Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-23 / 30. szám

Egyházi értekezleteket tartottak május, június és július havában sűrű egymásutánban ez idén is mindefelé Németországban. Igv a kiéli evang. szociális kongresszuson Kaftan berlini tanár az ev. egyháznak a szociális kérdéshez való viszonyáról, Paulsr

n tanár pedig a műveltség ideáljának változásáról értekezett a szociális mozgalommal való szerves összefüggésében. A kongresszust igen tekintélyes tudós emberek látogatták, és az azon behatóbban megvitatott elméleti és gyakorlati kérdések igen magas színvonalon állottak. — Továbbá a szászországi >egyházi és lelkészi értekezlet« június hó 5. és 6-ik napján Meissenben ülésezett, a melyen annak 30 éven át volt elnöke: Fricke lipcsei egyetemi theol. professzor s a Gusztáv-Adolf egylet központi elnöke állásától megvált s helyébe Bietschel lipcsei tbeol. tanár választatott. Előadást tartott Gurlitt drezdai tanár az egvbázi műemlékek megőrzéséről és helyreállításáról, és kifejtette azt a gondolatot, hogy azok megszerzésénél nem annyira az izlés, mint inkább a helyi egyháztörténeti érdek a fődolog. Nem csak a szépet, hanem a vallásos kegyelettel megalkottat kell igyekeznünk megtartani. — A másik napon Hartung lipcsei lelkész a felekezetiségnek a nemzetiséghez való viszonyáról értekezett és tiltakozolt az ellen, mintha a protestántizmus »a germán keresztyénséggel,« a lutherizmus pedig »a német hittel« volna azonos — bár másrészt ő is elismerni volt kénytelen, hogy Luther reformációja alapján a német nép lett a protestantizmus hordozója. Hogy vájjon a német pápások valóban német hazafiaknak tekintendők-e, az más kérdés, Különösen Löber főegyházi tanácsos fejtette ki bővebben az utóbbi gondolatot. — Végül a lipcsei misszió is e tavaszon tartotta szokásos évi ünnepi közgyűlését Lipcsében, a melyen az ő áldásos munkásságáról és anyagi viszonyairól folyt a tanácskozás. Az 1898. évről szóló jelentésből megtudjuk, hogy a miszszióra szóló adományok összege 424 ezer márkát tesz, a melylyel szemben az évi kiadás a 460 ezer márkát haladta meg. Az indiai és az afrikai misszió-területek munkássága volt a közgyűlés főtárgya. Főleg az indiai misszió területein élénk ev. keresztyén élet észlelhető, a melynek iskolái és a trankebári szeminárium kiváló elismerést érdemelnek. A tanulók száma 6754, a benszülött misszionáriusok ki képzésére szolgáló seminárium tagjainak száma 7. — Ezeket olvasva elszorúl az ember szive a mi elmaradottságunk felett. A gyakorlati élet és megélhetés ezer meg ezer baja fogva tartja a mi papságunkat, a melyen a kongruatörvény is csak részben fog segíthetni. Pedig a lelkészi értekezletek üdvös organumai a vallásos egyházi, és tudományos theologiai irodalmi élet föllendülésének. így hát várjuk a jövőben a legjobbat! A nagypéntek megünneplésének a kérdése végre megoldást nyert Poroszországban. Úgy a képviselőház, mint az urak háza az evang. keresztyénség e legnagyobb ünnepét »általános polgári ünnepnek« deklarálta, de »a tömegesebb kath. vidékekre való tekintettel egyúttal annak mint munkanapnak való megítélését* is megengedte. i ........ Poroszország tehát két mértékkel mér. »Általános ünnepnapnak* jelzi a nagypénteket, és mégis »munkanapnak* kivánja azt tekinteni a kath. vidékeken. S csodálatos, hogy ezt a kettős jogi felfogást, mely bizonyára a centrumpártnak akart kedvezni, maga a kultuszminiszter képviselte leginkább. Ez is egyik neme a mai porosz egyházpolitikának, mely lépten-nyomon kedvez Kómának és vak eszközének: a német ultramontanizmusnak. Berlin városának mai templomhiánya most sincs közelebb a megoldáshoz. Mirhach háró, főudvarmester áll az élén annak a templomépítési egyesületnek, mely e hiányon segíteni törekszik. E hiány az utolsó 18 év alatt csak növekedett. Míg ugyan 1880-ban csak 15 gyülekezetben esett 25 főre egy hely a templomban, addig ma 26 gyülekezetben jut estik 25 emberre egy hely a templomban, s míg 1880-ban csak 17 gyülekezetben 10 ezer lélekre jut egy lelkész, addig ma 29 gyülekezetben ilyenek az állapotok. A városi szinődus legújabb jelentése szerint Berlin. Schöneberg és Charlottenburg 1.743,972 lelket számláló prot, lakosságának legalább 87 protestáns templomra volna szüksége, holott ma csak 52 prot. temploma van a német fővárosnak. Nevezett egyesület egy 8 milliós kölcsön segítségével még 17 teleknek megszerzésére és ugyanannyi templomnak fölépítésére törekszik. Azzal i§ vádolják az 1892 óta fennálló templomépítési egyesületet, hogy kevésbé a gyakorlati egyházi, mint inkább az est hetikai érdekekre van tekintettel templomépítési munkálkodásában, sőt Beyschlag is megengedi, hogy ez egyesület újabban kizárólag a Vilmos császár emléktemplom díszítésére fordította erejét s így a berlini templomszükséglet kérdése háttérbe szorult. így nem rég 747 ezer márka évi bevételéből 270 ezret kizárólag az em'éktemplom díszítésére fordított. Annyi bizonyos, hogy első sorban nem monumentális emléktemplomok építése, hanem a templomhiány lehető megoldására van szükségé Berlinnek, s erre kellene törekedni a templomépítési egyesületnek is. Hiszen Berlin és a protestántizmus szoros összefüggésben van egymással Németországban. XIII. Leó pápa újból encyklikát bocsátott közre. »Urbi et orbi* elrendeli, hogy az 1899. karácsony ünnepétől 1900. karácsonyáig terjedő jubileumi évben bűneikért teljes búcsú biztosíttassék azoknak, kik a római főbb templomokat látogatják. Hát ez régi dolog. A jubileumi évek története az egyháztörténetből eléggé ismeretes. De új dolog a csalatkozhatatlan pápa szájából annak a különös kegyelemakaratnak a kinyilatkoztatása, a melyet állítólag Krisztus urunk Róma számára biztosított. »J. Krisztus — úgymond az encyklika — egyedül Róma városát választotta annak a helynek, hol örök időkre álljon fel az ő helytartójának trónusa, s a hol égi tanának a fényét, lelkiismeretesen és hamisíthatatlanul őrzik s az egész földkerekségre árasztják, a miért is a Krisztustól szakad el az, a ki a római hittől szakad el.* Ezt olvasva, önkéntelenül az a kérdés merül föl, hogy honnan vette a pápa e kijelentedét? Talán csak nem Jézusnak Pilátus előtt tett ama kijelentéséből, a mely szerint »az Ő országa nem e világból való« ? Vagy talán Péternek tett ama