Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

Az intézetnek volt az év végén 550 növendéke; valamennyi levizsgázott, és pedig: jelesen 51, jól 104, elégségesen 249, elégtelenül 146. —• Vallásra nézve: ev. ref. 258, ág. ev. 33, r. kath. 141, unit. 2, izr. 116. A jövő beiratás szeptember 1—8-ig lesz. Beiratáskor beiratásidíj s egyéb címen 8 frt 25 kr. s a félévi tandíj lizetendő. Az első félévi tandíj a helybeli egyházi adófizetőknél 14 frt, a többi ev. ref. és más keresztyén tanulókért 21 frt, izraelitákért 30 frt. A második félévi tandíj az említett minősítéssel 10, 15 és 20 frt. A javító vizsgák szeptember 1-én, a magánvizsgák 2-án lesznek. (Folyt, köv.) Alfa. TÁRCA. A kassai ev. ref. egyházban tartott ünnepi beszéd.* Ézs. LX. 17., 18., 20., 22. Ünneplő keresztyén gyülekezet! Száz évvel ezelőtt 1799. június hó 23-án, együtt volt a kassai református gyülekezet a vasárnapi istentiszteleten; nem a legelső ref. templom hatalmas boltivei alatt, mert hiszen az már sokkal régebben elvétetett őseinktől, — nem is e mostani templomunk falai között, mert hiszen ebben csak 1811. szeptember 12-én volt a legelső istentisztelet, hanem egybegyűlt a kassai kicsiny ref. gyülekezet ott, a szepsi-uti temetőben állt, rozzant és düledező fatemplomkában, melynek szélessége csak 6 és öl. hosszúsága 12 és 1

/2

öl vala. E szűk helyen azonban igen jol elfért a kicsiny gyülekezet, mely is akkor, a csecsemőket is számítva, öszszesen 206 lélekből állott. A papi székben és az Úrasztala körül, idegen, tekintélyes egyéniségek foglaltak helyet, élükön az akkor szuperintendensnek nevezett tiszáninneni püspök, Őri Fülep Gáborral, ki társaival együtt azért jelent meg a kassai ref. egyházban, hogy valamint a környékbeli egyházaknak, ugy ennek is szellemi és anyagi állapotát megvizsgálja, azt egy részletes jegyzőkönyvben a jövő számára megörökítse ; az érdemet elismerje, a hiányokra rámutasson és az Istennek itt egybegyűlt kicsiny seregét bölcseségével, tekintélyével, mindenek felett pedig az Úr igéjével erősítse és bátorítsa. Nagy és örvendetes nap volt ez, ünneplő ker. gyülekezet, a kassai maroknyi reformátusság életében ; ime, saját főemberei és kormányzói jöhettek el körükbe, hitöknek megerősítésére, bajaiknak megorvoslására; míg 28 évvel azelőtt, 1771. augusztus hó 4-én, az ellentábor főpapja, gróf Esterházy Károly egri püspök »vizitálta templomunkat és iskolánkat s a plébánián cenzúrázta az * Elmondatott 1899. június hó 25-én az 1799-ben tartott püspöki látogatás emlékére rendezett ünnepély alkalmávali istentiszteleten. A történeti vonatkozásaiban érdekes, megható, evangéliumi erőben hatalmas beszédet közreadjuk, mert úgy maga az alkalom kiválósága, mint a beszédé valóban megérdemlik azt. Sserk. akkori prédikátort«. Szomorú emléke a szomorú időknek, melyre csak az 1790. évben beállott hajnalhasadás hozta el a kedvezőbb fordulatot. Megjelentek tehát, most száz esztendeje, a régi dicsőségének szomorú romjai között tengődő kassai reformátusok körében, az egyházkerület vezére és megbízottai, hogy hirdetnék a szegényeknek az evangéliumot, a foglyoknak a szabadulást és a megkötözötteknek a tömlöcnek megnyitását, hogy hirdetnék az JJr jókedvének esztendejét. (Ezs. 61: 1. 2.) Nagy nap, nevezetes nap; teljesen méltó, hogy emlékét most, száz év elmultával f'elujítsuk s Isten hatalma és jósága iránti hálával megünnepeljük. Áttekintve az azóta lefolyt 100 év történetét, szeretett egyházunk akkori és mostani állapotát, úgy tetszik nekem, mintha teljesen betölt volna egyházunkon is a nagy próféta vigasztaló jövendölése : A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe ezüstöt hozok, a fákért rezet és a kövekért vasat. A kicsiny ezerre szaporodik és a kevés erös nemzetsegre. Én, az Ür, az ö idejében, nagy hamarsággal megmívelem ezt. Nem hallatik többé a te földeden ragadozás; pusztítás és rontás a te határidban és a szabadulást hivod kőfalaidnak és kapuidnak a dicséretet. A te napod nem megyen többé alá és a te holdad nem fogyatkozik el; meri az Úr lészen neked örökkévaló világosságod és a te keserűséged napjainak vége szakad. Vessünk azért, e szentigék vezetése mellett, egy futó pillantást egyházunk akkori és mostani állapotára s akkor meglátjuk, miként teljesedett be az Úr vigasztalása kassai református egyházunkon. I. E világ szerint kicsiny volt 100 évvel ezelőtt a kassai gyülekezet és elvettetett annak külső állapota. Szép kőtemplomától, nagy iskolájától, dús jövedelmet hajtó szőlőitől megfosztva, törvényes szabadságából a zaklatott vagy tűrt állapotba helyezve, valóságos tengéletet élt itt a maroknyi reformátusság, a régi sereg csekély maradéka, a régi dicsőség bús omladékain. Nem a belvárosban, de kint, a távoli külvároson, a halottak csöndes kertjében állt a kicsiny, rozzant, fatemplom, fa haranglábbal és szegényes iskolaépülettel környezve. Az egyház lelkészei igen rövid időközökben változtak, mert a számában és anyagi erejében egyaránt megfogyatkozott gyülekezet nem volt képes a lelkipásztornak csak annyi javadalmat is biztosítani, mely a megélhetés legszűkebbre mért igényeinek mefeleljen. Az egyház vagyona, csekély tőkepénzben és néhány köblös szántóföldben, alig hozott valami jövedelmet, úgy, hogy az egyházfentartás nagy terhe egészen a csekély számú s nagyrészt szűk anyagi viszonyok közt élő hívek vállaira nehezedett. Egy volt csak, mi az emlékezeten kivül a régi dicsőséget képviselte: a fejedelmi alapítók és jóltevők által ajándékozott s az üldöztetések viharaiból csodálatosan kimentett Úrasztali drága készletek gyűjteménye. A szorongató szükség azonban már ezekre is ráve-