Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Az alapítványra szánt adományokat augusztus 31-ig Szekér Endrének lehet elküldeni Halasra. * A pálinka és a közerkölcsök. Magyarország népessége 1890-ben 17.614.308 lelket tett ki. Társadalmunk átlag évenként 175.000,000 frtot költ el szeszes italra s az Összes szeszes italokból 1894-ben átlag egy fejre 52 liter jutott, még pedig bor 23 8 liter, sör 14 liter és 5 liter tiszta alkohol, a mi megfelel 14 liter közönséges krumplipálinkának. Ehhez járul nagy mennyiségben a háziasszonyok által készített, de nem ellenőrizett különböző gyümölcspálinka. A társadatom fent jelzett fogyasztásával szemben, az állami kiadások 1897-ben 475.269,870 frtot tettek ki, ebből a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egész budgetje 12.146,322 frt melyből elemi népiskolákra az állam 2.273,036 frtot ad ki. Még 30 év előtt népünk lényegileg kitűnő borfogyasztó nép volt; úgy, hogy a pálinkafogyasztás csakis a nembortermelő vidékekre szorítkozott. Ma azonban siralmas képet nyújtanak a tiszta magyarság által lakott vidékek is, mert a fillokszéra elpusztítván a szőlőtőkét, a bor drágasága miatt, különösen a szegényebb munkásosztályok csakis a pálinka fogyasztására szorítkoznak. A veszedelmes krumplipálinka ma már általánosan pusztít s ha e veszedelemnek mihamarább gátot nem vetünk, népünk morális és fizikai degenerációja folyton növekedni fog. A morális degenerációt mutatják egyébként a következő adatok: Csupán büntettek és vétségek miatt a magyar birodalomban elitéltek száma: 1891-ben 81,195 és 1897-ben 95.660. Ezek közül testi sértésért 1891-ben 22,053 és 1897-ben 25,880. A kihágások miatt Horvát-Szlavonország kivételével elitéltek száma 1891-ben 262,207, 1897-ben 348.841 Ezekből ismét csupán a közrend és közszemérem ellen, vagyis záróóra megsértése, verekedés az utcán vagy nyilvános helyen, nem engedélyezett előadások megtartása, prostitúció, részegség, állatkínzás miatt elitéltek száma: 1891-ben 19,205 és 1897-ben 40,366. Ha még tekintetbe veszszük, hogy nálunk a részeg emberek, különösen vidéken, csak ritkán kerülnek bíró elibe, az erkölcsi eldurvulás sötét képe tisztán áll előttünk, melyet még inkább növel Horvát-Szlavonország példája, hol 1867-ben kihágások miatt a királyi járásbíróságok által elitéltek száma: 36,353, holott az országnak népessége 2.112,431 lélek. * A Lipcsében megjelenő »Chronik Christlicher Welt« című lap érdekes és bő ismertetést közöl a Prot. Irodalmi Társaságról. Leirja annak legutóbbi ülését. Ismerteti a társaság célját, törekvéseit. Megemlékezik még a társulati kiadványokról is s azok szerzőiről, szerkesztőiről. Elsorolja a társaság tiszti karát. Az egész cikkecske nemcsak hogy nagy szimpathiával, de nagy alapossággal is van megirva, jeléül annak, hogy külföldi testvéreink mind jobb és jobb ismereteket szereznek rólunk maguknak. * A romanizmus-hanyatlás, a protestáns-haladás, úgy látszik, olyan jelszóvá lett, mely mind mélyebben vésődik az európai népek lelkiismeretébe. A tudós Jean Réville így inté a napokban francia honfitársait: »A mai világban, mely népek a szabad népek, azok, a kiknél a szabadelvű intézmények nemcsak a papíron vannak meg, hanem valósággal megvannak, a melyek képesek az önkormányzatra ? Mely népek azok, a kik között virágzik az egyéni kezdeményezés és a melyek gyors léptekkel haladnak a világ meghódításában ? Ezek : Anglia, Németország, — miután megvált a kath. Habsburg-háztól és a protestáns északot követi, — az Egyesült-Államok, Ausztrália, Dél-Afrika. Ezeké a jövő. Velők szemben mely népek azok, a kik gazdag segédforrásaik és csodálatos faji sajátságaik dacára tengődnek, hanyatlanak, vagy legalább is képtelenek a bennök rejlő erőt és élet-tevékenységet teljesen kifejteni? Ezek: Spanyolország, Portugália, a Dél-Amerikai köztársaságok. Mint francia ember remegek hazámért, midőn hallom, — még pedig nem épen jelentéktelen emberektől. — hogy Franciaország jövőjét felo'dhatatlanul kell a katholicizmus jövőjéhez csatolnunk, az az a római katholicizmushoz, a syllabus katolicizmusához, tehát sorsunkat gyarló lemondással egy külföldi emberi tekintély kezébe tegyük le. Vak és süket az, a ki nem látja, nem hallja, nem érti meg a tanítást, melyet az újabb idők történelme nyújt nekünk!« A világ ma szokatlanul éles érzéket mutat az eredmények iránt. Ez eredmények pedig halálos Ítéletet jelentenek Rómára nézve. Úgy látszik, egész Európában csendben készül valami, a mi az ultramontanizmust alapjaiban rázza meg. (Cs.) * Az új szombatosok. A vallásos visszafejlődésnek egy bizonyos nemét Erdély mutatta föl eddig, most azonban párja akadt Oroszországban. A molokánok részben a quekkerekhez, részben a presbitáriánokhoz hasonló felekezetéből vált ki ez a * Szubboiniki *-nék, az az orosz Szubbota (Szombat) szótól elnevezett zsidóskodó felekezet. Az új-testamentumot, ezek is elvetik. Az ó-testamentumot eredeti héber nyelven olvassák. A zsinagógákba járnak. A talmudnak egyenlő becset tulajdonítanak az ó-testamentummal. Egy részük azonban a pentateuchon kívül minden egyéb irást elvet. A molokánok nagyobb részét az a judaizáló irány elkeserítette azért a baptistákhoz csatlakoztak. S falvaikból fölkerekedve, más videkekre, főleg Baku tartományba költöznek (Cs.) * Mértékletesség Amerikában. Az Egyesült-Államok vezetősége legutóbb eltiltotta, hogy hadihajón, hadi kikötőben, a tengerészeti köztanyák közelében szeszes italt áruljanak. * Az ultramontán szemüveg jeles műszer. Ezen keresztül nézve a történelmi események egészen másképen tűnnek föl, mint a hogy a balga oknyomozó történészek tanítják. A ki csak kezébe vesz egy katholikus művet, készen lehet, hogy abban igen fura történelmi felfogásra fog találni. De ilyen párját ritkító vakmerő állítást ritkán olvashatni, mint a milyet a Civilta C/ittolica utóbbi száma jónak látott világnak ereszteni. Ez a pápás orgánum arrói biztosítja olvasóit, hogy : »A tudományt első sorban képviselő férfiak között mindig voltak a szentszék iránt hű és lojális katholikusok. A művészet és a tudomány birodalmában semmi, vagy csak igen csekély mozzanat van, a mit ne az egyház iránt odaadó buzgóságú tudós katholikusoknak kellene köszönnünk.« Pedig hát a dolog úgy áll, hogy az e fajta tudós férafiknak »épen semmit, vagy csak igen keveset köszönhetünk«. (Cs.)