Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

egy olyan kérdésben, a melyben valósággal a ref. egyház érdeke forog kockán, a logika vas kényszerét kell alkalmazni, s ha csakugyan szükségesnek tartjuk az egyházi megáldás kikérését, akkor ne féljünk beleharapni a savanyú almába. Igazat adunk mi is a cikkírónak abban, hogy a gyermekeik eligérése által hűtleneknek bizonyult egyháztagokkal éreztetni kell az egyháznak, Isten és a Jézus Krisztus által adott fegyelmi hatalmát; azonban ezt, egész szigorúságában csak azokkal szemben tartjuk alkalmazhatóknak, a kiknek megtartására, megelőzőleg már minden tőlünk telhetőt elkövettünk, Ám gondoskodjunk fegyelmi eszközökről ilyen esetekre, de vigyázzunk, hogy a mikor azokat alkalmazzuk, lelkiismeretünk s az illetők is ne vádolhassanak azzal, hogy kötelességeinket velők szemben nem teljesítettük! A Debreczeni Prot. Lapban »Református axiómák* cím alatt Erős Lajos ír erőteljesen és mély vallásos komolysággal a mostanában szokásba jött miniszteri ünnepstatuálásokról, a melyekben a kölcsönös vallási békét biztosító országos törvényekről s a prot. egyház alapelveiről való megfeledkezést lát. Épen azért azt ajánlja, hogy ha a miniszterek már nem tudnak ellenni ünnepstatuálások nélkül, akkor legalább azt tegyék meg, hogy a rendelkezés előtt kérdezzék meg a felől egyházunk vezetőit s hallgassák meg azok véleményét, mert különben az az eset áll elő, hogy a protestánsok, hitelvi okokból nem ünnepelhetvén, olyan színben tűnnek fel, mintha nem is volnának jó magyarok. — Véleményünk szerint ilyen, egyházilag is ünneplendő napok statuálására egyáltalán nincs szükség. Am rendeljék el a miniszterek a hivatalos ünneplést, de csak a saját hatáskörükben ; az egyházakat azonban ne utasítgassák és szólítgassák egyházilag való ünneplésre. Megérzik s megértik az egyházak miniszteri felhívás nélkül is, hogy mikor szükség ünnepelni, s intézkednek azok magok is, ha szükségét látják. Népmozgalmi adatok A budapesti ev. ref. egyházban a mult 1898. évben született 974 fiú, 948 leány, összesen 1812 gyermek. Meghalt 466 fi, 395 nő, összesen 861. Izraelita kereszteltetett 30. Egyházilag is megkötött házasság volt 434, s a vegyesházasok közül 150 pár kötött egyezséget a ref. egyház előnyére. Kitért 73, áttért 49. A gyülekezet természetes szaporodása 957. — A debreceni ev. ref. egyházban a mult évben összesen 1733 gyermek született; még pedig élve: törvényes fiú 732, leány 689, törvénytelen fiú 97, leány 102; halva: törvényes fiú 46, leány 44, törvénytelen fiú 15, leány 8. — Meghalt 1377 egyén, még pedig 681 férfi, 696 nő. Egybekelt tiszta pár 285, vegyes 53, összesen 338. Áttért más felekezetből 10 fi, 8 nő, együtt 18. Kitért más egyházba 5 fi, 20 nő, együtt 25. Szaporodás 349. A gyülekezet népessége 1898. végén 22.126 finemen, 22.630 nőnemen lévő, összesen 44.756. ISKOLA. Aranykönyv. József főherceg Ő 'Fensége az alcsuthi ev. ref. iskolába járó szegény tanulóknak, szám szerint 17-nek, 10 fiú és 7 leánygyermeknek teljes téli öltönyt ajándékozott csizmával együtt. A gyülekezet lelkésze, évenként össze szokta írni a szegény sorsú szülők mindennapi iskolaköteles gyermekeit, ezeknek névsorát terjeszti Ő Fensége elé, a ki legszivélyesebben szokott a szegénysorsú szülők gyermei téli ruházatjárói gondoskodni. Isten áldja meg érette. Fölhívás néhai Breznyik János selmeczbányai Igazgató Tanár úr egykori tanítványaihoz! Leborulunk a megdicsőültnek nagy szelleme előtt s fölhívunk Benneteket, az ő egykori tanítványait, hogy mindannyian, kik a hála nemes érzelmeivel viseltettek emléke iránt, siessetek iránta a kegyeletnek legszebb adóját leróvni! Hozzátok szólunk, kik bölcs vezetése alatt a tudományokat megszeretni Tőle tanultátok ; Hozzátok egykori tanítványaihoz intézzük fölhívásunkat, kik a selmeczi ev. Lyceumban a tudományok e fölkent, dicső bajnokától, a nagy Breznyik Jánostól tanultátok el mind azt. a mit az életnek köszönhettek, a ki Benneteket lelkületetekben műveltté, nemessé, igaz magyar honfiakká, s mint embereket, a szó nemes értelmében emberekké nevelt! Szükségtelen Őt, a megdicsőült nagy férfiút Előttetek újból és újból ismertetnünk, hiszen Előttetek él testben és lélekben egyaránt ismert nagy alakja ma is. Mit emlegetnők soha el nem évülhető halhatatlan érdemeit, melyek köztudomásúak, hiszen minden ténye lelke nagyságát, szive mérhetetlen jóságát jellemezte. — Az a nemes, az a jóságos szív nyilatkozik meg végintézkedésében is, midőn, a mit szigorúan követketkezetes gazdálkodásával szerzett, földi javait, az ő szerelmetes jegyesének, a selmeczi ev, Lyceumnak hagyományozta s nem borulsz-e le lelkülete nagysága előtt, midőn azt mondja: »fáztam éheztem egykor eleget, hagyatékom egy részéből a szegény, de szorgalmas tanulónak kell enni adni, hogy ne éhezzék ; föl kell ruházni, hogy ne fázzék!« Mily gyöngéd, mily közvetlenségében hatalmas megnyilatkozása ez lelkülete fönségének! E nemes nagy léleknek földi maradványai ott nyugosznak a selmeczi temetőben. A dunáninneni egyházkerületnek folyó évi szeptember 7—8-án megtartott évi rendes közgyűlésén jelentette a selmeczbányai ev. Lyceumnak ez időszerinti igazgatója Jezsovits Károly tanár úr, hogy a Lyceum kormányzó tanácsa 1000 irtot szavazott meg a megdicsőültnek síremlékére. Egykori Tanuló Társak! Mi alúlirottak, kik a folyó évi pozsonyi egyházkerületi gyűlésen jelen voltunk s kik az ott történtekről hallottunk, a hivatkozott igazgatói jelentésnek felolvasás után, Breznyik János varázserővel bíró nevének említésére önkényt és egyhangúlag elhatároztuk, hogy megboldogult Igazgatónknak síremléket egyedül mi, csakis mi, egykori tanítványai emelhetjük fel! És halljuk feleletként lelkesült kiáltástokat Hazánk minden irányából: »Fel fogjuk emelni!* Annak felemelése csakis a mi kegyeletteljes kötelességünk ; hozzuk