Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

király ő felsége kezébe. Az aktusnál jelen volt a vallásügyi miniszter, kinek egyik tanácsosa olvasta fél az eskü szövegét. — Csillag Lajos, böjti ref. lelkésznek, a bihari egyházmegye tanácsbirájának negyven éves lelkészi jubileumát a napokban ülték meg hívei; a polgári község tiszteletét és üdvözletét nagyszámú küldöttség élén Kiss István községi jegyző tolmácsolta. — Sass Béla, székesfővárosi ág. h. ev. ideiglenes hitoktatót a fentartó egyházközség közgyűlése rendes hitoktatónak választotta meg. — Milcola Sándor gimnáziumi segédtanárt a budapesti ág. h. ev. főgimnázium rendes tanárává választotta az iskolafentartó egyházközség közgyűlése. Vargha Zsigmond, ó-budai ref. hitoktatót a mohácsi gyülekezet lelkészévé választotta. * Cromwell ünnepélyek. Gromwell születésének háromszázados emlékünnepét szépen és a nagy nemzeti hős emlékéhez méltóan ünnepelték meg az angol szabad egyházak. A »hivatalos világ«, az államegyház távol tartotta magát az ünnepléstől. Cromwellt a különböző politikai pártok és felekezetek ma is még oly ellentétesen ítélik meg, dacára annak, hogy Carlyle a róla írt gyönyörű essayjében és nagy munkájában igazságot szolgáltatott emlékének Humeval és Macaulayvel szemben. Az angol parlament is elvetette nem régiben azon javaslatot, hogy emlékére államköltségen szobrot emeljenek. Az elfogulatlan történetírók azonban megállapították már, hogy ő az angol történet legkiemelkedőbb, legnagyobb alakja és Anglia világhatalmának megalapítója. A legnagyobb puritán, kinek hatalmas keze mindenütt védője volt a protestantizmusnak, méltó arra, hogy mi is hálával emlékezzünk meg róla ez emlékünnep alkalmából. (P.) * Istenigéje és a pápa. A Nagyböjt ideje alatt régi szokás szerint a pápa és családja, — miként a magas rangú papokból álló közvetlen környezetét hívják — hetenként egy prédikációt hallgatott a Vatikán tróntermében. A szónokot rendesen a kapucinusok rendje szolgáltatja. De hát a csalatkozhatatlan pápa tanulhat-e valakitől, hozzá még egy szegény kapucinustól ? Vájjon szüksége van-e a Jézus Krisztus helytartójának emberi oktatásra, buzdításra? Ezt a nehézséget úgy oszlatták el, hogy a pápa függöny mögött hallgatja a szónokot. Mert hát ő kivül és felyül áll a gyülekezeten. A Civilta Cattolica is azt tanítja, hogy a pápának ez a látatlansága azt jelzi, hogy ő nem hallgatója az Isten igéjének, hanem az igazságnak legfőbb ura. Ezért van, mint mondják, hogy a szerény szerzetes prédikálása előtt letérdel a pápa elé, áldását kérve s a prédikálás után pedig a lábát csókolja meg Urának. Vájjon néha napján hall-e a pápa alkalmas szót? (Cs.) * A khinai pápás hittérités eredményéről egy bombasztikus levelet közölt a minap a Religio Wilfinger József magyar lazarista s khinai kittéritő tollából. A bombasztikus dicsekedés ellen nincs kifogásunk, mert hiszen kiki a maga módja szerint szokta dolgát előadni. Egy paszszusát a levélnek azonban nem hagyhatjuk szó nélkül. Azt mondja ugyanis a kegyes atya, hogy: »A szegény protestánsok nagy hűhóval jöttek, mégis és mindenki megveti Őket ugy, hogy csak nyerészkedő és viszálykodó embereket szerezhetnek meg drága pénzen.« Kissé furcsának találjuk ez ítéletet azok után a leleplezések után a miket dr. Warneck tett nem régen a pápás pogány hittérités felől. Olvasva Wilfinger páter Ítéletét, a farkasról és a bárányról szóló aesopusi mese jut eszünkbe. Hát vájjon a protestáns bittérítők veszik drága pénzen a khinaiakat? Vájjon ő miattok támadtak csak nem régen is a véres zavargások? — Vájjon ők veszik fel egyházaikba a nyerészkedő és viszálykodó embereket? Hiszen, a ki lát és látni akar, láthatja s tudhatja, hogy sippal és dobbal nem a protestantizmus szokta a gimpliket fogdosni; tudja, hogy a protestánsoknak nem állanak rendelkezésükre lélekvásárló alapok, s tudja, hogy a protestantizmus nem szokott alkudozni a bűnnel és a babonával. Bizony, bizony, csak notis sunt derisui Wilfinger páter panaszai. {II.) * Új amerikai szekta. Amerika ki nem fogy soha az ujabb és ujabb szekták produkálásából. Legújabban egy »Apostoli elveken nyugvó, világot evangélizáló keresztes hadjárat« nevet viselő szekta toborz híveket. A szekta alaptétele az, hogy az élő Isten maga személyes közösségbe lép a hozzá imádkozó és tanításaira hallgató emberrel, s annak az embernek a cselekedetei, tulajdonképen Isten cselekedetei, a melyeket mindeneknek követniük kell. Ez alaptétel praktikus alkalmazása abban áll, hogy ha meggyőződnek a felől, hogy itt vagy ott templomot, vagy iskolát kellene építeni, — azonnal hozzáfognak az építéshez s nem törődnek vele, hogy van-e pénz, vagy nincs. Az Isten majd gondoskodik arról. A szekta alapítója Sanford lelkész, Durhamban, a ki, a mikor úgy vélte, hogy az Isten azt kívánja, hogy a városban levő egyik halmon egy bibliai iskola emeltessék : ásót fogott s neki kezdett a fundamentum ásásának. Hite és példája ragadós volt s ma már azon a helyen egy Siloh nevű, hatalmas, négyemeletes bibliai iskola áll. Az új szekta tagjai legutóbb egy gyűlésükön eme »soha többé meg nem változtatható« szervezeti alaptételeket fogadták el: 1. A mozgalom feje a Jézus Krisztus; 2. a mozgalom intézője a Szentlélek, a ki a Krisztus akaratát közölni fogja; 3. a mozgalom gyűlései ott és akkor fognak tartatni, a hol és a mikor az intéző parancsolja* — Egy dolgot, azonban mi is megtanulhatnánk ettől a szektától, azt, kogy »az Úr gondot viseU, — s a míg habozunk, tépelődünk egyes szükséges intézmény megvalósítása felett és igen sokszor füstbe engedjük menni a jóravaló terveket, — elfeledjük, hogy az Úr gondot visel az övéiről. (II.) * Róma és a szabadkőművesek. Nagyon ismeretes az a határtalan gyűlölet, melylyel a pápás atyafiak a szabadkőművesség iránt viseltetnek. Unos-untalan támadják, szidalmazzák. Legközelebb a Civilta Cattolica intézett ellene heves kirohanást, elnevezvén a »talmudizmus testének és esontjának.« Azt állítja felőle, hogy csak a kielégíthetetlen pénzszomjat táplálja, neveli, azt, a mit Horác az auri sacra famesnek nevezett, és főjellemvonása a Krisztus iránt való engesztelhetetlen gyűlölködés. Távol van tőlünk, hogy a szabadkőművesek védője akarjunk lenni. Megvan a felőlük alkotott saját véleményünk. De mégis tartozunk vele az igazságnak, hogy a föntebb említett kíméletlen kirohanást megvilágosítsuk. Szeptember hóban Ernesto Nathan nagymester a turini páholyban egy beszédet tartott, melyet a többi olasz páholyokkal bizalmasan közöltek. Egy ily levél valamiképen a Civilta Cattolica szerkesztője kezébe jutott, a ki nem is késett néhány passzust lapjában közölni belőle, dühöngő megjegyzések-