Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
egyházi adókép, 2—5 frtra 3 frt 83 kr., — az 5—1.0 frtra 6 frt 79 kr. olyan egyházban is, a hol az osztályozást egész 13 osztályig elaprózták. E vázlatos áttekintésből is újabb meggyőződést szerezhet a m. t. Konvent, hogy feltétlenül már most gondoskodnia kell arról, hogy egy külön bizottság küldessék ki, a mely egyházi adózási visszonyainkat tegye beható tanulmánya tárgyává a most beküldött adatok felhasználásával és a mennyiben szükséges, azoknak az illetékes fordumokkal való közvetlen érintkezés folytán leendő kiegészítésével. Ez a bizottság azután a maga tanulmányának eredményeképen dolgozzék ki egy adózási reform-tervet különös tekintetbe véve azokat az előkészületeket is, a melyek a pénzügyminisztériumban folyamatban, illetőleg tervben vannak az állami egyenes adók reformjára vonatkozólag. Ez adóreform-terv a bizottság által elkészíttetvén, küldessék meg az egyházkerületeknek, ezek útján az egyházmegyéknek, hogy az autonomikus úton már e kérdés teljesen előkészítve mehessen a legközelebbi zsinat elé. Veszedelem rejlhetik a késedelmezésben s az ügy tovább halogatásában ! De bármennyire érezzük is az ügy fontosságát, sürgősségét s bármennyire szem előtt tartottuk is a főtiszt, és mélt. Konventnek a mult évben hozott fent tisztelt határozatát: mégis kénytelenek vagyunk jelenleg tekintettel arra, hogy tudomásunk szerint az adó-terheknek tőkesegély útján való köny nyítése kérdését egyházkerületi közgyűlésen csak két egyházkerület, ú. m. a dunántúli és a tiszántúli, tárgyalta, a más három nem is foglalkozott vele; tekintettel továbbá arra, hogy ama két egyházkerület közül is, a melyek már a segélyezésre nézve felajánlásokat is tettek, csak az egyik, a tiszántúli, készített olyan munkálatot, a mely tényleg elfogadható adatokkal igazolja kérését és ajánlatát; végül tekintettel arra, hogy négy egyházkerületre nézve azokból a jelentőívekből, a melyek az adózási viszonyokra nézve kiállíttattak, épen sok ívnek hiányos adataiból újabb, részletesebb kimutatások bekivánása nélkül a segélyezés igazságosságát, avagy méltányosságát és közmegnyugvásra leendő eszközlését lehetne biztosítani ; mondja ki a főtiszt, ós mólt. Konvent, hogy az egyházkerületek utasíttatnak, hogy az adózási viszonyokkal minél sürgősebben foglalkozván, lehetőleg már a legközelebbi rendkívüli Konventre terjeszszék be adataikat; de ha talán ez az idő rövidsége miatt kivihető nem volna, akkor mindenesetre a jövő évi Konventre kellő időben oly munkálatokat nyújtsanak be, a melyek alapján a segélyezés eszközölhető legyen. A beterjesztendő munkálatoknál az enemű segélyezésnek amaz elvét kell szem előtt tartaniok, mely szerint a Konvent egyenesen magukon a túlterhelt adófizetőkön kiván a maga nyújtandó segélyével könnyíteni, tehát hogy ennek megfelőleg az adatoknak az egyénekre sulyosodó terheket kell kimutatniok, mert csak így érhet célt a segélyezésnek ez a neme ; továbbá határozza el a m. t. Konvent, hogy a közalapi költségelőirányzat keretében azezen segélyekre kimutatott összesen 8b 11 forintot erre a célra a kellő előmunkálatok beérkeztéig félreteszi; ós végül utasítsa a végrehajtó-bizottságot, hogy a kerületek egységes munkálatához szükséges összeirási íveket állítson össze és azokat kellő utasítással bocsássa azok rendelkezésére. TÁRCA. Miért nincs több eredménye prédikálásunknak? (Folytatás és vége.) Ugyanígy áll a dolog Krisztus személyével és müvével is. Keresztyén bitünknek ezen tulajdonképeni főhittétele nem hiányzik ugyan a mai prédikációnkból sem s igaztalanság volna azt állítani, hogy az talán nem kellő bibliai korrektséggel tárgyaltatik. De az a szemrehányás aligha igaztalan, hogy a mai prédikációkban inkább christologiát űznek, mint Krisztust rajzolják, ha mindjárt »a kereszt igéjét« is hirdetik. Krisztus hajdan életének halálának s feltámadásának hitvallóiúl (^ápropsc) és hirdetőiül fzTjpoxec) hívta el az apostolokat s ez a hivatásuk a mai evangélium — hirdetőinek is. A professzoroknak s a dogmatikai könyvek Íróinak e mellett más hivatásuk is van, a mihez nekünk itt semmi közünk. A prédikáczió azonban első sorban és lényegében az Isten nagyságos dolgainak a hirdetője s az is kell hogy maradjon : %7jpoy|xa és pedig X7]po7|ia, mint |iapiópiov; vagyis a prédikátor az ev. tényeket benső meggyőződésére teljes erejével hirdeti tényeknek, a mikben ő szilárdan hisz. Ez a meggyőződésteljes bizonyságétel sokkal nagyobb hatásű, mint minden apologetikai vagy dogmatikai művészkedés. Isten dolgai önmagokért tesznek tanúbizonyságot s nem szorulnak a mi droctriniir bizonyítgatásunkra; hagyjuk csak őket magukat beszélni; űzzünk mi csak több evangelisztikát, mint dogmatikát s elbeszéljünk inkább, mint oktatgassunk! — Speciálisan áll ez a Jézus élettörténetére nézve is. Nincs magasztosabb, mélyebbértelmű, tartalomdúsabb történet, mint ez; s e történet jobban kelti s erősíti a názárethi Jézus istenségében s az ő szenvedésének s halálának megváltó erejében való hitet mint minden elmés dogmatikai definitió, íogalmi meghatározás és indokolás. Soha ember úgy nem beszélt, nem cselekedett, nem szenvedett, mint a názárethi Jézus. Meglepő az gyakran, hogy a hallgatók minden fajtájára milyen hatást képes gyakorolni az, ha nézik Jézus élettörténeté-