Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

vannak az anyaszentegyházunk javát munkáló eszközökben eltérések: a félreértéseket megszüntetni, az eltéréseket közelebb hozni s ha lehet egyöntetű munkakört állapítani meg a belmisszió terén, oly szép és üdvös cél, a miért csakugyan érdemes lesz pár órán át tanácskoznunk s eszmét cserélnünk. Ismerjük meg egymást közelről, mert a távolság sokszor megcsal; tárjuk fel egyházi közéletünk bajait s keressünk helyes orvosszereket! Mindnyájunkat közösen érdeklő ügy ez, s hogy buzgó világi embereink is mennyire érzik, mutatja Ritoók Zsigmondnak cikksorozata.« Örömmel csatlakozunk a »Debreceni Prot. Laphoz. Ilyen értekezletre csakugyan nagy szükség van, még pedig'épen egy országos értekezletre. Mi azt hiszszük, hogy ha pl. csak a lapok és folyóiratok szerkesztői tanácskoznának is közös teendők felől, már maga ez is áldással járna. Mennyi áldással járna pedig, ha az ott összegyülekezendő, tekintélyes, tudásra és hitre kiváló egyházi és világi férfiak foglalkoznának a gyakorlati keresztyénség égető kérdéseivel. Felhívjuk többi evangéliumi laptársainkat is, hogy agitáljanak a terv mellett. Nem szabad nekünk az anyaszentegyház építésében egy percet se mulasztanunk. »Munkálkodjunk azért, míg nappal vagyon!« * A soproni ev. diakonissza in'ézet negyedik évi jelentése az intézmény áldott hatásáról és örvendetes fejlődéséről tett bizonyságot. Ápolás alatt állott 35 beteg 132 napon és 431 éjjelen át; ezenfelül a nővérek a gyülekezetben 545 beteglátogatást végeztek; úgyszintén a nővérek által rendezett vasárnapi és csütörtöki vallásos összejövetelek a hajadonok részéről nagy látogato'tságnak és üdvös virulásnak Örvendettek. * Ezer óvónő állás nélkül. A hódmező-vásárhelyi óvónőképző tanári testülete föliratot küldött a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, a melyben arra kéri a minisztert, hogy változtassa meg az óvónőképzők tantervét olyanformán, hogy a diplomás óvónőket, ha állást nem kapnak, a tanítónőképzőkben fölvételi vizsgálat nélkül fölvegyék. A bőven megokolt föl irat annyival figyelemreméltóbb, mert már ezeren fölül vannak a minisztériumban előjegyezve az állásnélkül levő óvónők, holott mindössze 30 — 40 új óvónőt alkalmazhat csak az állam évenkint. * Szegény gyermekek nyaralása. A »Budapesti Szünidei Gyermek-telepegyesület« a mult szombaton tartotta meg a kitelepítendő szegény gyermekek orvosi vizsgálatát. A fölvételt kérő közel hatezer gyermek közül az egyes bizottságok összesen 1400-at vizsgáltak meg, a többire nem is került a sor, mert már ezeknél betelt a rendelkezésre álló 510 hely. Az egyesület szűk anyagi viszo nyai miatt nem képes a rá váró nagy közegészségi és emberbaráti föladatoknak megfelelni. Mennyi feladat vár még a szeretetre! * Temető a föld. Egy statisztikus számításai szerint annyi ember éit már a földön, hogy a szárazföld minden négyszög lábjára 5 ember jutna. Mekkora temető! Egy sírhelyre ezen szánni ás szerint 128 lakó julna. S ha egyenletesen volnának elosztva a sírok, már 128 volna egymás tetején minden talpalatnyi földön. Micsoda sereg lesz ez, ha a feltámadás harsonája szavára rendbe áll ! * Öngyilkos unitárius lelkész. Székely Ferenc, az unitárius főgimnázium szeniora, Kolozsvárt agyonlőtte magát. A tehetséges fiatalember, a ki csak nem régen tette le a lelkészi vizsgát, a múltkoriban kapta meg papi kinevezését egyik székely községbe. Egy levelet hagyott hátra atyjának, de abból az öngyilkosság oka nem derül ki. Rettentő dolog az, mikor immáron a pásztorok is reménység nélkül vannak, mint a pogányok. * A tanítók névmagyarosítása. Temesvárolt több tanító mozgalmat indított, hogy idegen nevű kartársaiak magyarosítsák meg a neveiket. A mozgalom egyik vezetője, Iiévay Károly, ezenkívül a tanfelügyelőség útján megkérte a kultuszminisztert, hogy a nemzetiségi vidékeken lakó tanítók névmagyarosítását tegye egészen díjtalanná, azaz födözze a költségeket a minisztérium budgetjéből. Wtassics miniszter kedvezően intézte el a kérést* s legközelebb a temesvári tanfelügyelőség fölterjeszti a miniszterhez mindama tanítók listáját, a kik nevüket magyarosítani akarják. * Különös emberáldozat hirét veszszük Bombayből. E város egyik gyapotgyárában a hindu munkások megragadták egyik társukat s a gőzgépbe akarták bedobni. A szerencsétlen ember igen erős volt s tehetsége szerint védte magát. Fején, nyakán és mellén oly égési sebeket kapott, hogy rövid idő alatt belehalt. A nyomozásból kitűnt, hogy a boldogtalan hinduk a gőzgép szellemét akarták kiengesztelni, mert a gép egypár nap óta rosszul működött. (Cs.) ADAKOZÁS. A dunamelléki lelkész árvák szeretetházára adakoztak: Nagy Kálmán 2 frt, Nagy Gyula 2 frt, Altmann Gyula 1 frt, Ragályi Miklós 1 frt, Kovács Dénes 1 frt, Sárközy Tivadar 2 frt., Lisznyay Elemér 1 frt, Kiss Kálmán 45 kr., Vidt Endre 15 kr., Gunst Lajos 5 kr., Katona József 5 kr., Hetényi Endre 45 kr., Tóth Géza 20 kr., Szabó György, Aladár 5 kr., Hetényi Akos 50 kr. Összesen : 11 frt 90 krt, általam kipótolva 10 krral, főösszeg: 12 forint. — Paál Lajos a magyar-igeni ev. ref. templom resztaurálására 2 frtot adott, melyet már rendeltetési helyére küldtem. A fenti 12 frtot nt Szőts Farkas tanár úrnak, mint a szeretetház-alap kezelőjének átadtam. — Budapest, 1899. június hó 14-én. Keresztesi Samu, ev. ref. vallástanár. Pályázat, A kecskeméti áll. segélyezett ev. ref. főgimnáziumban a jövő 1899/1900-ik isk. évre pályázat hirdettetik egy latin-görög nyelvi tanszékre. A tanszék javadalma 1200 frt törzsfizetés, 240 frt lakáspénz és öt ízben 100—100 frt korpótlék.