Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

Sok tekintetben ismeretlen ország ez a Somogy is. A hivatalos névtárak rövid statisztikai adatai és a néhai »Kis Tükör« után ismertük csak s alkottunk róla némi homályos képet. íme az Emlékkönyv elég bő rajzot ad e nagy református vidék múltjáról s jelenéről. Múltjára nézve a dicső reformátorok : Kálmáncsehi Sigerius, Sztárai, Szegedi egykori működési tere Somogy, a szomszéd Baranyáról, a mint ez az egyes gyülekezeteknél mindenütt meg van említve, vagy a püspöki beszédben, vagy a történeti leírásról. Később, a török-világban, az itt lévő váraknál fogva, állandó fészke lett a töröknek, közvetlen érezvén annak pusztítását. Majd utóbb a vallási üldözések alatt mindjobban pusztul és pedig épen azon időben (1730—50) éri el az üldözés tetőpontját, a mikor Bars, Nyitra, Komárom megyékben ; azzal a különbséggel, hogy Somogy egyes helyein jóval tovább tart az elnyomatás. így p. o. Gsökölön még 1811-ben is kötelezi a veszprémi püspök a reformátusokat, hogy a plébánus földjeit is műveljék. Egy másik »siránkozó árvának« a tolerancia után 15 évi herce-hurcára mutat ki a vármegye templomhelyül egy — mély posványt, mit bámulatos hangyaszorgalommal, Isten tudja : hány ezer szekér föld odahordásával tesznek hasznaikatóvá a szegények. Csoknyán a templomot a vármegye az igali pápista lakosok által romboltatja le. Ezek voltak megbízva más ekklézsiákban is a templomrombolással. Mily jó lett volna egy térkép e könyv mellé, hogy az igaliak vandalutját s a ref. gyülekezetek topographiáját láthatná az olvasó. Egy térkép után kiszámíthatná az ember azt is, hogy mennyire van Tótszentgyörgytől Szigetvár, a mely vonalon az élelmes török minden lépésre egy-egy embert állított, kik kézrőlkézre adogatták a református templom köveit, tégláit, a mi a várerősítéshez kellett. Este mindenkinek ott kellett lefeküdnie, a hol állt, hogy másnap reggel korán a munkát elkezdhessék s a téglát kézről-kézre adogathassák. Sok templomot elhordattak így a törökök a várak építéséhez, a mi megmaradt, utóbb az igaliak rontották le. Hadd látnók legalább térképen ezt a szomorú utat. A türelmi leirat életre keltette mégis a legtöbb egyházat. De hány pusztult el végképen ? Minő megható volna ott, a könyv végén, a többi rovatos táblázatok között, egyről ezt az epitafiumot leolvasni! Sokáig lábbadoztak az agyongyötörtek s bár megfogyva, de mégis fölkeltek. A fatemplomok, sövényből font paplakok a jelen század közepén végkép eltűntek. A régi Somogy nincs többé. Fényes külső jelek hirdetik az új életet. 1860 óta folyton díszes új épületek emelkednek : ércfedélzetű gyönyörű templomok, kényelmes paplakok, korszerű iskolák mindenütt, a legkisebb filiában is. És honnan került ki a tömérdek költség? Úgy és onnan, hogy a nép közmunkát vállalt évről-évre, míg a szükséges összeg előállt. így termettek a szép középületek. így gyűlt össze a 173 lélekből álló Basal filiának 1755 forintja, föl a legnépesebb (1600 lélek!) — Nagy-Bajom 38 ezer forintjáig. Hadd írjak ki néhányékesen bizonyító példát! Csökölyön templom 16 ezer forint, Rinya-Szentkirálv filiában vörösréztetejű, villámhárítós templom 10 ezer, Rinya-Újlakon 20 ezer, Görgetegen 1888-ban 14 ezer forint. Homokszentgyörgyön 1893-ban iskola 5413 frt, Csokonyán templom 1870-ben 22 ezer, Hedrahelyen 1898-ban templom, vörösrézfedelü villámhárítós torony, orgona 20 ezer forint. Viszló két év alatt 7938 frt 80 krt keres az egyháznak közmunkával. Bürüs-Várad 1860-ban paplakot emel 7 ezer, 1869-ben templomot 21 ezer, 1884-ben tanítólakást s iskolát 9 ezer forint költséggel, önerején, közmunkával keresve az utolsó krajcárig. És ezen helyek — Csököly kivételével — 370 —800 lélekből álló kis gyülekezetek. Pedig a rendes évi egyházadó is szép. A rovatos táblázatok között egy az adózási viszonyokat tünteti ki, ezen látszik, hogy Kapos-Mérőn e 751 lélekből álló gyülekezetben van legmagasabb adó : egy telkes 70 forint 90 kr., a legkisebb ugyanitt: 5 forint 85 kr., (ezt zsellér fizeti). A telek pedig — úgy sejtem — 28—32 holdból áll Egy másik táblázat a vagyoni állapotokat tünteti fel. A somogyi egyházközségek tőkéjét és adósságát látjuk ezen, a takarékmagtárakkal együtt. Nem fényes állapotok. Legvagyonosabb Darány, 19 ezer forint tőkével s a kis Galambok 10 ezerrel, mely azonban papi s tanítói földjeinek eladásából származott és a kamatot húzzák az egyház hivatalnokai. Több mint felének semmi tőkepénze, csak adóssága. De nem kell feledni, hogy mily hatalmas jövedelmi forrás a nép közmunkavállalása. Milyen tőke ez! A nagy birtokok Somogyban nem református kezeken vannak: egyik-másik felekezetünkhöz nem tartozó úr mégis gyakorolt és gyakorol a ref. egyházakkal némi jót. Annál bántóbb olvasni, hogy mily mostoha irányunkban az állam minisztere. Szent-Benedeken p. o. a birtokelkülönítéskor a ref. lelkész 12 holdacskáját s a tanító 1 holdacskáját a legrosszabb helyeken adta ki a közalapítványi uradalom — régen. S az egymásután következő vallásügyi miniszterek is e nyomokon haladtak; mert míg a plébánust ismételve szántóföldekkel és rétekkel gyámolítottak : a reformátusokat folyvást mellőzték és mellőzik. Erkölcsi tekintetben a somogyi nép, az Emlékkönyv tükörén át nézve, szorgalmas, takarékos, munkás, egyházát, templomát szerető, értelmes nép. Egy-két helyen szól csak a püspök fájdalmas hangja: »Űgy tudom, hogy testi indulatok vitézkednek erőtlen tagjaitokban«. Itt-ott fényűzést, másutt szeszes italokkal visszaélést lát. Az egygyermek rendszer azonban majdnem mindenüti szálkául szúródik a jó pásztor szemébe. — Legrettenetesebben Aszalón, hol másfél évtized előtt 119 tanköteles lévén, második tanítói állást kellett szervezni, most azonban már csak 28 a tankötelesek száma s nem kell második tanító. Eddig lovairól volt Aszaló híres. Most már az elaszásról is. Ha hányoki Losonczy István uram Írhatná a »Kis Tükör«-t, bizonyosan elvetné a somot, almát, körtét s új rigmust tenne helyébe: