Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

galomra igazán alkalmazható a megváltónak ama kettős szava: »a ki nincsen mi ellenünk, mi mellettünk vagyon«, s »a ki velem nincsen, ellenem vagyon.« Végül sajátszerű álláspontot, foglal el a vallás és az erkölcsiség egymáshoz való viszonyának felfogásában Tröltsch, ki azt mondja: »Eine volle Identifikation von Morál und Religion ist unmöglich und liegt auch thatsáchlicli im Christenthum nicht vor. Die Bergpredigt ist zwar ein klassisches Musterbild religiös bestimmter Morál und stiltlich bestimmter Religion, aber sie erschöpft weder den religiösen Gehalt des Christenthums, noch den ganzen Umkreis der für menschliches Zusammenleben nöthigen Moralbestimmungen. Ja sie befindet sich bei ibrer eschatologischen Tendenz geradezu im Gegensatz zu wichtigen Gebieten innerweltlischer Morál, die bei anderen Völkern und bei anderer Gesammtlage sich mit Nothwendigkeit geltend machen. Das hat die Geschichte des Chistenthums als Religion und als Morál deutlich genug gezeigt, liegt aber auch in der Natúr der Sache* (Theol. Lit.-Ztg 1898. 21 sz.). Ez ellen azt mondjuk, hogy a hegyi beszéd vallásos morálja igen is realizálható, a mit a modern ethikáról vagy a buddhista rezignáló és tagadó morálról épen nem állíthatunk. A hegyi beszéd épen saját situatiójából értendő meg, s korántsem vehető (p. o. Máté 5. 39) betű szerinti értelemben. Érzülete tisztaságához szó sem férhet A hegyi beszédről, a keresztyénség e remek kompendiumáról igazán bajos volna megmondani, valljon inkább vallási, vájjon inkább vallási, vagy inkább erkölcsi igazság foglaltatja-e ? — úgy össze van forrva benne a két elem. Azért mondja Rade: «Religion und Morál sind selbststandige Grössc

n, die ebenso getrennt, wie vereint vorvorkomrr,en«, és ismét: »Das Wesen des Christenthums ist die Identitát von Religion and Morál.* Ezt tanítja János apostol is első levelében, a hol az Istennel való közösség az istenhez való hasonlatosság erejének van föltiintve a szeretetben és a szentségben. De nézzük csak Jézus erkölcsiségét közelebbről, s ki fog tűnni, hogy annak a vallásban való gyökerezése kétségtelen. Egész élete zavartalan egység, korlátlan közösség, állandó társalgás az Istennel, s ez nem más, mint épen az ő vallásos hite. S e hit gyümölcsei a lelki béke s a benső harmónia. Egész élete és erkölcsisége "az ő vallásos hitének a gyümölcse. Nem a világos fővel, vagy a logika erejével, hanem személyisége hatalmával hatott és imponált a maga kortársaira. Az ő egyetlen vallásoserkölcsi személyisége különböztette meg őt a törvényhozók, kasuisták, morálisták és erkölcstanítók egész légiótól. Mert a moralista philosophus állását nem személyéjének, hanem tanainak köszöni. Egyedül Jézus az, ki állását a maga központi jellegű személyiségének, nem pedig valamelyes theoriának köszöni. Égy Sokrates p. o. gyakrabban hangsúlyozta, hogy ne az ő személyét, hanem az ő tanait kövessék. Jézus ellenben az ő személye követésében látta az Istenországa elérésének feltétetét, és senki sem élt annyiszor az »Én« nel, mint épen ő. A philosophusnál a személy semmi s a tudományos bizonyíték minden. Jézus ellenben ép oly nyugodtan, mint kategorikusan mondja: »Én pedig azt mondom néktek*. Hogy az erkölcsiség a hitből ered, érthetetlen volt Sokratesre nézve, s hogy erkölcsiség az ismeretből eredvén, érthetetlen lett volna Jézu.-ra nézve. Azért nevezi magát a lelkek orvosának s azért annyira ellene volt a pharisensok törvényszerű moráljának. Ő benne a vallásosság és erkölcsiség elválhatatlan egységben egyesült s arra kell törekednünk nekünk is, az ő tanítványainak. El tehát a független morállas annak tisztán emberi kultúrájával, a melyet Martensen méltán »prometheusi humanitásnak* nevezett. Eperjes. Dr. Szlávík Mátyás. KÜLFÖLD. A stundisták. — Oroszország és a prot. missiók. — A görög evangéliumi gyülekezetek. — Fómai katholikus egyetemek. Oroszország, a maga >egvedül üdvözítőnek« hirdetett orthodox hitével egyike a legkedvezőtlenebb talajoknak az evangéliumra nézve. Az orosz orthodox egyház levén a roppant birodalom hivatalos egyháza s a cár maga levén az egyház feje, az egyháztól való elpártolás még ma is nemcsak mint vallási, hanem mint politikai vétség is tekintetik s olyan elbánásban részesül, mint az állam vagy az uralkodó ellen elkövetett merénylet. Oroszországban, az uralkodó egyházon kívül, az orosz alattvalókra nézve nincs más hitvallás, s a ki mégis másként merészel hinni, épúgy politikai üldözésnek van kitéve, mint ha csak nihilista volna Pusztán az idegen lakosok vallása részesül némi türelemben, úgy azonban, hogy azt terjeszteni szabad volna. Dacára azonban annak, hogy Oroszország így körülbástyázza magát minden más vallás ellen, az evangélium világosságát mégsem képes teljesen kirekeszteni. A raskolnikok, a molokánok, a Tolsztojánusok, a Juchoborzik és más disszenterek követői több millióra tehetők, s a kormány által elkövetett erőszakoskodások dacára is képviselői a tisztább evangéliumi irányzatoknak. Az újabb evangéliumi irányzatú disszenterek közé tartoznak a stundisták is, a kiknek száma körülbelül 300 ezerre tehető. A stundista felekezetet, a mely e nevét a német Stundeből vette (ezzel jelölték a vallásos összejövetelek óráját), a nyolcvanas évek elején kezdett terjedni, a déli Oroszországban megtelepedett evangélikus németek és épen egy Bonnekemper nevű telepes és fia utján. Bonnekemper és fia ugyanis buzgó evangélikusok levén, a nyilvános istentiszteletek hiányában házi ájtatosságokat (Biebel-Stunde) tartottak s azokra bebocsájtották a cselédséget s napszámosaikat is. Ez ájtatosságokon olvasván az evangéliumot, annak ereje megragadta még a lelki sötétségben felnevelt orosz parasztok lelkét is s hatalma rövid időn kiterjedt a Bonnekemper major határán túl is. Előbb csak a legközelebbi körben terjedt a parasztság körében ez az