Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

kat részint könyörgésével, részint az evangélium balzsamával vigasztalja és bátorítsa. Szeptember végén maga is beleesik a pestisbe. Nagy és erős lelkének bizonyságai azok az énekek, melyeket ekkor írt. Még mikor betegsége növekedett, ereje hanyatlott, vonagló szíve még akkor is vigasztalást keresett a Mindenhatónál. »Harcolni most nem tudhatok, Elgyötörtek testi bajok. Uram ! legyen nálad lelkem, Vigye bár a halál testem.* (Ford. Benke J.) így imádkozik ekkor szerzett énekében. Felgyógyulása után újra siet hálákat adni Istennek, a következő énekben : »Hála Isten ! Ismét érzem az erőt, Egészségem s régi éltem visszajött; Újult lelkem mintegy magas szárnyra kel Ég felé, hol boldogságot s Jézust lel. Áldott legyen azért a te szent neved, Lelki s testi erőm hogy így növeled. Ha akartad volna, hogy én elmenjek: Tudom, tárva lesznek vala a mennyek ; így még egyszer megízlelem halálom, S akkor tán azt keserűbbnek találom, Legyen meg hát a felséges akarat Mini odafenn, úgy a földön itt alatt.« stb. (Ford. Benke J.) Egészségével visszatér ereje és munkakedve is. Kikél a zsoldos zsolgálat ellen, mely honfiait egymás ellen uszította s a régi tiszta erkölcsöket megmételyezte; s midőn ekképen a pápa érdekei ellen cselekedett, Önérzete, egyeneslelkűsége által kényszeríttetve, lemond a pápai évjáradékról 1520-ban. És ezzel a ténynyel szakított a pápai székkel teljesen. Majd fellép Zürichben is a bűnbocsátó leveleket áruló Sámson Bernát ellen, úgy, hogy ez a tanács határozata folytán a városba be sem mehetett. Győzelmet nyer az ellene áskálódó barátok felett; visszaveri az ellene intézett négyrendbeli püspöki támadást s irataival anynyira viszi a dolgot, annyira megnyeri a városi tanácsot, hogy ez 1523. január 29-re nyilvános vitatkozást tüz ki Zürichbe s arra a környék összes papságát meghívja a püspökkel együtt, kinek helyettesei a vitán mégis jelentek. Ez a vita annyira kedvezett Zwinglinek és a reformáció ügyének, hogy a tanács megengedte a megkezdett úton való haladást, sőt rendeletül adta ezt a kanton többi lelkészeinek is. Majd u. a. év október 26 ára új vitatkozást hirdet a tanács a templomi képek és a mise felett. E vitatkozásoknak az lett az eredménye, hogy Zürichben végrehajtották a gyökeres reformációt. Eltörölték a böjtöt, gyónást, misét; a templomból az oltárókat, képeket, ereklyéket kihordták; a festett talakat bemeszelték; a zárdákat iskolákká alakították ; a papoknak a nősülést megengedték, ügy, hogy maga Zwingli is megnősült (1524.); s végül az 1515-dik év húsvét ünnepén az első református úrvacsorát a népnek két szin alatt kiosztották. Így ment végbe Zürichben a reformáció vér nélkül, a legnagyobb lelki öröm közepette. De nem pihent az ellenség sem. A katholikus kántonok harcra készültek Zürich és elvtársai ellen. S bár a harc ekkor még elmarad s a felek békére lépnek, de már két év múlva, 1531-ben újra szemben állanak egymással. A kath. kantonok ugyanis megszegve a békét, Zürich ellen indulnak. Ez magára maradva, hirtelenében alig tud kiállítani 2000 embert a négyszerannyi ellenség elé. Zwingli maga viszi a zászlót a kis csapat előtt. Október 10-dikén délután volt az ütközet a kappeli sikon. A támadást az ellenség kezdte. A csata sorsa sokáig kétes volt, bár a zürichi haderő fele a parancsnok vigyázatlansága s részben árulás folytán csakhamar futásnak eredt. A szervezett és most már nyolcszoros haderő azonban végre is felülkerekedett. A zürichiek közül, a kik a keresztyén hősök lelkesedésévei és a hű polgárok bátorságával harcoltak, 500-nál több derék vitéz feküdt holtan vagy haldokolva a csatatéren, közöttük Zwingli, a hü pásztor is. Két oldalcsapás kétszer teríti földre; majd egy parittyakő találja homlokon, úgy, hogy összerogyik. Fel akar emelkedni, de egy ellenséges dárdától halálos döfést kap. >A testet megölhetik, de a lelket nem!« Ezek voltak utolsó szavai. Egy unterwaldi kapitány — nyakára halálos csapást mérve — kioltá életét ... »A nap akkor hanyatlott alá. Az esti pir lángjai el-eltünedeztek a hegyekről, épen, mint a hogy a test kötelékeitől megváltak az elesettek lelkei. Fönn az égen Istennek csillagai tündököltek.* Olyan volt a természet, mintha a legbékésebb nap hanyatlott volna alkonyra. Pedig ott a kappeli síkon, ott feküdt a sok igaz hazafi között a legigazibb is, Zwingli Ulrik, a tudós reformátor. * * * Óh mily nagyot fordult azóta az idő kereke! Ő, a pap ott volt, ott halt meg a harcosok között, s ma kígyótbékát kiáltanak a papra, ha a közügy harcosai között akar küzdeni .... A zürichi tanács vallási vitákat rendez, azokon elnököl, ott ítélkezik, s ma ünnepnapokon lehet csak látni, hogy a városi tanácsok Krisztusra emlékeznek, vallásos dologgal foglalkozni templomba mennek. De azért úgy-e nem hiába halt meg Zwingli ott a kappeli síkon? Úgy-e, az a kiomlott, piros vér, mely ott a haldokló természet sárguló leplét megföstötte, ma is tud még életet, buzgóságot önteni a szívekbe ?! Az a nemes lélek, mely egy percig sem tudott önző;

hamis lenni, mely csak egyenes uton járhatott; mely kétszer vetette meg az önként kínálkozó anyagi haszont, melyért pedig a mai korban becsületet, életet, földi és örök életet áldoznak a gyöngék, úgy-e, az a nemes lélek ma is tud lángot gyújtani a szivekben, a szemekben?! Ha nem, úgy hát miért borul be arcotok, nemes tanuló ifjak, miért hullat könyeket szemetek s miért sirtok velünk együtt, ha bukni kell a nemesnek, porba hullani