Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
mihelyt mi magunk nem törekszünk komolyan arra, hogy az általunk kárhoztatott hibákat legalább a mi saját életünkből s házunkból kiküszöböljük. Minél érettebb lesz az ember, annál inkább belátja azt, hogy a szitkozódás nem vezet célhoz s annal inkább tartózkodik az általános jeremiádoktól. Ha a korholás fejére akar ütni a szögnek, úgy azokat a speciális bűnöket kell ostoroznia, a melyek hallgatóiknál gyakran előfordulnak s a melyek ellen mi magunk már győzelmes hadjáratot viseltünk. A kinek például kapzsiság tekintetében nem épen tiszta a lelkiismerete, az jobban teszi, ha a kapzsiság ellen nem tart filippikákat; s a ki maga fényűzően s mulatozva él, az ne igen lövöldözzön nyilakat az elvezet s mulatság ellen. Weber, az ő sok igazat tartalmazó, de itt-ott kissé élesen birálgató »Betrachtungen über die Predigtweise und geistliche Amstführung unserer Zeit« című müvében az írja: »Alkalmam volt egyszer a \ilágmegtagadásról olyan tónusban prédikálni hallani, hogy az embernek kedve lett volna a szónoktól megkérdezni, hogy hogyan tudja elveivel Összeegyeztetni azt, hogy attól a világtól csak egy fillért is elfogadjon, a mivel házát s é etét oly kellemesen s kényelmesen berendezze? Azon tulajdonok között, a niket Pál apostol egy episzkoposznál keres, olt van a aoiypoaüDT} is. E józanságot, ezt a körültekintő mérsékletet, mint benső igazságot is lehet megjelölni. »A lelkésznek sohasem szabad exal• táltnak lennie, — mondja egy helyütt a józan Vilmár; »Lehrbuch der Pastoral-Theologie« c. müvében — sem fantáziáját nem szabad szerte csapongni engednie.* A frázis s a képzeleti mű-produktumok közel állanak egymáshoz. Ugyan erre a lapra tartozik az is, a mikor ugyancsak e tisztes férfiú arra az apostoli intelemre vonatkozólag »Krisztus szolgája jctat6cavi>pw7roc« legyen — ezt jegyzi meg: »Annak, a mit hirdetni akarunk, benső igaz birtokunknak kell lennie s nem csak holmi ismert s megtanult valaminek; a csak megtanult dolog nem egyéb mint az igaztalanság vehiculuma. A mit az ember maga még át nem élt, arról ne beszéljen. Ne tűntesse fel magát ügy, mintha olyanokat élt volna át, a miket még át sem élhetett, hanem legfeljebb csak theoriailag elsajátított. Az olyan bizonyságtétel, a mely nem tapasztalaton alapul, tátong az ürességtől. Az ember elméletben lehet teljesen orthodox a nélkül, hogy a hit igaz lényegéről csak halvány fogalma is lenne.« — S egy másik férfiú, a bölcs Löhe: »Evang. Geistlichen< c. művében ugyancsak az e téren fenyegető veszélytől óva így beszél : »Egy csekély, vagy középtehetségű SÍ ónoknak nem szabad úgy beszélnie, mint a nagytehetségűnek, fiatalnak nem úgy, mint öregnek, újoncnak nem úgy, mint réginek, a nem tiszta lelkiismeretű férfiúnak nem szabad úgy, mint annak, a kinek tiszta a lelkiismerete,« Hofacker, Ahlfeld, Harms vagy Löhe szavai, olyan szónokok szájában, a kik bensőleg nem állanak azon a magaslaton, a melyen az Isten e hű szolgái állottak, frázissá sülyednek le, a mint általában a más modorának utánzása s az idegen tollakkal való ékeskedés mindég a belső igaztalanság kinyomatával bír s ez nem is az az út, a mely a hatásos prédikáláshoz vezet. Maradjunk m meg — föltételezve természetesen az elénk kitűzött cél felé való komoly törekvést — mindég az azon időbeni benső fejlettségünk korlátjain belül; adjuk azt, a mi csakugyan sajátunk s mint bensőleg igaz emberek sohasem erőlködjünk általános frázisokban olyas valamit tulajdonunknak feltüntetni a minek nem vagyunk birtokában; ne lépjünk fel túlzott igényekkel, a minőket talán magunk sem tudnánk kielégíteni; ne követeljünk szerfölötti fogadalmakat, a minőket magunk sem tartunk meg; —szóval, legyünk bensőleg igazak; s ügy a mi megvilágosodottságunk, tapasztalatunk, a mi Istenben való benső s külső életünk mértéke arányában bizonyos relatív áldás is fogja prédikációinkat követni. Minden kétséget kizárólag áll az, hogy egyes tiszteletreméltó racionalisztikus lelkészek prédikációból több reális áldás áradt ki, mint, mint sok orthodoxéból Miért ? Mert azok tényleg bennök bírták azt, a mit másoknak nyújtottak; mert szívük, életük összhangban állott szavaikkal s ők ismeretük mértéke szerint hívek voltak önmagukhoz. Egy csekély darabja az isteni igazságnak igazán mint erő felfogva és alkalmazva több életet képes teremteni, mint az istenországa titkainak szélességéről, hosszúságáról, mélységéről s magasságáról való összes dagályos frázisok. (Folyt, köv.) Paulik János. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. A berlini ev. prot. templomépítésröl érdekes és tanulságos iratot bocsátott közre a minap Bolton fő egyházi .tanácsos, mely statisztikai adatokkal beigazolva lényegében véve Sulze dresdai lelkész alapelveivel egyezik. Dalton hangsúlyozza, hogy az utolsó évtizednek minden templomepítési buzgalma dacára a német főváros templomhiányán máig sincsen segítve, s kimutatja, hogy a tömeges bevándorlás folytán legalább is még 50 s évenként 5 új templomra volna szükség, mely esetben 10 ezer léleknek volna Berlinben egy-egy temploma. Ezzel szemben a prot. templomépítési egyesület elállott az önálló templomok építésének tervétől s megelégszik a gyülekezeti házak és diakonissza-stációk szaporításával. Dalton szerint ugyanis Berlin 1,353.093 prot. lakosságának van ma 73 temploma. A város központján van 167,530 léleknek 22,422 ülőhelye, vagyis 7] /2 személyre esnék egy ülőhely. A többi 54 templomban 31 lélekre esik 1 ülőhely. Felette érdekes a lélekszám apadása a belvárosi gyülekezetekben. íme néhány példa : 1899 1890 1866 Nikolai temploma: 5.000 9,678 12.723 lélek Péter temploma: 10,000 14,783 18,000 Mária temploma: 3,000 5,962 10.524 Dorottya temploma: 12,000 17,730 14,000 » Lujza temploma: 27,400 31,072 33,000 Friedrich Werder t.: 3.000 4,300 7,270 Újtemplom: 8,428 Í9,001 14,159 Zsófia temploma: 27,330 29,338 30.000 Szt Hároms. templ.: 16,400 20.514 18,000 A gyülekezeti tagok leiekszáma s az ülőhelyek száma következőleg oszlik meg: A János-templomnak 70 ezer lélekre van 1250 ülőhelye, az András-templomnak 55 ezerre: 1400. a Bertalan-templomnak 40 ezerre: 1400, a Tamástemplomnak 59 ezerre: 1250, a Siontemplomnak 72 ezerre: 1710, a kereszt-templomnak 120 ezerre 1450, a Lázár-templomnak 37 ezerre: 600, az Emaustemplomnak 102 ezerre: 2500, Getsemáne-templomnak 63 ezerre: 1600, az üdvözítő-templomnak 50 ezerre: 1350 ülőhelye. Az elővárosokban az arány a következő: Pankovban van 15,500 léleknek 609 ülőhelye, Lichtenbergben 33,000-nek 300, Stralau-Treptowban 5800-dak80, Schwarzendoríban 5000-nek 100, Charlottenburgban 85 ezernek 1736, Rindorfban 72 ezernek 800, Weissenseeban
