Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

giai fakultás tanára választatott meg. Majd különtele jelentéseket olvastak fel. A pénzügyi bizottság jelentéséből az a szomorú valóság derült ki, hogy az egyház nem tudja a reá sulyosodó terheket viselni. De az állandó bizottság elnökének pár szava után kijelenti a zsinat, hogy bizik Franciaország evangéliumi egyházaiban, hogy azok nem fognak semmi áldozattól sem visszariadni a mikor az egyház életéről van szó. Ez után következtek sóiba, a lelkészképesítő bizottság s a napjainkban annyira igénybe vett hitvédelmi (hívebben a protestantizmust védő) bizottság és a tanügyi bizottság jelentései. De nehogy az aprolékosságba veszszünk el, térjünk a fő dologra, a legfőbbre a napirenden lévő kérdések közül. Három vagy négy éve alakult Franciaországban egy párt, az unió pártja (parti de la conciliation), melynek kitűzött célja az evangéliumi meg a liberális párt összebékítése s így az ország összes protestánsainak egyöntetű munkára való egyesítése. Hála ezen irány harcosainak, bizonyos közeledés már történt a pártok között. 1896-ban Lyonban egy testvéri konferenciát tartottak, mely konferencián az evangéliumi és liberális küldöttek az országnak csaknem minden konzisztoriumát képviselték. E gyűlés végeredményeként egy állandó bizottságot, a »testvérkonferencia bizottsága* néven, küldött ki, mely magában foglalta az evangéliumi egyházak zsinata által kineveztetni szokott »állandó bizottságot« és a liberális gyülekezetek delegátusait. Ez a bizottság azóta többször ülésezett és hathatós munkát végzett a francia protestantizmus védelmezésében. Neki köszönhető, hogy Madagaszkáron a jezsuiták működése elé gátat vetettek és hogy a theologiai fakultások kétséges helyzete megszilárdult és még sok más eredmény is. Azt szerették volna már most keresztül vinni, hogy a zsinat ennek a bizottságnak a rendszeres összejövetelét és munkásságát határozza el. Szerették volna tudniillik a liberálisok és az unió-párt, hogy az evangéliumiakkal minél szorosabb viszonyba jöjjenek. Couve párisi lelkész külön véleményében óvta meg a zsinatot ezen konferenciák rendszeressé tétele ellen. Mert véleménye szerint bármekkora tisztelettel viseltessék is a más gondolkozásuak iránt, a zsinat lételét veszélyeztetnék ezek az összejövetelek, ennélkül, hogy a zsinat munkáját végezni tudnák. Indítványa tehát az, hogy »el kell menni a novemberi ülésre, békészerető testvéri szívvel. De nem szabad megelőzni a jövendőt és a kivételes alkalmú conferenciákat állandó jelleggel ruházni fel«. Az unio-párt ez ellen egy 115 lelkész aláírásával ellátott petíciót nyújtott, be, melyet azonban a zsinat nem fogadott el, mert nem valamely tartományi zsinat által nyújtatott be. A kérdés eldöntésére egy 15 tagú bizottságot választottak azután. Ennek a bizottságnak a nevében elnöke kijelenté hogy Couve indítványát fogadják el. Az eme kijelentésre megindult, de mindvégig szívélyes eszmecsere éredménye lőn a bizottság indítványának elfogadása. Eme fontos határozat után a jelentések hosszú sora következett, melyekből csak a fontosabbakat soroljuk el. Dupin St. Andre de tour-i lelkész a gyülekezetek statisztikájával számolt be, melynek kérdő ivei minden gyülekezetnek megküldettek: Ezen statisztika szerint 1898-ban kereszteltek Franciaországban 13,677 egyént, meghalt, 14,885 tagja a református egyháznak: »Ennek dacára is* — mondja a jelentés —»helyzetünket megtartottuk, mert sok a kereszteletlen gyermek, lelkészeink pedig legtöbb helyen kötelesek a nem protestánsok temetését is végezni.« A vegyes házasságok száma sajnos szaporodik. »Ezek a mi egyházunk nyilt sebei.* A templombajárás kielégítő, bár még nem mondható buzgónak. Az iskolás gyermekek nagy része részt vesz a vasárnapi vallásoktatásban, jóval kisebb része a csütörtöki órákon. Ezután az evangélizációra alakult központi társaság jelentése került sorra. A társaság azzal a céllal alakult, hogy a szétszórva élő protestánsok és katholikusok között terjeszsze az evangélium életadó erejét. Jelentéséből öröm volt hallani, hogy a társaság fennállása óta 44 gyülekezetet alapított, melyeket az állam is elismert ilyeneknek. 26 új lelkészi állást szervezett a társaság, több mint 100 templomot épített, 260 növendéket készített elő a lelkészségre theologiai iskolájában. Jelenleg 139 lelkészi állásról gondoskodik és mintegy 300 filiáról. Megbízottai állandóan több mint ezer helyet látogatnak. Évi költségvetése legutóbb 410,000 frankra rúgott, remélhető, hogy ez, tekintettel az áldásos munkára, a jövendőben még szaporodni fog. Végül »A francia protestantizmus történetének kutatására alakult társulat* tagja, Weisz, tartott tudományos felolvasást, ezen a címen: »A bordeaux-i protestánsok a francia forradalom előtt.* Előadásokat tartottak még Doumerque tanár a »Protestánsok jogai* ról, telve tűzzel és lelkes honszerelemmel; továbbá különféle egyházi beszédeket tartottak Bois a mountaubani fakultás tanára és Couve párisi lelkész. Szó.esett még a normandia tartományi zsinat indítványán a nők választó jogairól azok előnyére az elárvult gyülekezetben. Végül megválasztották az »Állandó bizottság* tagjait, mely, a mint neve is sejteti, a zsinatok közti időben az egyetemes egyházat képviseli. Válás előtt a nagytemplomban istentisztelet volt, a kiváló alkalomhoz mérten nagyszámú résztvevőkkel. A szent beszédet a párisi lelkész Couve tartotta, utána urvaesoraosztás volt. Június 17-én este volt a bezáró gyűlés. A zsinat szépen dokumentálta az evangéliumi pártok egységét, összetartását. Szívből óhajtjuk francia testvéreinknek, hogy az evangélium továbbra is diadalról diadalra vezesse őket ama nagy problémáknak megoldásában, melyeket az élet egyeseknek és nemzeteknek elibe helyez, a melyeknek summája élet vagy halál. R. K. Z. Grotius.