Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Itiaclrí-liivata) : Hornyánszky Viktor leön yvkereshedése (Akadémia bérháza), hová nz clőfiz, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. El<f fizetési Ara : Félévre: t frt 50 kr; egész évre-: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. A terménybeli adónemek kérdéséhez. Az egyházi adózás rendezése noha már néhány óv óta foglalkoztatj a az egyetemes egyház gondolkozó köreit, de mégis csak egy-két főelv az, a mi e részben tisztázottnak mondható, míg másfelől csakugyan vannak oly kérdések, mikre nézve még eddig eltérők, sőt közbe-közbe ellentmondók a vélemények. Tisztázott s már valósulásba menő elv az, hogy a kisebb hitközségek tagjainak aránytalanul súlyos adóterheit könnyíteni kell; hogy eme könnyítés folytán származó hiány más úton pótolandó; hogy az adózás, ha egészen nem is, de legalább nagy részben vagyoni erőre legyen fektetve. Közóhajnak mondható a belhivatalnokok fizetésének fixumban leendő megállapítása ; a szolgálmányfóle járandóságoknak — milyenek a földmivelósi munkák, fuvarok, fafelvágás stb. — megszüntetése. Több ide tartozó leszüremlett elvet hamarjában nem is tudnók mondani. Ellenben még mindig függő kórdós az, hogy például az aránytalanságok egyenlítése központi adókezelós útján véglegesíttessék-e (a mi talán legtermészetesebb út volna), vagy pedig valami másféle módon ? Hogy a földbirtok meghagyandó-e a belhivatalnokok kezelése alatt, vagy pedig azt a gyülekezetek vennék át, kik aztán ennek jövedelméből a hivatalnokoknak a megfelelő értéket fizetnék ; hogy a terményekben való aclózhatás elve tovább is fentartassók-e, vagy pedig tisztán készpénzbeli adózás és konvenció állapíttassák meg. En most épen ez utóbbival, a termónybeli fizetésmód kérdésével kívánok foglalkozni, még peclig abból a két szempontból, a miből e fizetésmódot több — eddig hailott — hangok törlendőnek véleményezték, t. i. a célszerűség és korszerűség szempontjából. Megjegyzem azonban, hogy a termónybeli fizetósmód pro et contra vitatásának csak azon esetre lehet értelme, ha az adózás a zsinaton majd központosítva nem lesz; míg ellenben ha az az egyenlő adókulcs alkalmazásával központosítva lenne — a mire különben sajnosan kevés kilátás van — már akkor ezt a törvényhozás csakis készpénzbeli adózásra fektethetné; a termónybeli adózás ós fizetés pedig ezzel magától elesnék. A mi már a szóban levő dolog célszerűségi szempontját illeti: azt ugyan tagadni nem lehet, hogy a termónybeli szolgáltatás felett a tisztán pénzbelinek a lelkész és a tanító részére sok jó előnye van. Termónyfélékből az adózók adhatnak silány vagy romlott minőséget, a mi legtöbbnyire boszankodásra, békétlenségre vezet, míg a készpénzfizetésnél ez az eshetőség nem forog fenn. A terményeket az átvétel után tovább is gondozni, majd értékesíteni kell; a pénz a romlástól nem félthető kész érték. Amannak beszedése sokkal több készülettel jár, mintemezé; amannak nagy helyiség kell, emez kis helyen elfér. Ellenben a termónybeli fizetést a pénzbeli felett alig látszik egyéb ajánlani, minthogy a hívek amazt emennél könnyebben fizetik. Van azonban a két adónemnek, úgy az egyiknek, mint a másiknak egy olyan sajátsága, a mit még eddig a hozzászólók — legalább tudtommal — nem vettek figyelembe. És ez abban áll, hogy mind a pénz, mind a termények értéke az időviszonyok szerint ingadozásnak van kitéve, még pedig olyan ingadozásnak, melyben a kétféle adónem értéke egymást fordított arányban határozza. Mikor a terményekből, különösen a világpiaci terményekből szűkön van, akkor ebből a kevésért is sok pénz kell, akkor nagy értéke van a terménynek, kevés pedig a pénznek ; akkor nem az az Ínséges hivatalnok, a kinek a fixum terményei majcl valahogy mégis csak bejönnek, hozzá még a konvenciós földjén is teremhet, hanem az a hivatalnok áll szemben a paizsos férfiúval, a kinek a fixum készpénzfizetéséből most két annyi kell az élelemért,