Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

talált még magán az ígéret-földén is, a Siloa partjain, közel az isteni kinyilatkoztatások helyeihez. A héber atya szolgaságra kárhoztathatta leányát; a felszabadított rabszolga felesége, gyermekei és utódai megmaradtak az úr és örökösei birtokában; és ha egy rabszolgát, akár halálosan sebesítette meg a főnöke, akár csak úgy, hogy egy napig volt beteg a szenvedett bántalomtól: a tulajdonos büntetlen maradt, mert a rabszolga az ő főnökénék vagyonát képezte. Sőt valószínű az is, hogy egy későbbi időszakban a féríi családja el is adhatta azt adósságainak a törlesztésére.1 A Palesztinával határos tartományoknál egyformán közös intézmény volt a szolgaság; és Babylonhoz hasonlóan Tyrus, Phoeniciának legrégibb és leghírnevesebb kereskedővárosa is nyilt piacot képezett »rab-emberek« számára.2 Már a scythák életbe léptették a rabszolgaság intézményét az ismeretlen észak síkságain és erdőségeiben. A rabszolgaság intézménye régibb Görögország hagyományainál. Achilles haragja egy rabszolganő fölötti perpatvar miatt tört ki ; a görög hölgyeknek egész sereg szolga-kisérőjük volt; a Trója előtt harcoló hősök ki-kitértek a a szomszédos falvakba és városokba, hogy ezeknek lakóit rabszolgáikká tegyék. Görög tengeri rablók, — a barbár kalózok mintájára szertebarangolván emberkeresésük közben, — vetették meg a görög kereskedelem alapjait; minden egyes kereskedőváros rabszolga-piac volt; és a tengerparthoz közel fekvő minden helység veszélyben forgott az ember-vadászok miatt.3

A görögök minden mást rabszolgájukká tettek. A Homér nyelve volt a heloták anyanyelve ; a görög város, mely hadat indított a szomszéd város ellen, a foglyait úgy tekintette,4

mint nyereség forrásait: a macedón hős saj át fajtája- és nyelvbeli férfiakat adott el reménytelen rabszolgaságba. Az általános szabad munka eszméje még nem nyert polgárjogot. Aristoteles írta azt, hogy az egész emberi nem egytestvér; s mégis az egyenjogúsítás gondolata soha sem tört elő kiváló éleselméjeből A rabszolgaság intézménye minden görög köztársaságban elengedhetetlen kellék volt. A szolgaság nagymérvű kiterjesztése Róma tartományainak területén, aztán a római jog jelentékeny szigorúsága a rabszolgákkal szemben — hozzájárultak ahoz, hogy a római közjólét bukását siettessék. Ama hatalom, melynél fogva 1 Exodus XXI. 4, 5, 6, 7, v. — Máté XVIII. '25. v. 2 Ezekiel XXVII. 13. — János: Jelenjek könyve XVII. 13. 3 Thukydides 1. k. V. lej. * Aristoteles Politikája I. k. 11. tej. az atya eladhatta gyermekeit, a hitelező eladhatta fizetni nem tudó adósát, a győztes katona foglyát: az intézmény befolyását bevitte minden római család keblébe, minden szerződés föltételei közé s minden oly szerencsétlen ország szivébe, a melybe a római sas vágta be a körmeit. Róma rabszolga-piacai telve voltak minden rendű és rangú emberekkel.1 Miclőn a vad életmóddal járó szabadság megalapította a maga hatalmát a római birodalom romjain, — római rabszolgák nagy sokasága kezdett eltünedezni; azonban a középkor inkább a rabszolga-kérdés viszonyaiban beállott változásokról, semmint az általa okozott bajok csökkentéséről tanúskodott. A kalózok és martalócok még folytatták üldözéseiket. A szász faj a szolgaságnak legvisszataszítóbb alakjait vitte be Angliába, a hol a népességnek kevesebb, mint felerésze tarthatott jogot a szabadságra és ahol egy ember ára csak négyszerte volt magasabb egy ökör áránál. Az idegen rabszolgák behozatalát szabadon tűrték ; a szigorú büntetések dacara a szászok a saját íajukbelit rabszolgáúl eladták a kontinensen ; s a kereskedelmi cikkeket sem ellenőrizhették, mig a vallás, a humanitás szempontjából inclúlva ki, egekre nézve a lelkismeretet tűzette ki irányadóúl. Sőt a hódítás után, rabszolgák szállíttattak ki Angolországból lrlandba egész a II. Henrik uralkodásáig, a midőn is egy ír nemzeti szinódus, hogy valamelyes lázongásnak a gyanúját is eltávolítsa: határozatilag kimondotta a szigeten levő valamennyi angol rabszolgának felszabadítását." A germán népek a Balti-tenger partjait ugyanilyen népesség-fogyasztó kalmárkodás színhelyeivé tették; a Dnieper képezte azt a főútvonalat, melyen orosz kereskedők Konstantinápolyija szállították a rabszolgákat, hogy aztán áruba bocsássák ezeket Oroszország piacain. A szerencsétlen a legtöbbször alávetette magát a szolgaságnak, keservesen ugyan, de csakis azért, hogy így megmenekedjék az abszolút nélkülözésektől. De ott voltak a hosszantartó háborúskodások a germán és szláv néptörzsek között, kik a legmesszebb menő tevékenységet fejtették ki a rabszolga-kereskedés terén s Franciaországot és az ezt környező államokat ez áldozatoknak oly nagy sokasságával töltötték meg, hogy még magának a szolgaságnak is a szláv nép nevét adták (slave) ; 3

ós Nyugat-Európának minden országa fentartja még nyelvében ennek 1 Senecae Epist. XCV. Agmina exoletorum, per nationes íolores que descripta, etc. De Brevit. Vit. XII. fej. 2 Witkins: Concilia I., 383. 471. — V. <"> Lyttleton: Henry II; III. 7(1. Turner. Lingard. Andersen. 3 Az angol slave szó - rabszolgát jelent. l ord. 55*