Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

résben rájok tapadt rozscla-foltoktól s villogásukkal az evangélium tiszta fényét vessék nemes küzdelmünkre. De necsak harcoljunk, hanem építsünk is. Ne restelljük kezünkbe venni az evangélium kincses házából a békés munka eszközeit : az ásót, a kapát sem, s induljunk mindnyájan Beérsaba betemetett kúfcaihoz. Ássuk meg azokat mélyre, hányjuk ki belőlük a megtespedett sarat; hadd buzogjon fel forrásuk éltető vize s hadd enyhítse meg szomjúhozó lelkeinket. Védekezés, s ha kell : harc, mindenekfelett azonban a békés építés, tisztogatás, plántálás és öntözés legyenek ez új esztendőnek munkái, és ha hiven harcolunk és bölcsen munkálkodunk: Istennek áldása fogja feltenni igyekezetünkre a siker tündöklő koronáját! Mindeneket hívogatunk a munka e nemes mezejére, s mindeneknek, kik készek velünk együtt küzdeni és építeni, szívből kívánjuk : adjon a kegyelemnek Istene boldog új esztendőt! Hamar István. ISKOLAÜGY. Az ^általános osztályzat®. Az idézőjelbe tett és nem mindenkitől érthető címünkről felvilágosítás végett előzetesen is szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy ez a tanügyi, vagy jobban mondva iskolaügyi »csodabogár« voltaképen a tanulók előmenetelének jelölésére közönségesen alkalmazott fokozatoknak (kitűnő, vagy jeles, jó, elégséges és elégtelen, vagy rosz jegyeknek) általános — abszolút összefoglalását és ily címen sok helyütt a bizonyítványokban és a tanulók értesítőiben szereplését illeti. A tanulók osztályzásáról (a kalkulus-adásról) Lapunk mult évi 1.7-ik számában »A tanulók önbíráskodása« címén volt alkalmunk nézetünket és elvi álláspontunkat nyilvánítani. Ö hogy az ott felhozott eszmével nem hiában foglalkoztunk, mutatja az a körülmény, hogy a tanulók osztályzásának kérdését a tanügyi körök is figyelemre méltatták. így, többek közt, dr. Sárkány Lajos, kolozsvári ev. ref. kollég. igazgató a folyó iskolai évet megnyitó beszédében tárgyalta ezt, a tanulók életkérdésébe vágó fontos ügyet. * Az Országos Középiskolai Tanáregyesület kolozsvári körének f. é. október havában Szamosujvárt tartott ülésében pedig Feez/có János, szamosujvári áll főgimn. tanár: >A tanulók osztályozásának szempontjai s a tanjegyek * címén tartott egy igen tanulságos, a kérdés lényegébe hatoló, mondhatni radikális értekezést. ** De úgy látszik, hogy erről a tárgyról még mindig lehet beszélni; mert a kérdésnek címünkben foglalt ágáról az imént hivatkozott egyik értekező sem tett említést. Mikor beszélhetnénk pedig alkalmasabban, mint most, midőn karácsonyra a tanulók, az első időszak alatt tanúsított szorgalmuk és előmenetelük feltüntetésére, az úgyszólván bizonyítvány erejével biró Értesítőjüket megkapták? Ezek az Értesítők csakúgy hemzsegnek a sok »kitűnő«-tői, »jeles«-től, »jó«-tól és a még több »elégséges«-tői, no meg a szintén nem csekély »elégtelen»-től. Van öröm, megelégedés; de van még több bú, panasz, békétlenség, elégedetlenség, kifakadás, mind a tanulók, mind a szülők részéről ! Egyik — hacsak nem kapott mindenből első fokot — a maga kitűnőjét, jelesét, vagy jó-ját kevesli; másik sokai ja az elégségeseit, végül az elégtelent mindenik tulajdonos igaztalannak találja; pláne, ha 2—3, vagy még több van ebből a »szalonna-akasztóból«: akkor >hadd el tanár!« — »megállj iskola!* ... Mert régen volt s talán igaz sem volt a mai »elgémberedett« tanuló szemében, ha azt halija, hogy ezelőtt ilyen nóta is járta: »Egy szekunda nem a világ, A ki nem kap, nem is diák«. Én — őszintén szólva — a különféle panaszokat mindenik fél részéről jogosultaknak tartom. Miért? Több szempontból. Először is: mióta Isten az első embert a paradicsomból kikergette, az emberi természet tulajdonságaihoz tartozik a panaszolkodás, békétlenség és elégedetlenség, úgy hogy e miatt és más ok miatt, I. Mózes VI. szerint kénytelen volt az Isten megbánni, hogy embert teremtett. Azután, ezekre a panaszokra maga az iskola szolgáltatja a legfőbb okot, az által, hogy időszakonként is kalkulusokat ad; holott a Rendtartások szerint az évvégi vizsgálatok azzal vannak indokolva, hogy azok «főcélja a tanárnak a tanuló előmeneteléről évközben szerzett tapasztalatait kiegészíteni*. No már, ha csak az év végén és csak a vizsgálatokon egészítheti ki a tanár, vagy a tanító a maga tapasztalatait: akkor akármely laikus ember együtt tart a zúgolódó szülővel és tanulóval s könnyen azt mondja — a minthogy tényleg hallottam is — hogy mind a karácsonyi, mind a húsvéti Értesítő igazságtalan; mert még akkor sem az évnek nincsen vége, sem pedig vizsgálattal nincs összekötve a két időszak. Továbbá, jogosultnak tartom a panaszokat abból a szempontból is, hogy az időszaki osztályozások célszerűségét nem látták be az emberi és gyermeki lélek természetével számot vetett elődeink (azok a »grapsa« professzorok és praeceptorok!); és nem látják be ma sem a művelt külföld legtöbb országában; — sőt mi több, Angliában nem látják be célszerűségét még év végén sem, azon alapon és abban a kivitelben, mint a hogy mi osztrák-német mintákra osztályozunk. Ugyanis Angolországban — mint Laurie A. után Hegedűs Fái főreálisk. tanár művében olvassuk* — »az egyik osztályból a másikba való fellépés jogát a hanyag tanulók nem úgy szerzik meg, mint azok, a kik idejüket * L. Erdélyi Prot. Lap 1898. évf. 36—38. sz. * L. »Diákélet Angolországban« Budapest. 1897. Franklin** L. Orss. Kösépisk Tanáregyes. Közlöny 1898. évf. 3 sz. Társaság 144. old. • \