Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 1-ső szám. Budapest, 1899. január í. PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerke»izlős<!g : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor kőnyvlcereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Eyyeít szám, ára tlO kr. Előfizetési íelhivás. Meghirdetjük az előfizetést az 1899-dik évre, Lapunk 42-ik évfolyamára. A régi vezérnyomon, a régi programmal. Törekvésünk: a hit- és erkölcsi élet nemesítése az egyénekben, a belső és külső építés az egyházakban. Jézus Krisztus evangéliuma alapján, a reformáció elvei szerint: mert más fundamentumot senki sem vethet ezen kivül. A keresztyén ember: »Krisztusba oltott ág«, felülről, »a Szentlélektől ujjászült lélekcc, »uj teremtés, a Jézus Krisztus által«. »Mert a kinél a Fiú vagyon, annak élete vagyon; a kinél nincsen az Istennek fia, nincsen annak élete.« (I. Ján. V. 12.) A kiben nem a Krisztus lelke él, az csak névleges keresztyén. Az egyház a Jézus Krisztus evangéliumából nőtt szervezet. Az evangélium s a benne való hit az éltető lelke ; a hitcikkek, a liturgia s az alkotmány a teste. S lélek és test az egyházban is egymással és egymásból élnek, de a lélek vezetése alatt. Ha meglankad, ha sorvacloz az egyház lelke: elerőtlenül, összezsugorodik a teste is. S a mily bizonyos, hogy hiterő alapította s az javította meg, ép oly kétségtelen, hogy hiterő tartja fenn és az erősíti meg az anyaszentegyházat. Ez az »egy szükséges dologcc, melyet Krisztus szerint először kell keresnünk— mindenek fölött. Ezért az evangéliumból való megerősödésért imádkozunk és dolgozunk; ezt sürgetjük, munkáljuk mi évek óta az egyházi sajtóban. E szellemben folytatandó irodalmi munkásságunkhoz bizalommal kérjük továbbra is a lelkészi ós gondnoki kar s az egész protestáns közönség erkölcsi ós anyagi támogatását. Az előfizetési feltételek a Lap homlokán olvashatók. Szőts Farkas, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Boldog új esztendőt! E szavakkal köszönti ma egymást mindenki az egész keresztyén világban, részint igaz szeretetből, részint megszokásból. Mi igaz szeretetből köszöntjük olvasóinkat s mindazokat, a kikhez szavunk elhat; mert mit is kívánhatnánk jobbat, mint a boldogságot? miért is könyöröghetnénk inkább a kegyelemnek Istenéhez, mint ezért, a mi után mindnyájan vágyakozunk s a miért küzdünk és fáradunk a földön?! Az új esztendő ós a boldogság kívánása s várása úgy össze vannak forrva! Gyarló emberi lelkünk, mely részekre osztja az örökkévalóságot s kicsinységéhez méltóan arasznyi idővel méri annak megmérhetetlensógét, mintegy megkönnyebbülve lélegzik fel, a mikor az önmaga által kimért időnek egy-egy részlete elsuhan felette, s reménykedve tekint az eljövendő elébe, melytől orvoslását várja azoknak a sebeknek, melyeket rajta a mult ütött, s beteljesítését azoknak, a miket amaz beteljesítetlen hagyott. Ebben a fellélegzésben s ebben a reménykedésben tűnik ki emberi mivoltunk gyarlósága; a végesség, mely a végetlenséget is magához igyekezik levonni s az időnek egy parányi részétől várja reményei beteljesíttetését. Krisztusunk evangéliuma fénye mellett tekintve az időt s annak örökkévalóságát, mi az új esztendőben nem egy oly körét látjuk az időnek mely éles határral volna elválasztva amattól, a mit már, emberi felfogás szerint lezártunk, s a mely más volna, mint az, a mely immár csak az emlékezeté. Istennél, az örökkévalóságban nincs határa az időnek; nincs különösen olyan, a melyet mi vethetnénk annak, gyarló, tűnő életű emberek. Az örökkévalóság egyes részeit csak Isten kegyelmének hatalmas emlékoszlopai jelzik; de a részek nem egymástól elválasztott egészek, hanem csak megelőzői a következőknek; egymásba kapcsolódnak, egymásból folynak, hogy