Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

abból a tornácból, a melyben az Ó énekét és dicséretét zengedezted, keresztjét türelemmel hordoztad, kenyerét etted és életedet az Ő szolgálatában töltötted el, beviszen jutalmul az Ő szent helyére. És most tekintsen mindenki saját házára, hogy vájjon Istennek szállása, Istennek menhelye és az ég tornáca-e az már és könyörögjön: Uram, segíts, hogy házam mindinkább azzá legyen, a Te végtelen kegyelmed által. Versmann után Keresztesi Samu. KÖNYVISMERTETÉS. Összehasonlító vallástan a gimnázium VII. osztálya számára. Jutalmazott pályamű. Irta Gergely Károly nagybányai ev. ref. lelkész és állami gimnáziumi vallástanár. A tiszántúli ev. reform, egyházkerület tulajdona. Ára 80 kr. Az utóbbi években, a nyilt és titkos ellenség támadásai s egyházunk belső bajainak közepette, sokféle törekvéssel találkozunk, a melyeknek célja: egyházi és vallásos életünk megerősítése. Úgy voltunk sokáig, mint az evangéliumi gazdag, a ki kincses házának tartalmában elbizakodva, gyönyörrel mondogatá: >Egyél, igyál én lelkem: sok esztendőkre eltett javaid vannak tenéked.« Mi is az ősök által megszerzett s ránk maradt örökségben: a kiapadhatatlannak vélt prot/ tudatban, hithűségben és az egyház lángoló szeretetében bízva, egészen nyugodtan éreztük magunkat, s el nem hittük volna csak két évtizeddel ezelőtt sem azt, hogy egyházunknak oly sok baja, vallásos életünknek oly sok sorvasztó férge támadjon, a melyek ellen ma már alig tudunk eszközt találni, a mely védene és megsegítene. Ebben találom magyarázatát annak a mind gyakrabban előforduló körülménynek, hogy egyházi hatóságaink kezdenek rájönni arra is, hogy a vallásoktatásnál nem mellékes, sőt nagyon is fontos a jó tankönyv, s szakítva a mult gyakorlatával, pályázat űtján igyekszenek megszerezni a szükséges jó tankönyveket. Ilyen jutalmazott pályamű a kezünk alatti kis könyvecske is, a melynek irója mindjárt a bevezetésben a következőket mondja: »Nevezhetnők ezt a tudományt (Összehasonlító vallástan) a vallások történetének is, a mennyiben minden nevezetesebb vallás eredetét és fejlődési folyamatát felmutatja ; de jobbnak tartjuk az összehasonlító vallástan elnevezést használni azért, mert előttünk nem annyira a történeti események kutatása, mint inkább a vallás lényegének és jellemző tulajdonságainak felismerése lesz a fődolog.* E szavakban nagyon helyesen jelöli meg irója a célt, melyet megvalósítani akar. s egyszersmind azon utat is, melyen a cél elérhető. Az összehasonlító vallástan valóban nem elégedhetik meg a pnszta történettel, hanem fel kell keresnie és kimutatnia azon eszméket is, a melyek körül a kölönböző népek vallásos élete forog; mert csak így mutathatja ki a vallás tökéletlenségeit, fogyatékosságát, vagy egyiknek előnyét, felsőbbségét a másik fölött, s csak így hasonlíthatja végül össze mindezeket a keresztyénséggel, a melyben a pogány vallások áldozati vérével szemben ott van a legtökéletesebb áldozatnak, a báránynak a Golgotán érettünk hullatott vére, s a melyben, tévelygéssel, babonával s tudatlansággal szemben ott hangzik az a tiszta, égből adatott tudomány, a melynek igazságai, ha az ég és föld elmúlnak is, örökké megmaradnak. De ha a szerző helyesen tűzte is ki a célt, mégis eltévedt arról az útról, melyet maga előtt megjelölt, s nem hordta össze könyvébe azokat a részeket, melyeknek összerakása által teljes lehetett volna. Könyve nagyrészben csak történet, de nem emeli ki azokat a vallásos gondolatokat, a melyek egy-egy vallásrendszernek alapját képezik s a melyeknek kiemelése és megismertetése által az összehasonlítás megtörténhetnék. S ha e hiány csak a kisebb, politheisztikus vallások tárgyalásánál volna észlelhető, még nem tartanám olyan hibának, mely a könyv értékéből levonna valamit; de nagy hiba, hogy ez a hiány fenforog még a nevezetesebb és fejlettebb vallásrendszerek ismertetésénél is; sőt igen röviden szól még a kijelenlett vallásokról is. Pedig csak úgy lehet valamit érdemlegesen összehasonlítanunk, ha az összehasonlítandó dolgoknak, vagy vallásoknak lehetőleg minden érdemleges elemét kiemeljük és megismertetjük. E nélkül az egyes, talán épen lényegtelen sajátságok emelkednek ki, s nem tüntetvén ki az igazán fontos elemeket, az egyes vallásokról helyes képet nem alkothatunk s a kellő összehasonlítást meg nem tehetjük. A nagyobb pogány vallásrendszerek bizonyára megérdemelték volna a részletessebb ismertetést, s egy ilyen tankönyv Írásánál nem lett volna szabad olyan elvre támaszkodni, mint szerző teszi, midőn a 9-ik oldalon a következőket mondja: »A kijelentett vallások rendszerét, meg az azokból összealkotott mohamedán vallást csak röviden és vázlatosan ismertetjük, minthogy ezekről már más tantárgyainkból részletes és kimerítő ismereteket szerezhettünk*. Még ha csakugyan olyan részletes és kimerítő ismeretet szereztek volna is a növendékek, még akkor sem szabad arra támaszkodnunk; mert ha összehasonlító vallástant akarunk tanítani, akkor szükséges, hogy az magában foglalja mind az összehasonlítandó anyagot, mind pedig annak legfontosabb elemeiben való ismertetését, mert hiszen e tantárgy tanításának épen az volna a feladata, hogy legalább a nagyobb vallásiendszereket s azoknak főbb tételeit s az összehasonlításra érdemes elemeit megismertetvén, oda vezesse a növendéket, hogy a mikor a különféle vallások után a Krisztus vallásához ér: önkéntelenül is hálára buzdúljon a mennyei atya iránt, a ki neki ilyen felséges tudományt, ilyen boldogító vallást adott, a melynek igazságai úgy hit-, mint erkölcstani szempontból messze túlszárnyalják azokat a tanokat, a melyeket a különböző vallások tanulmányozásánál megismert. Föl kell mutatnia az összehasonlító vallástannak főként azokat a tanokat, a melyekről mi keresztyének is készséggel elismerjük, hogy szép igazságok ebben, vagy amabban a vallásban; de szembe kell állítanunk azután azokat a Krisztus tanaival s összehasonlítva őket, azt kell megmutatnunk növendékeinknek, — ha maguktól észre nem vennék, — hogy a Krisztus által hirdetett igazságok, — még a puszta erkölcsiek is — hasonlíthatatlanul fölötte állanak minden más vallás tanításainak. így érhetjük el ezután azt a célt, a mely ufán az összehasonlító vallástannak törekednie kell, hogy a növendék nemcsak alaposan, nemcsak részletesen és kimerítőleg fogja megismerni, hanem tudni és érezni is fogja, hogy az ő vallása csakugyan a legjobb és legtökéletesebb a földön levő összes vallások között. Erre az összehasonlításra s az ebből támadható ilyen benső és hálás meggyőződésre a kezünk alatti könyv nem vezeti rá a tanulót s így nem szolgálja azt a célt, a mit valóban szolgálnia kellene. Osszehasonlítgatást találunk ugyan benne, de oly módon, hogy az épen nem vallástörténeti összehasonlítás,