Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

rencsés conversiókhól nyert jelentékeny tőke- és kamat-szaporulatát egyházkerületi közcélokra fordítja. Majd az országos Közalapnál viszi ke­resztül ismeretes tőke-segély tervezetét, mely annyi roskadozó gyülekezetet állított lábra s melynek Erdélyre eső jelentékeny pénzerejével 42 uj templomot építtet, számos új lelkészséget szervez, számtalan gyenge parókhiát erősít meg egyházkerületének nemzetiségi vidékein, a mint ez ama domborművű térképen is látható, melyet püspöki működésének tizedik évfordulójára 1895-ben készíttetett. Nagy szervező erejének fényes bizonyítéka az országos lelkészi gyámintézet is, melynek ter­vezetét hosszas előmunkálatok után, ő készítette el s nagy részt az ő nagy erélyének köszön­hető, hogy ez az áldásos intézmény, annyi siker­telen törekvés után, 1896-ban tényleg létrejött s ma az egész református lelkészi kar özvegyei­vel és árváival érezteti jótékony hatását. Működésének koronáját azonban a kolozs­vári theologiai akadémia és tanári internátus megteremtése alkotja. A református lelkészkép­zés színvonalának emelése és a tanárképzés egyházias irányba terelése volt ez intézet küz­delmes megalkotásánál a főcélja. Ezért dolgo­zott és küzdött, ezért emésztődött és szenvedett a legtöbbet. Huszonegy esztendőnek kitartó, foly­tonos, néha ádáz küzdelme fűződik ehhez az intézethez, melyet a nagyenyedi theologiai aka­démiai romjain, nagyszerű helyiségben, fényes berendezéssel 1895-ben nyitott meg s melyet koronás királyunk is megtisztelt magas látoga­tásával. Ám a nagy alkotásokhoz szükséges anyagi erők előállításában végtére kimerült, nem az ereje, nem bátorsága, nem is a kitartása, hanem a — szerencséje. Későbbi pénzügyi műveletei nem vál­tak úgy be, mint a korábbiak. Régi ellenfelei s személyes ellenségei ezen vérszemet kapva, zöld asztal mellett és napi sajtóban vészkiáltásokkal töltötték be az országot. És a nagyerejű és nagy tekintélyű püspöknek a legutóbbi egyház­kerületi gyűlésen és legújabb tervezetével, a kolozsvári Szeretetházzal már azt kellett tapasz­talnia, hogy non omnia possumus. Régi munka­vezetői részben elpártoltak tőle, megnövekedett ellenzéke fölülkerekedett s őt épen a legválsá­gosabb időpontban ragadta ki e küzdelmes földi életből a halál hatalma. Alkotásainak értékét végleg az idő tűzpró­bája mutatja meg ; többször kifogásolt modora és eszközei fölött a történelem mondja majd ki a döntő ítéletet: de személye kiválósága, egy­háza hő szerelme, nagyra törő hatalmas lelke ós bámulatos egyházi munkássága előtt tiszte­lettel ós csodálattal hajolnak meg kortársai, elv­barátai szintúgy, mint ellenfelei. És ha nagy következetességgel kifejtett csudálatos munkás­ságának értékét egykor talán lejebb szállítja is a történelem szigora : mi kortársak nem vonhat­juk meg tőle az elismerést, hogy nagy tehetség­gel nagy dolgokat művelt s óriási munkásságát egészen az egyházának szentelte. Ennek nagygyá tételéért ólt, ennek izzó szeretete s az érette való lázas tevékenység emésztette föl nagy élet­erejét. Molliter ossa cubent, sit quúeís terra levis ! Sz. F. Életrajzi adatait a következőkben közöljük. Szász Domokos ev. ref. püspök Nagy-Enye­den, 1838. május 25-én született. Atyja vezetése mellett tanult egész 1851-ig, a mikor a maros­vásárhelyi főgimnázium hetedik osztályába lépett. Már tizenötéves korában letette az érettségi vizs­gálatot. A theologiátKolozsvárott végezte 1855— 1859-ben, ugyanott 1859 augusztusban lelkész­szó választották. Egy esztendővel később kül­földre ment és egy esztendeig a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Egyházába 1861-ben tért vissza s ettől fogva élénk részt vett, sokszor in­téző szerepet játszott az erdélyi egyházkerület, valamint egyháza és Kolozsvár városa mozgal­maiban ós küzdelmeiben. Egyházkerülete igazgató tanácsossá, 1878-ban generális nótáriussá, állan­dóan konventi taggá, 1881-ben a debreceni zsinat tagjává, 1885. május 26-án végre püspökké vá­lasztotta, a mely hivatalánál fogva rendesen részt vett a konvent üléseiben s részt a buda­pesti zsinaton is, mindenütt vezérszerepet vive. Fontos tényező volt a magyarországi Protes­táns egyesület megalakításban is, a melynek azután fönnállása idején folyton választmányi tagja volt. Legutóbb az Erdélyi Múzeumegye­sületnek alelnöke, a Magyar Protestáns Iro­dalmi Társaságnak választmányi tagja, legbuzgóbb taggyűjtője és pártfogója, ki a mult közgyűlésen is ezerfrt alapítványt tett rá. Tagja volt 1896 február 25 óta a főrendiháznak is. Működésének súlypontja azonban püspöki hivatalára esett. Találékony szel­leme pihenést nem ismerő tevékenységgel igyekezett egyházkerületét anyagilag is virágzásra emelni. De működésének ereje a kolozsvári theologiai akadémiának megalapítására esett. Huszonegy éves küzdelem után 1895 őszén nyitotta meg ez intézetet nagyszerű helyiségben, mintaszerű beren­dezéssel megajándékozván azt úgy a maga, mint Pap Gábor dunántúli püspök hátrahagyott és általa megvásárolt gazdag könyvtárával. Aztán

Next

/
Thumbnails
Contents