Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

f EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség1

: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Mit szeretnénk még tenni Debrecenben? Folyó hó 20-án lesz Protestáns Irodalmi Társaságunk közgyűlése Debrecenben. A debreceni ref. egyház és Debrecen városa vendége lesz magyar protestáns egyházunk irodalmi társasága. Meg vagyok győződve a felől, hogy mind a gyűlés, mind annak helye össze fogja hozni egyházi és világi férfiaink egész seregét a híres régi kálvinista város kebelében. Épületes lesz bizonyára a gyűlés ; igazi magyaros a vendégszeretet, a mely irodalmi társaságunk tagjait fogadja. De igazán megvallva, sokan vagyunk, a kik a debreceni kálvinista ós evangélikus sokadalomtól egyebet is várnánk, mint az irodalmi társaság ügyei iránt való érdeklődést és a szíves magyar vendégszeretet végigélvezését. Vannak a mi protestáns egyházunk életének olyan oldalai is, a melyekre fényt az irodalmi társaság tanácskozásai nem vethetnek s a melyeknek sötét képeit a legszívesebb vendégszeretet ós a legszebben terített fehér asztal sem leplezhetik el. Azt szeretnénk tehát, ha a debreceni egyházi ós világi sokadalom nemcsak az irodalmi társaság jelentéseit hallgatná és nemcsak a szíves vendégszeretetet élvezné végig, hanem időt szakítana magának arra is, hogy tekintetet vetne egyházi életünk azon oldalaira is, a hol sötét árnyak emelkednek, s keresné a módokat és eszközöket ez árnyak eltüntetésére is. Hogy a Magy. Prot. Irod. Társaságnak debreceni közgyűlése alkalmával közös és barátságos értekezletre jöjjünk össze, a melyen egyházi életünk sokféle bajairól és azoknak orvosszereiről tanácskozzunk, ez a gondolat, a »Hajnal«-ból kiindulva, visszhangot keltett csaknem minden egyházi lapban s sok buzgó ember melegen pártolta a felvetett eszmét. Az értekezlet szervezését legszívesebben láttuk volna ugyan a tiszántúli egyházkerületi értekezlet vezetőinek kezében ; azonban az idő rövidsége miatt az értekezletnek ilyen rendezése és ilyen szervezés mellett való megtartása nem volt megvalósítható. Sajnálattal vettük ezt tudomásul, de lelkünk belenyugodni nem tud, annál kevésbé, mert Irodalmi Társaságunk titkára s a ))IIajnal« szerkesztője a két testvér prot. egyháznak csaknem minden részéből újabb ós újabb felhívásokat kaptak az értekezlet rendezésére. E felhívásokat sokszor meghánytuk-vetettük magunk között s gondolkoztunk a felett, hogy miként, minő formában lehetne az értekezletet mégis megvalósítani, a nélkül, hogy azzal akár feltűnni, akár bármely irányban is konkurrenciát támasztani láttassunk. Gondolatainkat többekkel közöltük s tőlük azt a választ nyertük, hogy a jó alkalmat felhasználatlanul elszaladni s a szép tervet elaludni ne engedjük, hanem ha egész vagy félhivatalosan nem lehet is megtartani az értekezletet, tartsuk meg legalább egészen bizalmas formában, pusztán egyháztársadalmi úton. S egyben ki is jelentették, hogy az értekezletnek ilyen módon való megtartását segíteni és támogatni fogják. Ily körülmények közt azt hiszszük, mulasztást követnénk el, ha az értekezletet teljesen elejtenénk s abból legalább is annyit megvalósítani nem akarnánk, a mennyi, minden hivatalos színezet vagy rendenés nélkül, pusztán egyháztársadalmi uton megvalósítható. Azért azt indítványozzuk, hogy a kik Debrecenbe, az irodalmi társaság ülésére lerándulunk, keressünk módot és alkalmat arra, hogy barátságos értekezletre összejővén, tanácskozzunk a felett, hogy a jelen elég szomorú viszonyai között miként ós mit tehetnénk egyházunk megmentésére ós felvirágoztatására. Az értekezlet megtartására vonatkozó emez indítványunk csak abból az igaz szeretetből fakad, a melylyel egyházunk iránt viseltetünk s a mely mellett nem tudjuk érzéketlenül nézni egyházi életünk sebeit s hallani a fájdalom miatt feltoluló panaszokat, hanem