Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

még ha tagadjuk is. Hiszen az államegyház egyik legjellemzőbb vonása az államtól nyert anyagi támogatás és az ezért viszonzásul kapott beavatkozás az egyház ügyeibe. Ma már nálunk mind a kettő megvan és hozzá tehetjük, hogy a mérték megállapítására nézve megint csak a római egyház volt az irányadó. Mellőzzük most itten az iskolai politikát, a melynek sokan csak előnyeit látják az állami segélylyel fentartott nép- és középiskoláknál, de nem veszik észre az itt-ott eltakarhatlanul szembetűnő rombolását a belső, egyh azias élet, egyházi nevelés terén. Lássuk tisztán az egyházi viszonyokat. A nyolcvanas évek elején megindult egyházpolitikai mozgalmak, az Ínséges polgári házasság bukása után a főrendiház reformjához vezettek. A reform reánk annyiban nevezetes, hogy némely püspökeink és főgondnokaink a főrendiház tagjai lettek. Kétségtelenül egy lépés ez a vallásfelekezetek közötti egyenlőség felé, ele felettébb sánta lépés. Elsőben is merőben ellenkezik a protestáns felfogással, mely az egyházi és állami hatáskörök lehető teljes elkülönítésére törekedett Luthernél és Kálvinnál egyaránt. Továbbá határozottan róm. kath. felfogásnak hódoló az és annak bizonysága, hogy az 1848: XX. t-c. 2.§-ában kimondott elvet csakis a 3. §-ban lappangó elv alapján lehet hazánkban megvalósítani, azaz az egyházak viszonyának államjogi szabályozásánál minden egyház a római katholikusnak vontató kötelén halad. így lett a protestantizmus is az állami gépezet egyik funkcionárius tényezője. A református ós evangélikus püspök már megválasztatásával született főrend in petto. — Nem a törvény alkotói ellen irányulnak e szavak, kikről tudjuk, elismerjük, hogy a létező viszonyok között a lehető legkorrektebb politikával jártak el, hanem egyszerűen konstatálják azt, hogy pro* testáns elveink ellenére az államegyház felé kezdettünk gravitálni, a róm. kath. egyház miatt, mely tényleg az ós így a vele való egyenlőség — minthogy őt onnan most kiugratni nem lehet — csak is ezen úton lehetséges. Természetesen a jövő szociális állama vele együtt fog bennünket onnan ki is dobni. A későbbi egyházpolitikai zavarokat megint a római kath. egyház idézte elő s így azoknak megoldásával előállott egyházpolitikai helyzet, vagy mondjuk — egyházainknak az államhoz való viszonya, szintén az által inauguráltatott. A helyzet szintén egészen róm. kath. színezetű. Kezdhetjük a legfontosabban, t. i. a kongruatörvónyen. A Királyhágón inneni részekben a protestantizmus állami támogatásban az anyagiak körül a múltban nem részesült. Erdélyben kapott ugyan egyik-másik egyházközség vagy iskola állami segítséget is, de ottan a protestantizmus egészen a XVIII. század elejéig államegyházakba volt konszolidálva s épen úgy a régi róm. katholicismus örökébe helyezkedett, mint külföldön a legtöbb helyen. Most már szükségleteink, bizonyos irányban, t. i. lelkészeink létminimuma erejéig. »közálladalmi költségekből« fedeztetnek. Épen úgy a róm, kath. plébánusokói is. Persze a fentebb említett egyenlőségi elv alapján. Miben tünetkezik már, hogy az állami egyház hajójában evezünk? Hát elsőben is abban, hogy a kongrua az egyes lelkészek jövedelmeinek az állam által való kiegészítése által biztosíttatván, részben közvetve,részben közvetlenül az egyes lelkészek ós egyházközségek ügyeibe is befolyása van az államnak. Némi szűkös államsegélyt eddig is élveztünk, de mint közjogi testület élveztük azt ós repartitiója autonom úton törtónt. Es miért nem történhetik ez így jövőre is? A felelet a »paritátische Stockprügek talányában van megoldva. Mert vannak egyházak, vannak nemzetiségek, melyekkel szemben nem indokolt az autonomia respectálása, tehát »az egyenlőség és viszonosság« szempontjából kivétel senkivel szemben nem gyakorolható. Államilag nem eléggé megbízható egyházak miatt, tekintet nélkül az egyházi szervezetben fennálló különbségekre, a bizalmatlanság egyenlősíttetik. Ez nálunk protestánsoknál az autonomia csorbítása, közvetlen ingerencia az állam részéről az egyház belügyeibe ; ez az állami egyház első vonása. Állami egyház vagyunk továbbá, mert lelké szeink kvalifikációját indirekte az állam hatá rozza meg a kongrua törvény 4. § ával. Nem változtat a dolgon az, ha mi eddig is megkívántuk ugyanazon kvalifikációt, valamint az sem, hogy ez csupán a kongruás lelkészekre szól. Mert bármely theologiát végzett ifjú, illetőleg lelkész lehet kogruás lelkészszó, továbbá nekünk nem áll módunkban másnemű intézkedéseket tenni. — A porosz Kulturkampf idejében látjuk ugyan ezen tüneményeket felmerülni, a melyeket a harcias hangulat emelkedése után a lelkészek államvizsgája követett. Minthogy a néppárt és a háta megelt levő ultramontán akció még igen súlyos bonyodalmakat is idézhet fel, mint idézett Ausztriában, Poroszországon, Belgiumban is: nincs kizárva, hogy ugyanazon represztáliák nálunk is elő ne kerüljenek és ama viszonossági kiporolás a mi hátunkon is ne történjék. Állami egyház vagyunk, mert lelkészeink fegyelmi ügyeiben nem járhatunk többé szabadon el. Egyházi bíróságaink ítélete s egész eljárása állami külön felügyelet alatt áll. Hogy mi magunk is ügyelünk egyházunk ós lelkészeink