben begyűlt adományokkal együtt 184' frt 90 kr. A jelentést az értekezlet örvendetes tudomásul vette ; a titkárnak a pénzkezelésre nézve a felmentést megadta s elhatározta, hogy azokat a lelkészeket és egyeseket, a kik a hozzájuk küldött Farkas-féle felolvasásokkal még nem számoltak el, az elszámolásra felkéri; mert hiszen azok a célok, a melyekre a jövedelem szánva van, nagyon megérdemlik, hogy ezen az úton is támogatásban részesüljenek. A titkári jelentés után jutottunk el az értekezlet főrészéhez, a két előadáshoz, a mely mindkettő igen fontos dolgokról igért szólani. Először Lévay Lajos tartotta meg előadását a szórványok lelki gondozásáról, s a nagy tanulmányra, közvetlen tapasztalatra s a mit talán legelöl kellett volna említenünk: lángoló egyházszeretetre és igazi lelkipásztori lélekre valló előadás mindvégig lekötötte az értekezlet figyelmét. Statisztikai adatokkal illusztrálta, hogy ref. egyházunk s közelebbről dunamelléki ref. egyházkerületünk híveinek mily óriási kontingense él a szórványokban, vagyis olyan falvakban, pusztákon és tanyákon a hol, ha utánok nem megyünk, fel nem keressük, lelki gondozásban nem részesítjük, mindenféle vallásos hatást és nevelést nélkülözve élnek és nevelkednek fel s leszakadnak egyházunk testéről. Az 1886-ki egyetemes névtár adatai szerint körülbelül 200,000 református lélek él a szórványokban, a kiknek egyházunk számára való megtartása csak úgy lehetséges, ha őket lelki gondozásban részesítjük. E gondozásra ma sokkal inkább szükség van, mint csak pár évtizeddel ezelőtt is. Régebben voltak nélkülözhetetlen egyházi szertartások, a melyek a szórványokban élőket mégis valamennyire hozzá fűzték az egyházhoz, s voltak erre kötelező törvények; — ma azonban az uj egyházpolitikai viszonyok oly szabadságot adtak, a mely mellett, ha magunk nem erősítjük, a régi kötelékek meglazulnak vagy teljesen el is szakadnak. Ma már