Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

és tudjátok azt. hogy e szent helyet, melyben a Krisztus evangéliuma kizárólag és mindig édes magyar nyelvünkön hirdettetik, méltó díszében és alakjában fentartani kétszeres: vallásos és hazafiúi kötelességünk. Érezzük és teljesítsük is mindig e kötelességet, szeretett atyámfiai!. A korszellem elvilágiasodása. sőt megromlása ; ama régi ellenségnek, többé nem erőszakos, sőt sima, de épen oly öntudatos és folytonos támadásai, egyaránt kell hogy ösztönözzenek bennünket vigyázatra, összetartásra, református öntudatunk erősítésére; szóval egyházunk és vallásunk elvei és intézményei iránt, tántoríthatatlan hűségre és szeretetre. Kassai egyházunk és annak temploma századok óta világító- és őrtorony, hegyen épített város, mely az Ur Jézus szerint, nem rejtethetik el. (Máté 5. 14.) A kinek azért füle vagyon, hallja, a mit a lélek mond a gyülekezetnek: Ezt mondja ama Szent és Igaz (az Ur Jézus Krisztus): tudom a te dolgaidat ; imé, adtam te elődbe egy megnyílt ajtót, melyet senki be nem zárhat; mert vagyon valami jóság bernied és megtartottad az én beszédemet, meg sem tagadtad az én nevemet Imé, eljövök hamar; tartsd meg azt, a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat. (Jel. 3: 6., 7, 8., 11.) Ámen. Révész Kálmán. BELFÖLD. Pár szó az »Énekeljetek neki vigan« című cikkhez.* A »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« 29-ik számában »Református« értekezik egyházi énekeinkről s annak különösen hibás használatáról. A mily lelkesedéssel adózik — és méltán — nagytiszteletű Fejes István énekügyünk buzgó reformátorának: ép oly — mondhatnám — lelki undorral fordul ellene annak az éneklési módnak, melyet használ ref. egyházunk széles e hazában, csaknem kivétel nélkül. »Református* úrnak ebben teljesen igaza van; bizony énekelhetnénk szebben is s különösen elítélendőnek tartom a lassú, nagyon vontatott éneklést, mely egy művelt lelkületű egyénnek bizony nem nagy lelkiépülésére szolgál. Mint mondám: énekelhetnénk szebben is, de hát ennek sok az ellensége, melyet itt mind felsorolni felesleges idővesztegetés lenne. Elégnek tartom csak ezen egyről szólani — melyet >Ref.« űr említ — hogy t. i. ebben sok része van a kezdő, gyakorlatlan orgonistáknak is. — Aláírom ! Szabad legyen azonban megjegyeznem, miszerint lesz ez még rosszabbúl is. — Eddig is csak alig egy-két organista kerül ki a végző képezdészek közül; de mint lesz ez a jövőben, mikor a zenéért eddig lelkesülő növendék * Közöljük e cikket, mert fontosnak tartjuk ez elvek tisztázását, mielőtt az új énekeskönyv tényleges összeállítása megindulna. Fölkérjük munkatársainkat és lapunk barátait, hogy nézeteiket e tekintetben nyilvánítani kegyeskedjenek. Sserk. azt látja, hogy zeneművészete nem előnyére, de hátrányára van s hogy orgonistává létele épen azt eredményezi, hogy mint organista az ezzel járó fizetés után a tanítói nyugdíjba fel nem vétetik? Nagy a valószínűség, hogy ezután s ilyen méltatlan eljárás mellett még kevésbé lesznek ref. egyházunknak avatott orgonistái; legalább felekezeti képezdéinkből nem! E kis kitérés után visszatérhetek tárgyamhoz, vagyis a képzetlen organisták énekrontásához. Ismétlem, erre nézve egyetértek »Reform.« úrral, de ha ez áll: akkor áll az is, hogy egy szakképzett orgonista még a Sz. Nagy Károly-(nem József)-féle félkottás kaptafa mellett is elérheti azt az eredményt, melyet »Református« úr elérni kíván, hogy tudniillik: a szövegnek megfelelő módon énekelni, vagyis — azt hiszem ebben is egyetértünk — úgy kell a hangzókat éneklés közben is kiejteni, a mint azt rövidsége, vagy hosszúsága kívánja. Mert vájjon lehet-e nagyobb képtelenség az éneklésben, mint midőn egy rövid »i« hangzót egy fél hangjegynél is tovább hangoztat az énekes és megfordítva hosszú hangzót rövidnek. Ha ez áll, úgy kénytelen vagyok kijelenteni, miszerint a lapban közzétett 43-ik dicséret ily helytelenségek sorozata. Az egész ének minden sora hemzseg ily visszásságoktól. — Bocsásson meg »Református« úr, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha ez ének ily alakiában a javított énekeskönyv számára lenne így kiállítva: ezt nagy szerencsétlenségnek tartanám nem csak alaki feldolgozásánál, de előforduló nagyon hibás összhangosításánál is. — Feleslegesnek tartom a részletes boncolgatást, csak bele kell nézni a hangjegyzésbe s a szöveget összehasonlítva a hangjegyek értékével: állításom igazsága mindenkit meg fog győzni! Nagyon helyén valónak tartom itt még »Református« úr azon passzusáról megemlékezni, mely szól arról, hogy az énekügyibizottság szándékában van néhány szép dicséretet kihagyni énekeink közül. — Hogy énekügyi bizotttágunk e tekintetben mit szándékozik tenni: azt ő tudja, de sajnos tudnunk, hogy már eddig is kihagyta énekeskönyvünkből a 144-ik dicséretet, mely pedig egyike a legszebb zenei kompozícióknak. Ezt kihagyni kár volt, de nagy kár lenne szerintem a 25-ik dicséret melódiájának átalakítása is. Kár volna e szép éneket kiforgatni eredeti szépségéből. Valódi olasz zene. Vagy tán ép ez a baj?! Balogh László, zene-énektanár s organistakántor. KÜLMISSZIÓ. Missziói problémák. A ki a hittérítés ügyével nem foglalkozott elég behatóan, azt hinné, hogy az nagyon egyszerű dolog. Nem kell ahhoz egyéb, mint az Isten igéjének buzgó hirdetése. Kétségtelenül ez a legelső. De hogy Isten igéje hirdetése 64