Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

semmi biztos alapra sem fektették. Családi életet alapítani pedig valóban nagyon komoly dolog. Mily sok szerencsétlenség szülőanyjává lesz az olyan házasság, a melyet könnyelműen kötöttek meg! Nem kell az embernek prófétának lennie, hogy megjósolja, hogy az ilyen házasság a legtöbbszőr szegénységgel, nyomorral, házi békétlenséggel, ha ugyan nem kétségbeeséssel fog végződni. Még roszabbul áll a dolog az olyan házasságoknál, a melyeknek van ugyan alapjuk, de olyan, hogy szégyelniök kellene a házastársaknak, ha ugyan még tudják, hogy mi az a szégyen. Testi vágy, érzékiség képezi az alapját az ilyen házasságoknak. Az ilyen emberek csak azért házasodnak, mert hát az embernek házasodnia kell, s az esküvő napja a legjobb esetben is csak a bűnbánás napja reájok nézve. De ha az ilyen házasok még erre sem gondolnak, akkor családi és házi életüket Isten jótetszése és áldása soha sem fogja kisérni. Az ilyenekre illenek azután az írásnak eme szavai: »Az Urnák átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.* Sokan vannak, a kik, mikor családi életüket meg akarják alapítani, egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mire is alapítják azt; de talán többen vannak az olyanok, a kik megengedik ugyan, hogy a háznak alapra van szüksége, de úgy vélekednek, hogy az alap nem lehet a Krisztus, hanem egészen más egyebek. — Ha kérdezzük, hogy mi'? — ezer meg ezer esetben ez a felelet : pénz és pénz ! Csak a kinek van valamije, — mondják az ilyen emberek, — az alapíthat nyugodtan családot. Gazdagság, vagy legalább is jó élhetés képezi a háznak biztos alapját. •— Az ilyen felfogásnak azután az a szomorú következménye, hogy sokan csak pénzért házasodnak. Mennyije van a férfinak?—mit hoz a nő ? ez a legfontosabb kérdés; a mi pedig valójában nem más, mint kereskedés, melyet az ember a saját személyével tíz. Az ember eladja magát és földi boldogságát nagyobb, vagy kisebb összegért. Odáig jutottunk e tekintetben ma már, hogy újságokban ajánlgatják, több-kevesebb ezrekért magukat az emberek, vagy pedig házasságközvetítők által csereberélik magukat. Szégyenletes dolog, hogy rabszolgavásárok vannak, a hol az embereket, mint árúcikkeket kínálgatják s elárverezik. De hát az ilyen szerencsétlenek csak a kényszerűségnek engednek s akaratuk ellen mennek a vásárra. Annál szégyenletesebb és utálatosabb tehát, ha még a keresztyének közt is akadnak emberek, á kik maguk magukat hurcolják a vásárra, csak azért, mert úgy vélekednek, hogy a háznak legbiztosabb alapja a pénz és a vagyon. A tőkének van ugyan kamatja, de az még nem ad boldogságot a házas életben. Igaz-e az, hogy minél gazdagabb valamely ház, annál szerencsésebb is ? Nem szükséges meszszire mennünk, hogy ennek az állításnak az alaptalanságát kimutassuk. — Nem jó az olyan házban lakni, a hol van ugyan kenyér, de a szeretet, az egyetértés és megelégedés meg hiányzik. Mit használ, ha a fiók tele van is pénzzel, ha nincs a szívben öröm és béke? A kincs, a melybe az ember bizalmát helyezte, elfogy, mivel az ilyen ember, ha van is valamije, ahhoz nem szerez, csak sokat költ; vagy mivel az asszony, azzal, a mit hoz, nem tud gazdálkodni, — s utoljára is keserű csalódással ismerik be, hogy az alap, a melyre házaikat építették, nem volt az igazi. (Folyt, köv.) Keresztesi Samu. BELFÖLD. A felső-baranyai református egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk f. évi aug. 22. és 23-ik napjain tartotta évi rendes közgyűlését, a melynek kiváló érdeket kölcsönzött az a körülmény, hogy ez alkalommal volt szerencsénk körünkben üdvözölhetni új gondnokunkat, Ádám András kúriai biró urat. Gondnok urunk a gyűlést jóval megelőzve, már korábban ellátogatott egyházmegyénkbe, hogy magát az egyházmegye speciális viszonyai felől tájékoztassa s a fontosabb ügyeket megbeszélje. Már augusztus 18-án este megérkezett körünkbe. Szentlőrinczen az esperes s a két főjegyző vártak reá s ez estét Benkő Gyula világi főjegyző vendégszerető házánál töltöttük el. — Szombaton Morvay Ferenc e. m. főjegyzőt lisztelte meg látogatásával, hol már az ügyek megbeszélése is előkerült. Az nap este, programm szerint, ismét Benkő úr fogadta a társaságot vendégül; vasárnap pedig Baranya-Sellyére utaztunk, hol gondnok úr Fazekas Sándor vil. tanácsbirót s helyettes gondnokot kívánta meglátogatni. Este felé a közel Kis-Csány-Oszróba mentünk át, hol a határon a buzgó református jegyző lovas legényekkel fogadta s lelkes szavakkal üdvözölte az új gondnokot. Ez este a kis-csány-oszrói iskolai ügy megbeszélésével tölt el, a mely ügy a szorosan összeépült, két politikai, de egy egyházközség híveit a leghevesebb izgalomban tartja, s a melynek kimenetele előre meg se mondható. Hétfőn délre már a gyűlés helyén, Harkányban voltunk, hova már érkezni kezdettek az érdeklődők s tőképen azok, a kik egy, vagy más bizottság tagjai gyanánt már e'nap is el voltak foglalva, Este felé nagy tanácskozmány tartatott, mely a főbb ügyekben igyekezett megállapodásra jutni. Ez üléseken gondnok úr is, — szerinte mint vendég — részt vett s bölcs tanácsaival nem egy ügyet terelt megfelelő mederbe. Aug 22-én, reggel 9 órakor, nagyszámú érdeklődők részvételével vette kezdetét a közgyűlés. Az alakulás után mindjárt a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyve olvastatott fel. melyből megtudtuk, hogy az elrendelt szavazásnál 63 érvényes szavazat érkezett be. Ebből Ádám András 35, Hegedűs Sándor 18, gróf Tisza István 6 szavazatot, s még négyen 1—1 szavazatot nyertek. így tehát az első szavazásnál — mí nálunk ritkaság — már el volt döntve a kérdés, s ez eredményt a közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul. Nyomban küldöttség indíttatott Gondnok úrhoz, mely őt a gyűlésbe meghívja. Megjelenvén a gyűlésteremben, harsány éljenzés fogadta a láthatólag meghatott gondnokot, kit esperes úr rövid, de meleg üdvözlet után az eskületételére híván föl, azt a gyűlés szine előtt letette. Az eskü letétele után egyszerű, mesterkéletlen szavakkal kijelentette, hogy ő a szavaknak nem, hanem a tetteknek embere. Nem kereste, nem is várta a megtiszteltetést, s mikor értesült róla, hogy a bizodalom őt tisztelte meg, sokáig töprengett a felett: elfogadja-e azt?