Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

Ezen állapoton csak a jó népiskolai tanítás segíthet; a jó tanítás pedig attól függ, hogy megértjük-e azt, mi a feladatunk egyházzal és állammal szemben? Értsük meg azért, hogy feladatunk nem száraz ismeretközlés, hanem a nevelve képzés, a léleknek saját erői felhasználásával való tovább fejlesztése, és pedig nemcsak az értelmi tehetségnek, hanem a szívnek, az érzelemnek is. Neveljük gyermekeinket, képezzünk belőlök értelmes, okos nemzedéket; de neveljük mindenkor ügy, hogy az értelmet az igaz vallásosság világosítsa s az akaratot Isten akarata hassa át és irányítsa mindenkor. Ha ezt megvalósítjuk, akkor megtettük kötelességünket s az iskolai év végén örömmel szemlélhetjük hűséges munkálkodásunk megnyugtató eredményeit. Keresztesi Samu. TÁRCA. A ház.* »Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.« (Péld. 3. 33. v.) Minden városhan és faluban különböző házak vannak, — a mint az első tekintetre szemünkbe ötlik. — Nagyok és kicsinyek, erősek és rozzantak, gazdagok és igen szegények. Ez a külsőség azonban azt a nagy különbséget, mely az egyes házak közt található, nem tünteti fel világosan. Salamon szavai sokkal mélyebbre hatolnak és jobban is föltárják az egyes házak közötti különbséget. Vannak házak, melyekben az Úrnak átka lakozik, s ismét olyanok, a melyek az Úrtól megáldatnak. A legszebb és leggazdagabb ház is nyomorult, ha azokon, kik abban laknak, az Úrnak átka van, a mikor felkelnek, vagy lefeküsznek, ha munkára mennek, vagy asztalhoz ülnek; ellenben a legnyomorultabb gunyhóban is jó lakni, ha a lakók kincsét és gyönyörűségét az Úr áldása képezi. S hogy a házban Istennek átka, vagy áldása lakozzék, az nem külső dolgoktól, hanem a lakók belső érzületétől és életétől függ. — Szegénységet és gazdagságot, betegséget és egészséget, jó és rosz napokat maga az Úr osztogat számunkra az Ő bölcseségének titkos tanácsa szerint ; de kezeinkbe tette le az elhatározást arra nézve, hogy átka alatt sóhajtozzunk, vagy áldásainak örvendezzünk. Salamon király megmondja, hogy mitől függ ez az elhatározás: egyedül attól, hogy vájjon házában az istentelenség, vagy az igazság útját választotta-e az ember. A házról való elmélkedésünkben az lesz azért a főfeladat, hogy ezen igazságot megvilágosítsuk; mert csakis így lesz lehetséges, hogy az Úr áldását házunkra nézve megnyerjük és meg is őrizzük. * Az alább olvasható értekezést Versmann híres német lelkésznek »A ház« c. igen tanulságos könyvéből vettük át. Szándékunk e könyv egyes fejezeteit olvasóinkkal megismertetni, mert azok megragadóan festik meg a keresztyén ház képét s mind olvasásra, mind felolvasásokra, só't egyházi beszédekiil felhasználásra is rendkívül alkalmasak. Szerit. Egy házban nagyon sokféle dolog van, a melyeknek mindenike érdemes arra, hogy csendesen figyelve álljunk meg előtte. Az alap, a melyen a ház fölépült; a lakók, a kik abban laknak; a barátok, a kik ki- és bejárnak; az imádkozásra szánt kisded szoba; a munkától zajos műhely; az asztal, a mely köré a lakók letelepednek; a jó és rosz napok, a melyek a házra jöhetnek. A házról szóló értekezésben ezek mind külön fejezeteket képezhetnének. Ez alkalommal a háznak nem egy különös részét, s a házat nem egy sajátságos oldalával akarom bemutatni, hanem azon kérdésre óhajtok megfelelni, hogy: I. Mik legyenek a mi házaink ? A felelet a kérdésre így hangzik: a mi házaink legyenek szállások, melyeket az Úr nekünk készített; legyenek műhelyek, melyekben az Úr velünk dolgozik; legyenek tornácok, melyek által az Ur égbe vezet bennünket. Mi mindnyájan zarándokok és vándorok vagyunk, a kik naponként utazunk. Öröm- és szenvedés, munka és ünnepi nyugalom közt, az országűton, vagy otthon, de mindnyájan az örökkévalóság felé vándorolunk. Istennek különös kegyelme nyilvánul abban, hogy Ő nekünk szállásokat készített, a melyekben az üt fáradalmai közt megpihenhetünk s az Ő áldó szeretetét tapasztalhatjuk. Ha valakiről azt halljuk, hogy hajléktalan, — nem a legnagyobb szegénység, a legnagyobb nyomorúság képe áll-e előttünk, a minél mélyebbre már senki sem sülyedhet? Azok között, kik e sorokat olvassák, nehezen van csak egy is, a ki az ilyen szegénységet saját tapasztalatából ismerné. Látod, szíves olvasó, a mikor gyengén és segélytelenül a világba léptél, neked, a te ió Istened már szállást készített. Mi lett volna belőled, ha szüleid házában nem találtál volna helyet, a hol téged örömmel üdvözöltek és fáradhatatlan szeretettel ápoltak ? Azok között, kik e sorokat olvassák, bizonyára vannak olyanok is, a kik a mai napig mindig a szülei házban éltek. Gondoltatok-e már csak egyszer is arra kedves gyermekek, hogy az Istennek mily sok áldását és jótéteményét élveztétek naponként e hajlékban ? Vissza fogtok arra egykor emlékezni; azért legyetek hálásak azon jóságért és szeretetért, mely a szülei házban benneteket körül vesz, viszont szeretettel! Sokan vannak természetesen olyanok is, a kik a szülei házból már régen kiléptek a nagy világba; de azért ugy-e nem hagyott az Úr benneteket hajléktalanul bolyongani? Más házak ajtajai nyíltak fel előttetek és mindenikötök megtalálta a maga helyét. Légy bár szolga, vagy szolgáló, inas, vagy legény, vagy légy bármi más, ügy-e, mégis van egy hely, mely a te otthonod, — egy ház, a hol téged a lakók közé számlálnak? Vannak közöttünk olyanok is, a kiknek az Úr már azon örömet is megszerezte, hogy saját otthont alapíthattak. Miután ti annyiféle úton jártatok, forduljatok egy ilyen