Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

katholikus papság nevelése az egyház hatáskörébe tartozik és hogy a sajtónak nem all jogában e fölött ítéletet mondani, s ez ügyre bármiképen is befolyást gyakorolni. Ritoók Zsigmond az egyházi helyzetről irott cikksorozatában a lelkészekről való nézetét következőkben foglalja össze : »Véleményem szerint megállapíthatjuk, hogy lelkészeink helyzete, úgy a mint ma van, tarthatatlan, a lelkészi fizetés az állam által nyújtott kiegészítések után sem leend megfelelő, különösen az önképzés eszközeire, a gyermekek neveltetésére a legszerényebb számítás szerint sem nyújt megfelelő eszközöket. Megállapíthatjuk, hogy lelkészeink száma a szügséghez képes csekély s lelkészi karunk nyomott viszonyok közt nem képes azt az erkölcsi erőt kifejteni, a melyre a néppel szemben föltétlen szüksége van. Tapasztaljuk, hogy lelkészeink az egyház tagjaival részint szegényes fizetésöknek beszedése, részint politikai szereplésök közben, vagy más okból kollizióba jönnek, mely rendszerint kölcsönös elkeserítésekre s az egyház kárára vezet. Szükséges gondoskodnunk a lelkészi fizetések emeléséről, fokoznunk kell a lelkészi képzést, szaporítani a lelkészi állásokat, első sorban pedig gondoskodni missziói lelkészek képzéséről és alkalmazásáról. Arról pedig lelkészeinknek általában tisztában kell lenniük, hogy most, a midőn körülöttünk minden erő forr és előre tör, nem elégséges a parochiára visszavonuló nyugalom s csendes áhítatosság (habár ez tiszteletre méltó), nem elégséges a templomi kötelességek elvégzése sem. Lelkészeinknek minden szellemi erejöket ki kell fejteni s e közben társadalmilag is kell működniök keresniök kell azt. a mi vonz, a szeretet és jótékonyság munkáiban s kerülniük kell azt. a mi taszít, hogy hitfeleink meg ne botránkoztassanak.* Horvátországból írják: A pünkösdi szent ünnep, ha hívogatta is a mindig buzgón megjelenő híveket egy nagy missziói terület Jeruzsálemébe Daruvárra, de a rosz időjárás fele részben visszatartotta őket. Mindazonáltal 5 óra járásról is jöttek ez alkalomra buzgó hivek. Különösen a környékbeli puszták urasági alkalmazottjai jelentek meg szép számmál, kikkel együtt a lelkész megállapította a gyermekeknek Daruvárra való beküldését, hogy csütörtökön a vallásból, vasárnap a magyar irás-olvasásból oktatást nyerjenek. Ha a lelkigondozás s benső erősödés tekintetében kedvező alkalmak s haladás észlelhető: a külső anyagi gyarapodást s arra irányuló működést nagyban gátolja e vidék népének speciális szegénysége, felerészben cseléd s napszámos volta, a szegénység s néhol — mint a nép alsó rétegeinél — gyarló felfogásokon alapuló félénk vonakodás minden, az anyagi haladást célzó vállalatoktól. Ezek a körülmények aztán kimerítik egy lelkiismeretesen fáradozó pásztornak minden erejét, sokszor türelmét és utoljára is némi külső eredmények után kénytelen azzal nyugtatni meg magát, hogy hiszen az is nagy és fő-fő fontosságú feladat, ha ezt a nagyobb részt pusztán vagy istállóban felnőtt, néhol kis gazdaságra adóssággal felvergődött, szanaszét szórt, magával is tehetetlen gyülevész népet az öntudatos evang. keresztyénségre felemeli, abban megtarfja, neveli, hogy el ne veszszen, mint a hogy elszélednek sokan, kik pásztor nélkül vannak. Mert pl. Pozsega környékén több mint ezeren vannak pásztor nélkül való evangéliumi vallású nyájak, kik közül már sokan elvesztek, s a jelenben és a jövőben is az oszladozásnak vannak kitéve. Oh bizony, ez elárvultaknak a pünkösdi Szentlélek mellett okvetlen szükségük van egy pásztorra, ki az evangéliumot nekik hirdetné, mert különben hogyan higvjenek Abban, a Ki felől semmit nem hallanak? (F. J.j A pesti deáktéri ev. közös egyház újabban részletes jelentésben számol be mult évi működéséről, a melyből — pótlólag a mult számban közölt közgyűléséről szóló hírünkhöz — a következőket emeljük ki. Az egyháznak a székesfővárosi tanács az 1899-ik évtől kezdve népiskolai célokra 3000 frtot, hitoktatásra pedig újabb 2000 frt évi segélyt szavazott meg, a mi által a város segélye 14 ezer frtra emeltetett. E segélynek megszavazása égető szükséggé válta pesti egyházakra nézve, mivel részint a fokozódó igények, részint az evi önkéntes adakozások csökkenése miatt az iskolákra vonatkozó háztartása a mult évben deficittel zárult. Nagy jelentőségű határozatnak tekinthetjük a magyar egyháznak ama határozatát, a mely szerint a fővárost lelkészi körökre osztotta fel s a rendes temp'omi istentiszteleteken kívül ínég hat helyen istentiszteletek tartását rendelte el, ezeknek ellátásával a kebelében működő hat hitoktatóját bízván meg. E dolog már régebben vajúdott, de részint anyagi, részint más akadályok állták útját e szép terv megvalósulásának. Dr. Wágriér Géza, és a mostani presbitérium látva azt, hogy a fővárosban a nagy szétszórtság miatt az ev. hívek nem részesülhetnek olyan fokú lelki gondozásban, a minő itt kívánatos volna, a fővárost keresték meg az iránt, hogy iskoláiban ingyen termeket engedjen át istentiszteletek tartására, a mit a város meg is tett; s így szeptembertől kezdve, eleinte havonként s a sátoros ünnepeken egyszer, a következő helyeken tartanak majd istentiszteleteket: V—VI. kerület részére, külső-váci uti iskola: Paulik János ev. vailástanár; VI—VII. ker. szív-utcai iskola: Kaczián János vallástanár: VII. ker.# muránvi-utcai iskola : Majba Vilmos vallástanár; VIII. ker. haross-utcai iskola: Klaár Fülöp vallástanár; IX. ker. mester-utcai iskola: Sass Béla vallástanár: Kőbánya kápolna-téri iskola : Menyhárd Frigyes vallástanár. Az áldozatkész egyház e célra egyúttal 1200 frtot szavazott meg, a dologi kiadásokat az esetleges offertoriumból remélvén fedezhetni. — A bitoktatói testület egyúttal elvállalta a híveknek lelki gondozását is tőle telhetőleg oda fog hatni, hogy az eddig az egyháztól távol maradt elemeket az egyházhoz közelebb vigye s esetleg önkéntes adományok által az egyház anyagi terheinek viselésére is megnyerje, a mi nagyon kívánatos a fővárosban, a hol a kötelező adózást nem tudták még keresztülvinni s az önkéntes adakozók száma egy idő óta csökken. Felismerte az egyház a hitoktatás nagy jelentőséget is s azért annak munkásaival szemben — a kik eddigelé anyagi okok miatt némileg háttérbe szorultak —• méltányos akart lenni s az ő dotációjukat most már lehetőleg emelni igyekezett, a régebbiek fizetését 1950 forintra emelvén s azon kivül 100 frtos ötödéves pótlékot is megszavazván részükre. A hitoktatók jövőjéről még az által is igyekezett gondoskodni, hogy a kebelében meglévő nyugdíjalapból, a mely most körülbelül 130 ezer frtot tesz ki, az eddiginél nagyobb nyugdíjat biztosított számukra, mely nyugdíj 35 évi szolgálat után 2000 frtot tesz ki. Miután pedig az egyetemes papi nyugdíj kötelekébe is felvétettek, s ottan 10 évi szolgálat után, ha esetleg munkaképtelenekké válnának, szintén 400 frt nyugdíjra van jogigényük, e tekintetben tehát a pesti ev. egyház hitoktatói jól vannak ellátva, jólehet ebből kifolyólag nagy terheket is kell viselniök. Igen szép munkát végzett a mult tél folyamán az egyházban működő s a fővárosi . szegényeket felekezeti különbség nélkül segélyező Tabitha nőegylet is. Ez egylet május hó 3-án tartotta ez évi közgyűlését, a melyen özv. Haberern Jonathánné elnökölt. Az elnöknő, a titkár: Jurenák Janka k. a. s Kurcz Sámuel pénztáros évi jelen-