Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

A XXlI-dik beszéd textusa úgy van kikapva az összefüggésből, hogy az író céljának megfeleljen. A Ko los. 1. 12—13. verse mellékmondat, még pedig alárendelt mellékmondat, melynek participiumos igéjét szerző önkéntesen parancsoló módra változtatta. Ha a 9. verstől veszi fel, úgy lehet róla istenigéjén alapuló beszédet írni, de karácsonyit akkor se, mert a karácsony az Ige születéséről beszél, ez a textus pedig az egész, bevégzett váltságmunkáról szól. A XXlII-dik beszéd textusa I. Mózes 23. 4. »Adjatok nekem temetésre való helyet ti küzöttetek, hadd temessem el az én halottamat.* Ebből persze ó-évi főtételt nem tud kihozni az író, mert az ó-év nemcsak az ő halottja, hanem mindenkié. Helyet se tud neki kérni, a hol eltemesse, hát három bús részben elmélkedik az ó-év: a) súlyos szenvedése, b) aggódó félelme. \e) bánatos emléke felett. Én azonban nem képzelek olyan keresztyén embert, kinek egy évi életében ne lett volna egyéb tartalom a fenti siralmas dolgoknál. Azt azonban készséggel elismerem, hogy kitűnő megindító eszközök a bús dolgok, különösen az esztendő utolsó napján, de ez még nem jogcím a fenti textust ó-évi textusnak venni fel. Az alkalmi beszédei közül a Vállyi János felett mondott nagyon szimbolikus. Pl. én nem hiszem, hogy szerzőn kivül még valaki tudná, hogy a 'gyöngyszem<, a »gyémánt darab* és a »kárbunkulus« miért jelentik a családot, hazát és egyházat ? A Kis Lajos felett, mondott beszédjében pedig csak sötétség, panasz, kétségbeesés van, de nincs egy szemernyi vigasz, kiengesztelődés, reménység se pedig a keresztyénségben van, talán a keresztyénség egészen az. A nem említett beszédjeiben, hol szerző hű maradt a Biblia lelkéhez, ott jóravaló beszédeket írt. Sikerült az áldozócsütörtöki, egy ádventi és a beköszöntő beszédje. Szerzőtől nem lehet eltagadni a szónoki rátermettséget. Van benne, különösen nyelvében, erő és szín. De a szerkesztésben már gyengébb. Szereti a borút és ezért lehettek sikerei. De én kérem, ne engedje magát elámíttatni sikerei által se. A mi dicsekedésünk csak egy lehet: Isten igéjét szólani. Bizonyára ő is látja a magyar ref. igehirdetés sikertelen, terméketlen voltát. Sőt gondolkozott is felőle; csodálom, hogy olyan lucidus fej még ki nem találta az okát. Nincs termés, mert nem jó magot vetünk. Csak ha búzát vetek, várhatok búzatermést; csak ha az Igét, az Isten igéjét hirdetem, várhatom az ő áldását, dús termés gyanánt. Vagy szembe merne-e állni a maga erejével a pusztulásnak, bűnnek ? Úgy-e nem ? Mik is vagyunk mi az Ő karjának ereje nélkül? Nem foglalkoztam volna pedig a könyvvel ily tüzetesen, de látom, hogy »az Úrért akar cselekedni* szerző. Az Úrért szolgálunk pedig mindnyájan és így érdekünkben áll, hogy minél inkább az Úrnak szolgáljunk valamennyien. Gergely Antal. BELFÖLD. Az úgynevezett szószék-paragrafus a főrendiházban. Az előző héten a képviselőház, e hó 10-én pedig a főrendiház nagy érdeklődés kiséretében tárgyalta a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. A javaslat a képviselőválasztások tisztasága biztosításának érdekében tartalmaz figyelemre méltó reformokat s a képviselők igazolását a kúriai bíróságra ruházza át. Egyik fontos intézkedésével pedig eltiltja a templomi szószékről a politikát. Ez az úgynevezett szószék-paragrafus, melyről a képviselőházban a néppárt, a püspöki tanácskozmányban a római főpapok s a főrendiházban a klérus' és a klerikális urak annyi panaszos s nem egy heves szót ejtettek. A szószék-paragrafus csakugyan nevezetes törvényszakasz, mert szigorú büntetéssel sújtja azt a lelkészt, a ki a templomi szószékről valamely jelölt érdekében agitál vagy izgat s megsemmisítéssel bünteti azt a mandátumot, a melyet ilyen korteskedés folytán nyert a tulajdonosa; ezenkívül a képviselőválasztási mozgalmakban eltiltja az egyházi jelvények, zászlók és processziók használatát, valamint az egyházi kegyszereknek politikai célokra való fölhasználását. A szószék-paragrafust a néppárt a papság s különösen a római k. papság egyenes üldözésének, a templomi szólás-szabadság illetéktelen korlátozásának s ezzel az egyház szabadsága megrövidítésének minősítette. Hasztalan bizonyították be a képviselőház szónokai, egy t

Széll Kálmán, Szilágyi Dezső s több mások, hogy itt csak az egyház és a papság illetéktelen politizálásának, a papi és egyházi izgatásnak, a kegyszerekkel és az egyházi jelvényekkel való visszaélésnek megakadályozásáról van szó: a néppárt kapacitálhatatlan maradt. Maga a magas klérus is részben a néppárt felfogását osztotta. Konferenciája első napján a néppárti harcias elem dominált s a Majláthok és Steinerek valóságos üldözésről s az egyház jogainak megrendszabályozásáról keseregtek. Ám a püspöki konferencia második ülésén, melyet megelőzött a hercegprímásnak audenciája a királynál, a békesebb párt került felül, mely szelídebb húrokat pengetett s a többség a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozott. Az ellenzés csupán a kifogásolt szakaszok enyhítésére és a sérelmes intézkedések kihagyására szorítkozott. A főrendiház május 10-iki ülése nagy érdeklődéssel tárgyalta a törvényjavaslatos. A pártok teljes erővel fölvonultak, a közönség tömegesen ellepte a karzatokat. Vaszary Kolos hercegprímás szólt először es a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadhatónak nyilvánította, de formás beszédében nyugodt, tárgyilagos érveléssel egyszersmind rámutatott ama sérelmes intézkedésekre, melyek, midőn az »egy házi izgatás«-nak elejét akarják venni, ugyanakkor mélyen belenyúlnak az egyház és a lelkészek szabadságába. Utána Samassa József egri érsek bár a javaslatot általánosságban szintén elfogadja, de sajnálatát fejezi ki ama rendelkezések fölött, melyek az egyház és a papság »legszentebb jogai megtámadására vezetnek, a mennyiben homályos és különfélekép értelmezhető tartalmuk mellett a ókeresztény igazságok« hirdetése és a szentségek szabad kiszolgáltatása elé korlátokat emelnek s melyek által az állam oly térre csap át, hol csak az egyházat illeti meg az intézkedési jog.* Majd a részletes tárgyalásnál Schlauch, Lőrinc, bibornok 40