Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

nagynak. Nelsonnak, győzelmi titkát tartotta egyik kezében: »Mindent egy negyedórával előbb tenni, mint a hogy egy más cselekednék vagy egy másnak eszébe jutna «. Ezért, midőn a konventeken egy és más, most már közalkotás szóba került vagy legfennebb is a bizottságoknál volt: Szász Domokos előállott a már kész tervekkel, melyeket meg nem valósítani lehetetlen dolognak látszott előtte mint — egyebeken kívül — a kolozsvári anticipált szeretetház ügye is tanúsítja. Egy félszázaddal előbbre mutatta meg a mértföld-jelzőket. E végből az igazgatótanács, sőt a konvent is bizonyos magas concepcióknál csak táborkar volt, mely az ő terveit végrehajtsa. Nem ott járt ő, a hol viránv volt, hanem a hol a nemzetiségek között a csillagos tornyok ledőlve, a magyarság pusztulóban s az egyház partja a gátszakadások miatt beomiófélben voltak és vannak. Innen a körlelkészségek, tőkesegélyezések, gyámegylet etc. Még főjegyző sem, hanem egyszerű lelkipásztor, s mégis püspöke és az egész egyházkerület ellenzése dacára megveti alapját a mostani theol. fakultásnak. S midőn ezáltal a papi képzést a tudományosság magasabb és szélesebb rétegű bázisára fektette: ő maga is elmélyed az összehasonlító vallástudomány tömkelegében s kézikönyvével és más irodalmi munkásságával egyfelől a felsőbb iskolai vallástanításra, másfelől szellemi munkálkodásra nyújt példaadást. Mikor pedig már egyik nagy vágya teljesült és a theol. fakultás létesült, mintegy helyeslő tudomásul vette egy lelkes kis csapatnak — mely az evangéliumi zászlót tűzte ki működése irányául — szent törekvéseit, jól tudván, hogy csak ez a jel az, melyben még győzhetünk. S e pont volt az, a hol a szónokot az égi szárnyalás és az ihlettség fogta el, a hol az egész hallgatóságot magával ragadta és mindenkit egyformán meggyőzött arról az oldalról, hogy még közgazdasági és szociális kérdéseink megoldásánál is senki más fundamentumot nem vethet annál, melyet vetett a Jézus Krisztus, ki ha minden alkotásunknak nem szegletköve : akkor ledől a mi keresztyén társadalmunk, akkor elpusztúl országunk, melyet Széchenyi István is a nagynak akart megteremteni.... A délutáni gyűlésen az igazgató-tanács előterjesztései olvastattak fel a betöltendő főjegyzői, egyházmegyei s kollégiumi fő- és algondnoki állásokra, rendszeresítendő és betöltendő tanári székekre, a melyekre a szavazások szombat délelőttjére tűzették ki. Másnap (26-án) délelőtt volt a püspök beiktató ünnepe. Ünnep volt ez, és nem a közgyűlés száraz tárgysorozatának 13-ik pontja. A felemelő szép ünnepségen csak egy ellentét volt: tegnap gyász, ma öröm. Tegnap bánatos könnyezés, ma örömkönyhullatás. Ma a templom fekete drapériái eltűntek, helyettök zöld gally- és virág-girlandok, pálmalombok és lobogó disz gyönyörködtették a külső s belső érzékeket, mialatt a gyülekezet éneke hangzott el az ajkakon: Nagy Isten! azt Te rendelted, Hogy legyen oly felsőség Mely által gondunk viseled S bátran élhet a község. Ezért neked hálát adunk, S csak te hozzád folyamodunk, Hogy adj nekik bölcs szívet, Hivataljokhoz hívet. A Borssay Samu karnagy által vezetett kitűnő Kolozsvári Dalkörtől előadott szívhez szóló, gyönyörű karének után Molnár Albert theológiai tanár tartott, az ünnepi alkalomhoz mért, vallásos mély gondolatokkal és fenkölt érzelemtől áthatott könyörgést, melylyel a buzgóság szárnyára emelte a hallgatókat, kik a templomot szorongásig megtöltötték — ott lévén a helybeli hivatalos testületek, a katonai tiszti kar képviselete, s kiket elől kellett volna említeni : Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök; Körmendy Sándor somogyi, Szekeres Mihály veszprémi esperesek és Könyves Tóth Kálmán debreceni lelkész és iró. A beiktató beszédet Antal Gábor püspök tartotta. Mondani sem kell, hogy fényes sikerrel. Á tiszta ízű magyarossággal előadott szép beszéd talán azért aratott oly nagy hatást, mert nemes egyszerűséggel, természetes modorban volt elmondva — kerülve minden frázist a tartalomban s külső hatás-vadászatot a szónoklásban. Erdély protestáns történeti múltjának, fejedelmeinek, egyházi nagyjainak mintegy apothezise után rátért in medias res és az új püspök útjait a Bibliából vett frappans idézeteknek művészi alkalmazásával jelölte ki űgv, hogy a citált szent evangélisták, de főleg Pál apostol az ő kedves Timothem és Titus-ával egyetemben előttünk megelevenedtek és élő valóságokká váltak. Áldáskérő ima után megtörtént az eskületétel s a ceremóniás beiktatás akként, a mint a formulák a szereplőkre nézve előírják — ha ugyan ceremóniának lehet nevezni a beiktató püspöknek és az egyes espereseknek az uj püspök fejére való kézrátételét és rövid áldásmondását, meg az esperesi kar által a »Jövel Szentlélek Úr Isten« kezdetű fohász-éneknek elzengését. Mire Bartók Gy. immár felavatott és királyilag is megerősített püspök tartotta meg beköszöntő beszédét. A rokonszenves hangon, mély érzéssel és szép elokvenciával előadott beszéd valóban nagy hatást idézett elő, különösen az által, hogy vallásos ihlettséggel lelki szemeink elé állítván a szent evangélistákat és az apostolokat rendre-rendre : Ígéretet és szent fogadalmat tett, hogy ezek lesznek az ő útmutatói, ezek fogják működésének az irányt megszabni: tehát a Biblia fogja neki megmutatni, hogy mit tegyen, miként éljen és miként legyen másoknak is első példaadója. Meglátszott az arcokon, hogy a beszéd magjai a lelkekben nem estek sem az út szélére, sem a kövek közé, sem a tövisek közé, hanem a jó földbe, a hol jó termést ígérnek. A beiktatás után tesztelgő köldöttségek jelentek meg a püspöknél. D. u. 2 órakor pedig díszebéd rendeztetett a Központi Szállóban mintegy 150—160 tag részvételével. Itt br. Bánffy Dezső emelt szép köszöntőt a királyra, br. Kemény Kálmán főgondnok a kormányra s ennek fejére Széli Kálmánra, dr. Bartók püspök a főgondnokra; Deés Gyula a beiktató püspökre Antal Gáborra, ki viszont a felekezetek képviselőire s az egyetértésre. Dr. Elekes Viktor a szomszéd egyházkerületek képviselőire; Sándor János esperes a hadseregre, Palkovits altábornagy a nőkre, Körmendy esperes az EMKÉ-re stb. Természetes hogy ezeken kivül is volt még több hivatalos és nem hivatalos pohárköszöntő, a melyekkel az ebéd fűszerezve, csak 6 óra után ért véget. A harmadik napon ejtettek meg a következő választások : 1. Igazgató-tanácsosok lettek ujabb ciklusra: Becsek Lajos, dr. Sárkány Lajos, Deésy Gyula, Parády Kálmán, Lészay Ferenc és — miután Kenessey Béla főjegyzővé választatott, az ő helyébe a vasárnap reggeli pótválasztáskor — Sándor János esperes. 2 Az országos közalap és a Baldácsi-alap-bizottságaiba : dr. Bartók György püspök. 3. Konventi világi pótképviselőnek: dr. Sárkány Lajos. 4. Leikészképesítő vizsgálóbizottságba: Sándor János esperes, Somkereky Miklós, Deésy Gyula, dr. Elekes Viktor és Bodor János.