Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

Zsilinszky Endrének bizony nincs igaza, ha azt hiszi, hogy ezen »egyenjogú anyagi helyzettel « lehet segíteni. Ha papjaink ma, a mikor reá voltak utalva keveset törődtek a néppel, hogyan törődnének vele akkor, a midőn elérkezik az a boldog állapot, a mikor az adóhivatal minden hó elején kiadja hiány nélkül fizetésüket. Protestáns egyházainkat a nagy vívmányokul oda állított egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta az aggodalom, szorongás, sőt nem egy esetben a lemondás szellője járja át. Sokat beszélünk reformokról ós pedig főleg materialis dolgokban. Kevesebben hajlandók az aktiv természetű és nem lankadó munkára a szellemi és erkölcsi téren. Pedig nem kétség, hogy a megváltást csakis ez úton érhetjük el. Egyházunknak, főleg egyházunk papjainak bele kell nyúlni a társadalmi problémák közé is és arra törekedni, hogy azok keresztyéni értelemben oldassanak meg. Különben elvész a talaj lábunk alól. Bernát István. A rabszolgaság intézményének eredete és történeti fejlődése. George Bancroft >History of the United States* című könyvéből. (Folytatás és vége.) A spanyol kormány megpróbálta elpalástolgatni a bűncselekményt az által, hogy megtiltotta oly néger rabszolgák behozatalát, a kik már családuknál neveltettek fel1

ós csakis azoknak engedte meg a Nyugat-Indiába való szállítasát, a kikről tudva volt, hogy a keresztyén hitben nyertek oktatást, — amaz ürügy alatt, hogy ezek segédkezhetnek a hitben nemzetek megtérítésében. De a hiábavaló ürügygyei nemsokára fel kellett hagyni ; mert hát a keresztyónsógbe vetett hit büntettessék örökös szolgasággal a gyarmatokon? És vájjon a vevő utána nézne-e lelkiismeretesen a munkásai születési helyének ós neveltetésének ? Azonkívül, a cukortermesztés most sikeresen megkezdődött; s a rabszolgaságnak már egybeállított rendszerét nem sokáig tartoztatták vissza az uralomra levő férfiak kétsógeskedései. Maga Ferdinánd király ötven rabszolgát küldött Sevillából, hogy az ércbányákban dolgozzanak ; ós mivel az volt a vélemény, hogy egy néger négy indiánnak megfelelő munkát képes végezni, a közvetlen rabszolga-kereskedést Guinea és Hispaniola között egy királyi rendelet 2

szabta meg s ezt ismételt randszabályok határozottan szentesítették.a

Nem természetes 1 Herrera, VI. k., XX. tej. * Herrera IX., 5-ik fej. 8 Irving: Columbus III. 372. dolog volt-e tehát, hogy Y. Károly, ez az ifjúsága teljében levő, kapzsi udvaroncoktól, körülvett uralkodó, készségesen engedélyt adhatott a Flemingeknek arra, hogy négereket szállítsanak át a gyarmatokra? A jóindultú Las Casas, a ki latta az új világ szülött lakóit, — miként a harmatot — eltünedezni a spanyolok kegyetlenkedései elől, a ki az indiaiak iránt érezte mindazt, a mit csak lángoló kegyesség s a legtisztább hittérítői buzgalom sugallhat s a ki látta az afrikait törhetetlen testi épségben1

virulni Hispaniola égboltjai alatt: — viszatérve Amerikából, hogy védelmezze a gyönge indiánok ügyét, ugyanabban az esztendőben, mely szemtanuja volt a németországi reformáció pitymallásának, javaslatba hozta azt az utat ós módot,2

mely szerint négerek ezutánra is alkalmaztassanak ama nagyon erős testi munkák teljesítésére, melyeket egyedül ők képesek elismerni. A Flemingek kapzsisága mohón megragadta az ajánlott eszközt; a sevillai kereskedelmi minisztériumról tudakozódtak, hogy hány rabszolga lenne szükséges. Fölmerült az az indítvány, hogy négy rabszolga engedtessék minden spanyol emigráns részére ; jól meghányt-vetett számítás szerint a szükséges létszámot négyezerre becsülték. Ugyanabban az esztendendőben, a melyben V. Károly egy hatalmas expedíció ólén Tunisz ellen vitorlázott, hogy megfékezze a barbár államok tengeri rablásait ós felszabadítsa a keresztyén rabszolgákat Afrikában : — nyilt törvényes szentesítést adott az afrikai rabszolga kereskedésre. A mórok vétkeiért a négereken állottak bosszút ; s annak nyolc éven át tartó monopoliumát,hogy évente négyezer rabszolga szállíttassók Nyugat-Indiába: hamarosan magához kaparította La Bresa)

a spanyol udvarnak egy kedvence, s aztán eladatott a genuaiaknak, kik hajórakományaikat a portugáloktól vásárolták. Egy későbbi korszakban lesz alkalmunk megfigyelni egy, eme jövedelmező monopoliumra vonatkozó egyezményt, a mely önálló részét képezi egy európai kongresszuson megállapított bókeegyezmónynek ; tanúskodni fog e mellett Európa legszabadabb államának uralkodója, a ki monopoliumi jövedelmének egy negyedrészét kötötte ki magának ; ós elénk tárja majd ama monopolium benső kapcsolatát azzal a háborúval, mely első volt az Amerika felszabadítását célzó háborúk sorozatában. Ekként tehát egy elhamarkodott jóakarat, az igazságra való 1 Irving : Columbus. III. 370, 371. 2 Irving: Columbus, III. 367—378. — Navarette : Introduccion LVI1I., L1X. old. Herrera II., XX. fej. — Robertson: Hist. of. America III. — Gregoire. Apologie de B. Las Casas. in Mem de l'Inst. Nat. An. VIII. — Verplanck, in N. Y. Hist. Coll. III. 49-53 és 103-105 11. 3 Herrera, II., XX. fej.