Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

szágban, az evangéliumit ellenben csak alattvalónak? A birodalmi hatalom politikai nagy hatalomnak tekinti a római egyházat, mig az evangéliumit alig veszi figyelembe. S jól mondja Kohl, hogy a partikuláris törvényhozás határo zatlansága és egyenlőtlenségében kizárólag a római egyháznak van haszna Poroszországban, a hol t. i. a polgári törvénykönyv a pápa által inspirált centrumpártra való tekintettel emancipálta magát a vallási és felekezetközi ügyek elintézésétől, és azokat kizárólag a partikuláris törvényhozás terére utalta. Nem volt nevezete sen oly egyházi központi instantia, mely a pápai Canisius-bulla szidalmazásait a reformációra, vagy annak idején a pápai infallibilitás dogmáját visszautasította volna. S ma is szükség volna állást foglalni azokkal az ultramontán doktrínákkal szemben, a melyekkel sem egy független német állam, sem pedig egy egyenjogú ev. egyház soha meg nem békülhet. Szükséges volna nevezetesen úgy német állami, mint ev. prot. szempontból erélyesen protestálni a redemptoristák visszatérése, a jezsuita törvény eltörlése, a római rendek beözönlése, a prot. konvertiták újrakeresztelése, a vegyes házasságok megítélése s a gyermekek elrablása ellen az egész vonalon. Röviden : a régi corpus evangelicorum az új német birodalomban ugyan többé vissza nem állítható, mivel a felekezeti ellentétek többé nem a birodalmi rendekre tartoznak. A német ev. egyházi jogok és érdekek egységes képviseletére azonban, vagyis oly központi orgánumra, mely a felekezetközi törvényhozás és igazgatás dolgaiban a birodalmi és állami hatóságokkal szemben az ev. egyháznak jogosult érdekeit hathatósan képviselné, ma ép oly égető szükség van, mint bármikor a 30 éves háború óta. Hogy a német ev. egyháznak ez az egységes szervezete és képviselete milyen természetű legyen, erre nézve Beyschlag csak az elvi jelentőségű főbb dolgokra szorítkozik. Ez az »ev. Bundesrath« ugyanis nem állhat csupán, mint az eisenachi konferencia, az egyházkormányzatok képviselőiből, sem pedig, mint Lechler akarta, a kultuszminiszterektől, hanem kiválóan, mint Kohl hangsúlyozza, a tartományi gyülekezetek és zsinatok szabadon választott bizalmi férfiaiból. A legnagyobb német tartományegyház kormányzati képviseletét, tehát a porosz tartományegyházat, a mit egyúttal a német ev. császár képviseletét megilletné az elnöklés joga, míg egyebekben az összes tartományegyházak képviselőiből alakult ez a német ev. »Bundesrath« vagy »birodalmi zsinat« (a név itt másodrendű) egyrészt kormányzati és képviseleti, másrészt pedig törvényhozó ós tanácskozó jellegű feladatok megoldására volna hivatva főleg felekezetközi ügyekben az ev. hitvallás szabadságának legkisebb érintése nélkül. És pedig a német ev. »Kirchenbund« a tartományegyházak kiváló férfiaiból volna mielőbb megalakítandó, a melyre vonatkozólag már Bichter, Lechler és Kahl fejtegetéseiben is igen becses adalékokkal találkozunk. Tehát Nemetországban az egyházi unió létesítésére törekesznek az egész vonalon. Mi is szorgalmaztuk annak idején több izben is az egyháztársadalmi ós kormányzati uniót, örömmel munkáltuk Debrecenben a tanári uniót, s volna is ma egyházirodalmi uniónk Magyarországon a »Prot. Irodalmi Társaságcc-ban. De ezzel igen fájdalmas térre mentünk át, s attól tartunk, hogy néhány elvtársunkat kivéve az uniói gondolatokkal, a melyeknek pedig a hitvallásokat nivelláló dogmatikai unióhoz semmi közük, maholnap — sajnos — egyedül állunk ! Talán a németek példáján fogunk többet okulni ós tanulni. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. Iskolai órtesító'k. (Folytatás.) A miskolci ev. ref. főgimnázium. Szerkesztette dr. Kovács Gábor igazgató. — Bevezetésül az igazgató irta meg az iskola új épületének történetét és Kónya Ferenc tanárnak emlékezetét. Azután Kiss Lajosnak »A képzőművészetek kifejlődése Bajorországban« című értekezése van közölve. A tanárkarban van 1 igazgató. 12 rendes, 1 helyettes tanár, 1 tornatanár és 3 hitoktató; rendkívüli tárgyak tanításával foglalkozott 2 tanár. A tanárok irodalmi működéséről nincsenek az értesítőben adatok. Az iskola szertárai, úgy látszik, szépen szaporodtak ; kár, hogy az állománynak és értéknek kimutatásai hiányosak. Volt az iskolának Kazincy önképzőköre, énekkara, zenekara, olvasó- és szakegylete, végre segélyegyesülete, mely utóbbinak 260"82 frt vagyona és 102'04 frt segélykiadása volt, ezenkívül 21 tanulónak kölcsönzött az egyesület 114 darab iskolakönyvet. Ösztöndíjul és segélyül sok tanuló kapott kisebb összegeket, a tápintézet jótéteményét pedig 6 tanuló élvezte, a kik kaptak élelmezést, mely célra a tápintézet 461 forint 60 kr. segélyt adott. A tanulók száma volt a két 1. osztályban 84, a VlIJ-ban 28, az I—VIII., összesen 9 osztályban 411. Érettségi vizsgálatra jelentkeztek 51-en, kik közül jeles lett 2, megbukott 15 tanuló. A beiratási díj 5 frt, a tandíj az alsó négy osztályban 22 frt, a felső négy osztályban pedig 32 frt. A kúnszentmiklósi ev. ref. gimnázium »ErtesítŐ«-jét szerkesztette Szikszay Gusztáv igazgató és bevezetésében eszámol az adatokkal is. E szerint Bernáth Lajos h. tanár