Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. keriilet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kimltí-hiviital : Hornijánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja .IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: é frt 5<) Jer; egész évre : 9 frU Egyes szám ára !ÍO kr. Hegedűs Sándor beszéde. Elmondatott a M. P. I. T. 1899. szept. 20-án, Debrecenben tartott közgyűlésén. Legelső sorban kifejezve köszönetét azért a szíves fogadtatásért, a melylyel az írod. Társaság Debrecen városa és a debreceni ref. egyház részéről találkozott, s megköszönve Kis Áron püspöknek a tiszántúli ref, egyházkerület ós a debreceni ref. egyház nevében elmondott üdvözlő szavait, a jelen helyzetéről s az Irocl. Társaságnak abban folytatandó munkájáról Hegedűs Sándor világi elnök a következő beszédet mondotta: Társulatunkat azon nagy célokkal szemben, melyeket maga elé tűzött és a melyekért küzd, nem hasonlíthatjuk egyébhez, mint egy kis mécseshez, melyet, hogy észrevegyenek, hogy világítson, hogy melegéből minél többen részesüljenek, kénytelenek vagyunk helyről helyre, városról városra hordozni, és így sem vagyunk képesek csak megközelíteni is azon nagy célokat, a melyeket elérni kívánunk. A tudománynak, a vallásnak és az erkölcsnek harmonikus magyar prot alapon való fejlesztése ez irodalmi társulatnak feladata. Be kell vinni ezt nemcsak a felsőbb körökbe, nemcsak a papnak katedrájába, nemcsak a tanár tanszókébe, ele a nép közé is. Minél szélesebb körben, minél határozottabban s minél melegebben kifejtjük törekvéseinket ezekben a körökben, annál közelebb jutunk célunkhoz ; mert a mai korban már csak a népért és a néppel lehet dolgozni. A tudomány világát, a vallásnak melegét, az erkölcsnek balzsamát és veszélyektől, megkísérlésektől megóvó olaját akarjuk széthordani csekély kis mécsünkkel a protestáns világba Magyarországon helyről helyre, és reméljük, erős hitünk van, hogy minél tisztább levegőbe viszszük, annál jobban fog táplálódni annak lángja, fénye. Ezért jöttünk Debrecenbe most. A tudományt, a vallást, az erkölcsöt harmóniában ós minden felfogásnak, minden ízlésnek, minden érdeknek megfelelő alakban, de hamisítatlan valóságában széthordani a nép között és a nemzet minden rétegében óriási nagy feladat. Nagy feladat, nagy nehézség akkor is, — a mi, fájdalom, gyakran korszakonként elő szokott fordulni, — a midőn azok, kik hivatva lennének o tudományt, vallást ós erkölcsöt ápolni, fejleszteni, ezek között [ellentétek kifejtésére fordítják erejüket ós figyelmüket ós ez ellentétek kifejlesztésében látják önállóságukat, tudományukat, felvilágosodottságukat. Azok a tulhajtások, a melyekben a vallási fanatizmus meg akarta akadályozni a tudomány fejlődósét, ellenkező túlhajtásokkal találkoztak. Találkoztak a tudomány és a szocialisztikus mozgalmak atheisztikus törekvéseiben, a melyek meg szokták semmisíteni a vallásokat és erkölcsöket, abban az öntelt hitben, hogy mind ezt pótolni tudják eszüknek okoskodása által ; pedig jól tudjuk, hogy ennek következménye az volt, hogy a mint egyfelől a vallási fanatizmus a legvégzetesebb eredményeket idézte elő, úgy a tudomány elbizakodottsága felkeltette azt a hitet, hogy a tudomány csődöt mondott. A világi tudomány csődöt fog mondani ott, hol nincsen talaj a világi tudomány számára. Nem fog csődöt mondani, hanem termékenyítőleg hat ott, hol biztos talajon fejleszti hivatását és nem akarja ostromolni a hit oszlopait. Mihelyt a tudomány arra vetemedik, hogy az égnek kapuit döngeti, vagy a hit oszlopait ostromolja, csődöt fog mondani. És igen örvendetes jelensége korunknak az, hogy már kezd a határ világosodni, körvonalozódni, mindaddig, míg a tudomány le nem mond azokról az aspirációkról, melyek körébe nem tartoznak ós kezel visszatérni, —hogy sok fejtegetésbe ne bocsátkozzam — a mint a tudomány egyik legnagyobb bajnoka, Linné természettudós gyakorolt. Mikor ő, a botanika atyja, a mikor kiment a nyilt mezőre, első dolga mindig az volt, hogy letérdelt ós hálát adott az Istennek és azután vizsgálta a növényeket, gyökerüktől szirmaikig s