Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

A nagyváradi ref. leányinternátusban a mult évben 26 növendék volt, s ezek közül egy római katholikus, a mi figyelemreméltó jelenség akkor, a midőn Váradon 2 apácaszerzetnek van leánynevelő-intézete bentlakással, s midőn köztudomású, hogy a ref. leányinternátus erősen protestáns szellemben van vezetve. A növendékek közül kettő részesült kedvezményes ellátásban, s ezt elősegélte az a körülmény, hogy dr. Fráter Imre, Biharmegye köz­kórházának igazgatója, az internátustól járó tiszteletdíjat visszaajándékozta. Az internátus igazgatóságába a hitbuz­galmáról ismeretes Füredy Lászlóné űrnő — Biharmegye árvapénztárnokának neje — választatott be. Az interná­tust a mult év folyamán főtiszteletű Kiss Áron püspök úr is meglátogatta s megelégedését és örömét fejezte ki a tapasztaltak felett. Az egyházmegye megalkotta a missziói lelkészek eljárására vonatkozó szabályrendeletet. Eddig hivatalosan — már 8 év óta — egy missziói lelkészi kör volt: a kőrös-nagy-révi, melyhez lő község és 296 lélek tartozik a Sebes-Kőrös völgyén; most azonban szervezés alatt van a lessi missziói kör is. A misszióhoz tartozó hívek a fize­tések alól fel vannak mentve. Az egyházmegyei gyűlésen élénk vitát idézett elő gróf Rhédey Stefániának az az alapítványa, a mely sze­rint 2000 frtot adott a zsákai ref. egyháznak, azzal a kikö­téssel, hogy az alapítvány kamatjáért tartozik a lelkész gróf Rhédey Jánosnak, a zsákai határon, egy pusztán levő sírjánál, a halálozási évforduló napján, a gyermekek éneke­lése után imát mondani, beszédet tartani s a gyászszer­tartást énekkel zárni be. Némelyek ebben a rendelkezésben a római katholikusoknál szokásos rekviemet látták felál­lítva, a mikor a halottak nyugalmáért imádkozni kell, s ezt nem tartották összeegyeztethetőnek a protestáns hit­elvekkel; azonban az egyházmegye tudomásul vette az alapítvány rendelkezését.* Örvendve vette tudomásul a közgyűlés, hogy a Sárrét egyik legnagyobb községe: Csökmő visszaállította feleke­zeti iskoláit. A többi elintézett ügy kisebb jelentőségű levén, a helyszűke miatt azokat mellőzöm. K. Nagy Sándor. egyházmegyei tanácsbiró. Egyházfegyelmi szabály tervezet a gömöri ev. ref. egyázmegyében. (Folytatás.) 12. §. A családi élet törvényei ellen vétők fegyel­mezése. a) Szülék. Minden szüle köteles gyermekét, vagy gyermekeit, ha azok testileg, szellemileg épek, legalább 18 éves korukig élelemmel, ruházással ellátni, neveltetésök­ről gondoskodni, erkölcsi magaviseletükre felügyelni s azok * Bizony pedig kötelessége lett volna az egyházmegyei gyű­lésnek felvilágosítani az alapítványtevőt a felől, hogy az ilyen rek­viemek a mi egyházunkban nem engedhetők meg. Szerk. előtt jó példájukkal tündökölni. Testileg, vagy lelkileg nyomorék gyermekeikről a szülék holtuk napjáig gondos­kodni tartoznak. Az ezen kötelességet nem teljesítő, vagy nem helyesen teljesítő szüle vagy szülék egyházi fegye­lem alá vonandók s ha köztudomásúlag bebizonyulna, hogy valamely szüle elhanyagolja gyermekét s így azt gondatlansága, vagy roszakaratával elsikkasztani s magát a további ápolás és nevelés gondjaitól megszabadítani törekszik, így az is, a ki gyermekei hajtás, vagy gyermek­sikkasztás bűnében vétkesnek állíttatik, presbitérium elé idéztetik, s ha a nyomozás folytán csakugyan vétkesnek találtatik, megbüntetés végett a gyülekezetnek bejelentetik, a mely a vétség súlyosságához képest az illetőt az úraszta­lától egy-két alkalomra eltiltja, sőt javíthatatlanság esetén az egyházból is kirekeszti. Az egyházból való kirekesztés azonban végrehajtás előtt az egyházmegyei bíróságnak jelentendő be s csak ennek helyeslése esetén válik érvé­nyessé. Ugyanezen eljárás alkalmazandó azon szülék ellen is, kik nyomorék s így munkaképtelen gyermekeikkel embertelenül bánnak, azok fentartásáról nem gondoskod­nak; a mely szüle pedig gyermekét vagy roszra csábítja, vagy az előtt, akár tisztátalan beszéde, vagy korhely, dologtalan életmódja s annak megfelelő költekezése által rosz példát mutat, könnyelmüleg tékozolja a család anyagi és erkölcsi vagyonát, az, mint családvezetésre képtelen szüle, első ízben a presbitérium elé idézendő s megdorgáltatván, helyesebb életvezetésre, példásabb maga­viseletre intendő, minek ha kivánt eredménye nem lenne, az újabban felmerült eset alkalmakor a presbitérium által a gyámhatóságnak bejelentendő s az illető hatóság felkérendő, hogy a kérdéses gyermekeket védelme alá fogván, a családi vagyont gyámhatósági megbízott kezelése alá adja. A mely szüle gyermeke, családfő családtagja keresztvízre küldését, konfirmáltatását, házassági szövetségre lépéskor az egyházi áldás kikérését, vagy haláleset alkalmával az egyházi szertartás szerint való temettetést elmulasztja, vagy attól vonakodik, mint a gyülekezet testének egész­ségtelen tagja presbitérium elé idézendő s figyelmeztet­vén családja becsülete és egyháztagsági kötelességeire, az • elkövetett mulasztás helyrehozására felszólítandó s ha ennek eleget tenni vonakodnék, a gyülekezetnek bejelen­tetvén, az egyházból való kirekesztésre ajánltatik. b) A gyermekek. Minden (ép és egészséges) gyermek köteles tisztelettel, engedelmességgel és szeretettel viseltetni szülei iránt s köteles azokat elnyomorodásuk, vagy tehetetlen aggságuk esetén eltartani, ápolni s tisztességes eltakarítta­tásukról gondoskodni. A mely ifjú, vagy hajadon, vő vagy meny megtagadja szülei, illetve ipa, napa iránt a köteles tiszteletet, az első izben két presbiter által otthon a szülék jelenlétében megintendő, ha ennek kivánt sikere nem lenne, azon esetben, ha a gyermek még nőtlen ifjú vagy hajadon, presbitérium elé idézendő s ott megdorgál­tatván, tudomására hozandó, hogy ismétlés esetén még ha házassági szövetségre lépne is, tőle az egyházi áldás megmnatik; ha pedig már házasságban élők tanúsítanának tiszteletlenséget a szülék, illetve nagyszülék iránt, azon 84*

Next

/
Thumbnails
Contents