Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

hanem csak arra alkalmas, hogy a tanulók közt éretlen felekezeti sértegetőzéseket támaszszon. A mikor ugyanis szerző a félvad állapotban élő pogány népek vallásait, vagy pl. a buddhizmust ismerteti s azok körében olyanforma vallásos gondolatokat és kultuszi gyakorlatokat mutat fel, a melyek némi tekintetben hasonlóak a római katholikus egyház tanításaival és kultuszi gyakorlataival, — nem mulasztja el sohasem, hogy a hasonlóságra fel ne hívja a tanuló figyelmét, sokszor úgy magyarázván a dolgot, mintha ezeket a római katholicizmus ezekből a vallásokból vette volna át. Pl. a mikor felemlíti, hogy a peruiak vallásában szokásban volt a gyóntatás, ezt teszi hozzá: »Mintha csak az Európában élő katholikus egyház szervezete és tanai szolgáltak volna nékiek mintaképüU. Vagy a 13-ik lapon a mexikóiakról ezt mondja: »Bizonyos ünnepeken szokásban volt náluk az úgynevezett theokualo, vagy istenevés. Ez úgy ment végbe, hogy az ünnepelt istenség alakját tésztából kigyúrták, megsütötték és szivét a királynak adták, a többi részét a népnek kiosztották megevés végett. Olyanforma szokás lehetett ez, mint a római katholikusoknál gyakorlatban levő ostya-áldozat.« A 14-ik lapon, a perúiak vallásának ismertetését ezzel végzi: »Valóban feltűnő ennek a vallásnak a középkori római katholikus egyház szokásaival sok tekintetben egyező volta. Hogy vájjon melyik nép és hogyan tanulta el ezeket egymástól Amerika felfedeztetése előtt? — azt mi megfejteni nem tudjuk*. A 16. oldalon: »Totem lehet az indiánoknál bármely állatnak, növénynek, vagy más tárgynak képe. Csak azt kell hozzá gondolni, hogy az illető nem magát a totemet, vagy képet imádja, hanem természetfölötti erőt, vagy lényt, a melyet, vagy a kit a kép ábrázol. Ily módon szokták mentegetni katholikus atyánkfiai is a képimádásU. A 30. oldalon: »Ha mindezeket a keresztyénség római és görög-katholikus irányzalánál egybevetjük: arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a kath. egyház vallásos szokásai közt igen sok olyan van, a mi a brahmanizmus utánzásának: tekinthető*. A 34. lapon, a buddhizmussal kapcsolatban : »Ezek szerint úgy vallástársadalmi szervezetük, mint istentiszteletük bámulatosan összevág a római katholikusokéval. A misszionáriusok eleinte csakugyan azt hitték és fel is jegyezték, mintha az egész buddhizmus a kath. vallás elkorcsosulása volna. Igen, de tudjuk, hogy ez nem lehet való. Mert Buddha jóval előbb élt a keresztyénség kezdeténél s vallásának elfajulása sem eshetik a pápai hatalom kifejlődésének korára. Tehát ha utánzatról lehet szó, inkább azt mondhatjuk, hogy a katholikus egyház vett át a buddhistáktól egyes vallási elemeketIIven összehasonlításokat olvashatunk még a 12., 22., 23., 43. és 53 ik lapokon is. Az ilyen fajta összehasonlításoknak azonban egy komoly összehasonlító vallástanban nézetem szerint nincs helyük, és pedig nemcsak azért, mert az ilyen hasonlítgatások bő alkalmat adnak a más vallásúak éretlen gúnyolására és sértegetésére, hanem főként azért, mert ezeknek a legtöbb esetben egyáltalán nincs alapjuk és jogosultságuk. A mi felfogásunk szerint a római katholikus egyház mind szervezetében, mind hittanában, mind kultuszi cselekményeiben sok tökéletlenséget és bibliaellenes dolgokat foglal ugyan magában; de azt állítani, vagy legalább oly formán tüntetni fel a dolgot, mintha ezeket a pápistaság a mexikóiak, peruiak, ausztráliaiak vagy buddhisták vallásából vette volna át: nem szabad, mert nem igaz. Olyat pedig, a mi nem igaz, ne tanítsunk. Ki lehet mutatni, ha akarjuk, a római kath. egyház tökéletlenségét magának a Szentírásnak az alapján is s nincs rá szükség, hogy e végre a félvad népek vallásaival állítsuk, a tudomány és a keresztyéni türelem által meg nem engedett párhuzamba. ítéletem szerint azért a szerző e dologban is nagyon hibázott. Ha azt akarta, hogy még a keresztyén vallás árnyalatai közt is felmutassa a tévedéseket és a protestantizmust emelje mindenek fölé, nagyon szépen megtehette volna ezt könyve végén, a mikor az egyes ker. egyházakról szól, s megtehette volna anélkül, hogy sértő lett volna. Nyelvezete tiszta, folyékony, könnyen tanulható s ez érdeméül tulajdonítható; általában véve azonban az az ítéletem az egész könyv felől az, hogy az a dunamelléki ref. egyházkerület Laky-féle vallástörténetével nem állja ki a versenyt, még ha jutalmazott pályamunka is. Keresztesi Samu. BELFÖLD. A felső-borsodi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A felső-borsodi ev. ref. egyházmegye, 1899. szept. 5 — 6. napjain Szakácsiban tartotta meg őszi rendes közgyűlését, Vadászy Pál esperes és Ragályi Béla egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alBtt. Gyülekezeti éneklés és Gsiky Zoltán s.-lelkész alkalmi imája után világi elnök rövid beszéddel üdvözölte a gyűlést, mire az esperes olvasta fel nagy gonddal összeállított féléves jelentését, s legelőször is letette az elismerés virágaiból font koszorút Fodor István volt kilitii lelkész sírjára, ki öszszetörve testben, lélekben, két évig tartó kínos betegsége után élte delén, alig 48 éves korában költözött el tőlünk a jobb hazába. Örömmel tudatja a jelentés, hogy a kultuszminiszter 10 tanítónak újabban 1858 frt államsegélylyel emelte fizetését s 30 tanítónak 1500 frt segélypótlékot utalványozott. Az esperesi jelentés után a gyülekezetek nagy többségével megválasztott Szuhay Benedek és Elek József papi fő-, illetve aljegyzők tették le a hivatalos esküt. Ifjú lelkesedéssel igérte mindkettő, hogy lelkük erejének legjavát, ifjúkoruknak munkakedvét az egyházmegye javára szentelendik. A még mindig hiányos jegyzői kar Dakó Laios és Bodnár Béla lelkészekkel kiegészíttetvén: kezdetét vette a rendes tárgyalás. Mint rendes lelkészek beerősíttettek: Csapó János Felső-Nyárádra; Bodnár Béla Zilizre. Mint megválasztott tanítók: Fövényessy Béla Velezdre, Tóth Lajos Lakra, Bagossy Géza Kazinczra, Demeter János Nyekézsenbe, Tóth András Kondora, Bakos Lajos Meszesre, Soltész Kálmán Szendrőbe. Nincs tanító 5 iskolában. Segédlelkész csak 3 van. Első helyen került tárgyalás alá a tanügyi bizottság jegyzőkönyve, melynek fontosabb pontjai következők : Egyházmegyénk 59 iskoláját a körlátogatók, 8 körbe osztva, június 20-ig mindenütt meglátogatták s az eredménynyel meg lehetünk elégedve. Tankönyvük a növendékéknek mindenütt van s a vármegyei közigazgatási bizottságnak azon régebbi üdvös határozata, hogy mindenütt a községi biró jótállására kell kihozni a megszabott könyveket, üdvös eredményre vezetett, mivel most már minden gyermeknek van tankönyve mindenütt. A lelkek száma 24,737. Iskolakötelesek száma 1531 fi, 1491 nő, öszszesen 3022. Tényleg iskolába járt 1518 fi, 1479 nő. összesen 2997; tehát 99'2%. — Ismétlő iskola-